Könyvekről mindenkinek

 A hagyományos értelemben vett, a világ egyetemein tanított közgazdaságtan általában matematikán alapul, s rövid-közép-és hosszútávú idősorokkal, grafikonokkal, táblázatokkal dolgozik, ezekből igyekszik következtetéseket levonni. Robert J. Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász ennek a nagyszerű tudománynak egészen más paradigmáját javasolja: a narratív megközelítést. Shiller szerint a gazdasági döntések nemritkán hiedelmeken, társadalmi mítoszokon alapulnak, éppen ezért nagyon lényeges ezeknek a történeteknek, narratíváknak a tanulmányozása. Csak egyetlen példa a számtalanból, amit tétele igazolására felhoz: az 1929-es tőzsekrach, mely később nagy gazdasági világválság néven vonult be a történelemkönyvekbe, nem kis részben azon történetek miatt robbant ki, melyeket a középosztálybeli amerikai emberek meséltek:XY vett ilyen és olyan részvényt, ezeknek felment az árfolyama, XY pedig már új házat vagy autót is vett a nyereségből. Shiller szerint se szeri, se száma nem volt az ilyen tört...

 Különleges korszakhoz érkeztünk. A mai, 21.századi világot már nem lehet a hagyományos földrajz módszereivel feltérképezni, megismerni. Új szempontok, módszerek kellenek. Csizmadia Norbert: Geopillanat című könyve ezekről az új paradigmákról, módszerekről, s az ezek alapján készült térképekről ad áttekintést.  Megtudjuk, milyen elméletek születtek a hálózati társadalom és a földrajz kapcsolatáról.Internet-uralta- korunkban számít-e még a földrajzi tér ( ezt előre eláruljuk: igen, minden korábbinál jobban:Szerző a földrajzot a tudományok királynőjének nevezi). És ha számít, akkor régiókban, országokban kell gondolkodnunk, vagy minden folyamat valamilyen globális folyamat része is? Egyáltalán: joggal nevezhetjük a 21.századot virtuális kornak, vagy csak egyel előre lépett a technológiai fejlődés? Megismerjük a kapcsolatot a kereskedelem, a közlekedés és az informatikai tudáscentrumok között. Képet kapunk arról, milyen szerepet játszanak ebben az új világban a világ megavárosai,...

Steven Pinker amerikai pszichológus könyve magáról a nyelvről szól. Arról, melyet mindannyian beszélünk, melynek segítségével írásban kommunikálunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit beszélünk, írunk, azt mindet tanultuk. Steven Pinker: A nyelvi ösztön című könyvének alapgondolata az, hogy a nyelv, mint készség, ösztönös és csak az emberre jellemző ( ezt sok pszichológus és nyelvész vitatja). Minden ember képes nyelvet használni, sőt, alkotni, ez nem kultúrafüggő. Hogy ez mennyire így van, azt számomra leginkább a nicaraguai gyerekek esete illusztrálja. Nicaraguában sokáig nem volt elfogadott jelnyelv a siketek számára. Hát, a tízéves kis siketek alkottak maguknak egyet. Tízéves gyerekek komplett nyelvet alkottak, szavakkal, mondatokkal! Pedig ők nem tanulták ezt sehonnan, nem voltak kulturális mintáik. Csak kommunikálni akartak egymással, és kész. De ami a legmegdöbbentőbb:amikor a tízévesek nagyobbak lettek, a következő tízéves generáció megint alkotott magának egy nyelvi ...

Kedvet kaptam. Ha majd eljő az idő, s e sorok írója meg nem érdemelt nyugdíjaséveit tölti valahol, foglalkozni fog a cigája juhval. Mint a Jávor-Kukovics-Dunka szerzőtriász könyvéből megtudhatjuk, egyes szakértők szerint ez nem is magyar, ez egy Balkánról idekeveredett juhfajta, származása ellenére elég értelmesnek tűnik. Olyan tiszta tekintetű, a fejét magasan, de nem hivalkodó módon hordja. A hím akár 80 kilogramm is lehet, ami azért gond, mert én is annyi vagyok csak nálam nagyobb testéméreten oszlik el a súly. Kitűnő könyvet alkotott a Jávor-Kukovics-Dunka szerzőhármas. Négy juhfajtát: a rackát, a cigáját, a gyimesi rackát és a ciktát- ismertetnek.Informatív, mégis kezelhető, vékony, de sokatmondó, releváns képek és grafikonok olvashatók benne ( érdekes például az egyes juhfajták tőgybimbóméretéről szóló blokk), szakemberek számára íródott, mégis alkalmas arra, hogy felkeltse a laikusok érdeklődését is. Aztán hajrá! ( Mezőgazda Kiadó, 2006.)