Könyvekről mindenkinek

Garaczi László, avagy Garalaci, avagy Gara Laci, büszkén és boldogan maga mögött hagyta az óvodáskor időarányosan növekvő kínjait, és megérkezett a várva várt paradicsomba, azaz az általános iskolába. Valamilyen csoda folytán eljut a hatodik osztályba. Ahelyett, hogy enyhülnének a kínok, talán még fokozódtak is.Ezekről a kínokról vall a Pompásan buszozunk! Egy lemur vallomásai 2. című könyv. Talán felvetődhet bennünk, hogy Garalacinak, avagy Gara Lacinak, még pontosabban Garaczi Lászlónak beilleszkedési gondjai voltak, de ezeket a negatív megközelítéseket hamar elhessegetjük, mivel Garaczi Lászlóból nagy író lett, tehát ő csinálta jól. Mindenesetre: ha ma lenne Garalaci iskolás, egészen biztosan elvinnék a nevelési tanácsadóhoz. Hogy miféle kínokon is kellett keresztülmennie gy általános iskolásnak az 1960-as években? - Gyermekutáló, fülhúzogató tanárok, tanárnők. Apuka méteres aláírása, kioktató szövege sem vesz el sokat ezen személyek erőszakosságának éléből. - Bandák egymás közti h

Garaczi László Egy lemur vallomásai című trilógiája az ezredforduló egyik legnagyobb könyvsikere volt, agyonolvastuk, röhögtünk rajta, de azért óvatosan kritizáltuk is, szóval, a Mintha élnél könyvvel kezdődő sorozat elérte azt, amit papíralapú kulturális terméknek csak ritkán sikerül: beszéltek róla. Minek is köszönhető ez a mai napig tartó, sokszor zajos siker? Megpróbálom összeszedni pontról pontra, aztán meglátjuk, mi maradt ki... 1. Garaczi szerény önfeltárulkozása. Annyit mond el magáról, főképpen gyermek-és ifjúkoráról, hogy érdekes legyen. Nem nagyképűsködik, nem szenteskedik, de nem is veszi fel a rosszfiúpózt. Arányosan vagány. 2. Elképesztő nyelvi humor. Ez az a bizonyos nyelvi humor, amit Magyarországon a Holló Színház hozott divatba ( említés is történik róluk a könyvben, igaz,csak egyszer, de elég az...). A cselekvő sokszor keveredik a cselekménnyel, illetve a cselekvés tárgyával. Ettől olyan angolos lesz a humor. A nyelv amúgy is szintekre, rétegekre bontott, s minden r

A Fried István által szerkesztett tanulmánykötet a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének munkája. Az itt dolgozó kutatók tanulmányai tematikailag a kortárs magyar irodalom szinte teljes spektrumát átfogják. Itt van mindenki, aki számít: a veterán Tandori Dezső, a Nobel-díjas Kertész Imre, a költészetéről és drámáiról is ismertté vált Térey János, Garaczi László, Marno János, akinek lírája oly hevesen áll ellen az intellektuális értelmezési kísérleteknek, Kukorelly Endre, Orbán János Dénes és a mára élő legendává, generációk kedvencévé vált Varró Dániel. Számomra ez a szerény megjelenésű, de tartalmilag annál értékesebb könyv azt bizonyítja, hogy van magyar irodalom. Nemcsak atomjaira hullott alkotó-egyedek készítenek verseket, regényeket, hanem van egy huszonöt-harminc fős elitcsapat, akinek nyomtatott neve még mindig érték. Ha száz év múlva meg fogják írni a 21.századi magyar literatúra történetét, lesz miből válogatni. És e