Könyvekről mindenkinek

 Már a kissé régies írásmódból is következtethetünk arra, hogy itt bizony nem mai könyvről van szó. Pártos Sándor munkája 1898-ban jelent meg, eredetileg a Gyógyászat című orvosi szaklap tanulmányaként, aztán különnyömat is készült belőle, ami a korban az egyik legnagyobb tudományos elismerés volt.  Mai Olvasónak persze nem kell magyarázni, miféle jelentősége van a kéntartalmú gyógyvizeknek ( gyomor- és tüdőbetegségek kezelésére, méregtelenítésre alkalmazzák, de használja a kozmetikai ipar is), a 19.század úri közönsége azonban még vonakodott beleülni egy nagy halom büdös vízbe. Pártos Sándor így hát elővette azt az érvet, ami Magyarországon mindig is hatott: külföldön is így csinálják. Kénkezel a német, kénkezel a francia. Na, ez már aztán érv, Mindenesetre a magyar polgárság hamar megkedvelte a kéntartalmú vizeket, sőt, egy idő után már itták is. És rájöttek, hogy nem is olyan büdös. Turizmus, hajrá! Pártos Sándor különleges könyvét valami exkluzív tartalmakat is nyújtó antikváriumba

Dr. Tóth Lajos egyetemi tanár írásában egyetlen mondatot elemez: a polgári törvénykönyv ún. bizottsági szövege azzal kezdődik:1.§ Minden ember jogképes. Tóth dr. szerint ezzel nem is lenne baj, mindaddig, míg képbe nem kerül a cselekvőképtelen személyek csoportja. Vajon a cselekvőképtelen személy jogképes, Az értelmi fogyatékos jogképes, a ma született csecsemő jogképes? S mi a helyzet a jogi személyekkel? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a debreceni Tisza István társaság gondozásában megjelent különnyomat- rövid terjedelme miatt nem is nevezhető könyvnek. Tartalmilag viszont annál gazdagabb. Szó esik benne alanyi és tárgyi jogról,  a jogparancsoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról. A 21. oldaltól kezdve pedig a mai napig érdekes- s nemcsak jogászok számára releváns- kérdés kerül tárgyalásra: ki vagy mi a közjog alanya? A klasszikus német felfogás szerint természetesen az állam, Tóth Lajos azonban itt is a személyt jeleníti meg alanyként. Ezzel természetesen lehet vitatkoz