Bejegyzések

Lear király címkéjű bejegyzések megjelenítése

Bényei Tamás- Kállay Géza:Az angol irodalom története 2. A kora újkor

 A középiskolában valahogy úgy tanuljuk / úgy tanítják a kora újkori angol irodalomat, hogy volt egyszer egy angol reformáció, aztán jött egy I. Erzsébet, akinek idején felvirágzott a kultúra, amely Shakespeare drámáiban elérte csúcspontját, aztán predig lehanyatlott. Ezt a nézőpontot sürgősen el kell felejtenünk- többek között erre is tanít bennünket a Bényei Tamás és Kállay Géza által szerkesztett Az angol irodalom története .A kora újkor című kötet. Az angol irodalom sokkal árnyaltabb, differenciáltabb volt- mindig is, nem csak a tárgyalt korszakban- hogysem elbírna egy, inkább csak az oktatás kényelmét szolgáó leegyszerűsítést. Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni- rövid terjedelemben, ahogy azt már Kedves Látogatóink megszokhatták- hogy a kötet tanulmányainak elolvasása után milyennek látom én, mint befogadó, az angol irodalmat.  Először is: mint minden korszakban, az 1480-as évektől az 1640-es évekig tartó korszakban is az irodalom része volt egy nagyobb konglomerátumnak,

Popper Péter-Garai László:Sajtópszichológia

A tájékoztatás nemzetközi története elérkezett arra a pontra, hogy fontosabb lett a pszichológia, mint maga a tartalom. Éppen ezért van szüksége minden újságírónak és médiamunkásnak Popper Péter és Garai László: Sajtópszichológia című könyvére. A könyv első részében Popper Péter ad általános képet a pszichológiáról. Mi, laikusok, rengeteget megtudhatunk a kérdezésről-válaszadásról, a pszichológia egyes rész-diszciplináiról, emlékezésről és felejtésről, tanulásról és intelligenciáról, ösztönökről és érzelmekről. Nagyon jó, elegáns stílusban írt, roppant kreatív "tankönyv" ez, és ha egy riporternek interjúkészítés közben csak egyetlen mondata segítségére lesz, már megérte. A könyv második részével viszont nehéz mit kezdeni. A huszadik század nemzedékeiről írott esszé még oké, ám Lear király történetét valahogy nehezen sikerül a mába adaptálni. Maradandó értékű viszont a József Attila szellemi fejlődését taglaló fejezet. Újságíróként magam is találkoztam zsenikkel. Összesség

William Shakespeare: János király

Az irodalomban is léteznek önbeteljesítő jóslatok. A János királyról minden elemző leírja, hogy nem igazán sikerült dráma, nem ez Shakespeare igazi arca, gyenge próbálkozás egy zsenitől, stb. Így aztán az olvasó,mielőtt egyáltalán hozzáfogna a könyvhöz, máris tele van tömve értékítéletekkel. Pedig Shakespeare nem szorul rá. Ő akkora zseni, hogy még a gyengébb művei is nyugodtan olvashatók, nem alszunk el rajta, nem csalódunk benne, nem undorodunk meg az olvasástól. Csak nem lesz Hamlet-élményünk, ennyi. Persze, azt a kérdést azért joggal teszi fel a könyvolvasó és színházkedvelő hálátlan utókor, hogy ugyan miképpen lehetséges, hogy két király, nevezetesen János angol, és Fülöp francia ( utóbbit Fülöp Ágost néven ismerhetjük a történelemkönyvekből), egyszerűen békét köt egy város ostroma közben, mégpedig oly módon, hogy a város egyik polgára leszól a várfalról, hogy nekik már elegük van mindenből, tessék kibékülni, a királyok pedig erre elvonulnak tárgyalgatni. Az sem mindennapi a tört