Könyvekről mindenkinek

 Nagy Gáspár a húsz-huszonegyedik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költői életműve mind mennyiségében,mind minőségében igen tekintélyes. A Nagy Gáspár összegyűjtött versei című könyvből egy mérhetetlenül etikus,örök igazságkereső alkotó művészi portréja rajzolódik ki. Egy költőé,aki együtt élt népével. Három nagy alkotói korszakot különíthetünk el az életműben. Az első időszakot nevezhetjük Prae-korszaknak is,és nagyjából 1968-1972.közé esik. Már ebben az időszakban kirajzolódik előttünk Nagy Gáspár költészetének formagazdagsága,alaki és tartalmi nyitottsága.Szimbólumai,eszközei igen mélyek,első olvasásra nehezen tárják fel valódi jelentésüket. A Nádkést kezedbe című költemény,mely 1968-ban,a nagy lázadások és a csehszlovákiai bevonulás időszakában íródott,okos és mértékletes lázadásra,megújulásra buzdít:számot vet az 1945 utáni történelem keserveivel(bomba,szilánk,körömszaggatás,hasogatás),mégis arra buzdít,hogy a nádkést inkább a halak ellen használjuk. Ne akarjunk bo

 Tasi József könyve új, eddig még fel nem használt dokumentumok alapján is vizsgálja meg József Attila költészetének néhány aspektusát illetve életrajzának az irodalomtörténet által eddig nem kellő alapossággal kutatott kérdését. Leginkább irodalommal hivatásszerűen foglalkozók, egyetemi oktatók és hallgatók,magyartanárok számára ajánljuk ezt a könyvet. Néhány, számomra fontosnak tartott tényt, adalékot emelnék ki a könyvből, remélhetőleg rávezetvén ezzel a Kedves Látogatót a könyv alapos áttunulmányozására.  Tasi József könyvének bevezető-címadó tanulmánya részletesen, címekre lebontva elemzi József Attila könyvtárát. Számomra már elsőre feltűnt, milyen kevés ebben a könyvtárban a valódi történetírói munka. Míg rengeteg marxista könyvet találunk az olvasmányok között, igazi történetírói munkát alig. Ez valahol elővetíti- megmagyarázza József Attila társadalomról való gondolkodásának egyoldalúságát. Akad a könyvtárban Max Weber, aztán egy Magyarország 1927. évi parával és kereskedelmév

 Falusi Márton könyvében érdekes tárgyat választott:a kultúrát, azon belül az irodalmat, azon belül pedig az esszét. Napjaink felpörgő és a kommerszet értékké emelő világunkban olyan sok komment, vélemény, amatőr politikai megnyilvánulás lát napvilágot, hogy megfeledkezünk arról, hogy voltak a magyarságnak olyan mesterei, akik képesek voltak a fejükben tárolt elképesztő ismeretet úgy továbbadni, hogy az több volt puszta véleménykifejezésnél. Önálló irodalommá vált. Sajnos, középiskolai oktatásunk még mindig mostohagyermekként kezeli az esszét, a szöveggyűjtemények legfeljebb mutatóban hoznak belőle egyet-kettőt, hogy lássa a kütyükön felnőtt diáksereg, hogy ilyen is volt.  Pedig Németh László, Csoóri Sándor, Tamási Áron, Sütő András, vagy a műfaj alkotói etalonjának tekintett Cs.Szabó László olyan maradandó értékeket tettek le a magyar kultúra asztalára, amelyet nemcsak őrizni, de továbbfejleszteni is kell, hogy mindig élő, minden korosztályból kikerülő olvasóközönség számára relevánss

 Erről a könyvről- mára könyvritkaság lett-  a későbbiekben fogunk részletesebb recenziót írni. Most csak egy rövid vázlatot " terjesztenénk" a Kedves Látogatók elé. Az áldozat, mint prezentáció- ez Németh László drámájának fő témája. Németh László nem a teljes bibliai történetet viszi színpadra, hanem azt az eseménysort, amikor a fogságba esett Sámsont a filiszteusok felvonultatják, mint a rómaiak afféle diadalmeneten az elfogott és megtört barbár vezetőket. Sámson belenyugodva, sztoikusan várja a véget, míg a vezetők, azaz a győztesek annál nyugtalanabbak. A dráma csúcspontja véleményem szerint a Delilával való beszélgetés. A darab 1945-ben keletkezett, közvetlenül a második világháború után. Németh László már akkor látta, hogy Magyarország sok esetben erőszakos szovjet megszállása, a régi típusú polgári erőkkel való leszámolás semmi jót nem sejtet.  Ha történelmi parabolaként olvassuk a drámát, Sámson a magyar nemzet, Sámson levágott haja pedig mindaz az eszmei-kulturális

Németh László: Széchenyi című drámája a magyar történelmi-lélektani drámaírás egyik csúcsa.Ráadásul 1946-ban mutatták be, s komoly aktuálpolitikai utalások találhatók benne, melyeket az egyre erősödő kommunista irodalompolitika észre is vett. Németh László színpadi művében két kérdésre keresi a választ: 1. Miért lett öngyilkos a Legnagyobb Magyar? 2. Hogyan alakul igazság és hamisság viszonya egy felfordult társadalomban? Az első kérdésre Németh eléggé összetett választ ad. Szó sincs arról, hogy Széchenyi István gróf annyira kiborult volna, hogy nem látott maga előtt más kiutat. Inkább arról van szó, hogy úgy érzete, már nem tud hasznára lenni a nemzetnek, ráadásul bajba kever másokat is ( lásd a házkutatásokról szóló beszámolók a 2. felvonásban). Széchenyi utolsó szava öngyilkossága előtt a következő: " Húsvét!"- de ezt olyan reménytelenül mondja. a kereszténységben húsvét a feltámadás ideje, Széchenyi pedig úgy érzi, nincs remény, nincs feltámadás. Ezért a halálba menekül.

A Korunk Romániában megjelenő magyar nyelvű kulturális folyóirat. Tematikus számokkal jelentkezik minden hónapban. A 2008.februári szám témája a film volt, de olvashattunk irodalmi, művelődéstörténeti témájú írásokat is. A folyóirat tartalmából: A filmtörvény jól szolgálja a magyar közönségfilm érdekeit- A Simó-osztály:művészfilmek és közönségfilmek- Interjú M. Tóth Gézával- Cristi Puiu, a román filmgyártás nagy ígérete- Melyek a mai román és magyar filmek erősségei?- A románság ábrázolása Németh Lászlónál és Mikecs Lászlónál- Angi István írása: A Patyomkin cirkáló filmretorikája- Erdélyi magyar költészet 2006-ban.