Könyvekről mindenkinek

 Csányi Vilmos tanár úr, a magyar etológia legnagyobb alakja Teremtő képzelet. A kreativitás evolúciója című könyvében összefoglalja mindazt, amit az ember szellemi fejlődésének történetéről jelenleg tudni lehet. Miért és hogyan képes az ember bonyolult érzelmeket kifejezni, átérezni mások érzelmeit? Hogyan tudunk bonyolult mérnöki alkotásokat, kulturális emlékeket, szinte áttekinthetetlenül bonyolult társadalmi viszonyokat létrehozni? És miért pont az ember képes erre, a kutyák vagy csimpánzok miért nem? hogyan fogja tudni hasznosítani a jövőben az ember a teremtő képzeletét, Milyen hatással lesz az emberi kreativitásra, alkotóképességre a mesterséges intelligencia elterjedése? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Csányi Vilmos kitűnő könyve. Az alábbi könyvajánlóban megpróbálom összefoglalni a tanár úr néhány gondolatát, nem feledve, hogy ezen témának cseppet sem vagyok szakértője. 1. Csányi Vilmos elfogadja a darwini evolúciós gondolatot. Elfogadja azt a tézist, hogy az ember ki...

 Yuval Noah Harari izraeli történetíró könyve azért fontos, mert szokatlan szemponból vizsgálja az emberiség történetét: azt kutatja, hogy reagáltak az emberek/ emberiség a különböző történelmi változásokra? Nem a nagy birodalmakról, államfőkről és királyokról szól a Sapiens című könyv, hanem az egyszerű emberekről, a földművelőkről, az állatenyésztőkról, a hírfogyasztókról, a hamburger-kedvelőkről, a számítástechikába beletanuló emberről-egyszóval, rólunk. Ebben a könyvajánlóban nem szeretnénk spoilert írni erről a remekműről, inkább csak törénészként reflexiókat fűznék hozzá- a legteljesebb elismerés hangján! 1. Kezdjük a végén! Harari egy nagyon meggyőző adatsorral támasztja alá, hogy a Sapiens végleg a Föld bolygó urává vált:a könyv megírása idején még 7 000 000 000 emberre jutott 1 milliárd szarvasmarha- Szerző többször is kitér az emberi haszonállatok embertelen körülmények között való tartására- ,1 milliárd sertés, ugyanennyi juh, és 25 milliárd (!!) csirke. Jelenleg az embe...

Eke Károly: A tudomány hullámhosszán című könyve 1976-ban jelent meg először, még akár tudománytörténeti kuriózumnak is nevezhetnénk- ha lenne a könyvnek valamilyen koncepciója. De nincs. Ötletszerűen összetákolt, semmilyen módon össze nem függő fejezetek következnek egymás után, s az Olvasó, mire a végére ér a 260 oldalnak, megtanulja, hogy a tudomány mindennél fontosabb. Ennyit, mást semmit. Az első fejezet például agyműtétről szól, melyet felvettek magnóra és filmre, merthogy úttörő jelentőségű. Aztán egy hosszabb blokk következik, melyben szó esik a homo sapiensről, a homo ludensről, azaz a játékos emberről, egyén és társadalom viszonyáról, a művészetek tárgyáról és kifejezési formájáról, sőt, olyan szaktudományról is, mint a neuropszichológia ( két oldalban). Hogy ez a saláta mennyire fogyasztható, az ízlés kérdése, egy mindenesetre elmondható: kellene bele valami zöldfűszer. Az, hogy a tudás boldoggá tesz, nem igaz. Valami igazságra pedig szükség és egyre nagyobb lakossági igény...