Könyvekről mindenkinek

 Nagy Gáspár a húsz-huszonegyedik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Költői életműve mind mennyiségében,mind minőségében igen tekintélyes. A Nagy Gáspár összegyűjtött versei című könyvből egy mérhetetlenül etikus,örök igazságkereső alkotó művészi portréja rajzolódik ki. Egy költőé,aki együtt élt népével. Három nagy alkotói korszakot különíthetünk el az életműben. Az első időszakot nevezhetjük Prae-korszaknak is,és nagyjából 1968-1972.közé esik. Már ebben az időszakban kirajzolódik előttünk Nagy Gáspár költészetének formagazdagsága,alaki és tartalmi nyitottsága.Szimbólumai,eszközei igen mélyek,első olvasásra nehezen tárják fel valódi jelentésüket. A Nádkést kezedbe című költemény,mely 1968-ban,a nagy lázadások és a csehszlovákiai bevonulás időszakában íródott,okos és mértékletes lázadásra,megújulásra buzdít:számot vet az 1945 utáni történelem keserveivel(bomba,szilánk,körömszaggatás,hasogatás),mégis arra buzdít,hogy a nádkést inkább a halak ellen használjuk. Ne akarjunk bo

 Darvas József a 20.század baloldali népi íróinak egyike volt. Nagyon komoly szerepet játszott az irodalmi életben,volt a Magyar Írószövetség elnöke is. Irodalomtörténeti helyéről,megítéléséről még jó darabig folytatódik a polémia. Részeg eső című műve először regény alakban jelent meg,de annyira erősek a benne szereplő jellemek,és a mű belső témája is annyira közérdeklődésre tartott számot,hogy megkérték:készítse el a színpadi változatot. Darvas meg is tette ezt,úgyhogy a Részeg eső leginkább színmű formájában vált ismertté,később aztán megjelent a Mai magyar drámák c.könyvben is.  A színmű egy barátság alakulásán keresztül mutatja be a huszadik század sorsfordító történelmi eseményeit. Szóláth Béla és Balla Géza egy Völgyes nevű községből származnak,a darab Balla Géza temetésével kezdődik,aki öngyilkos lesz. Emlékeken keresztül tudjuk meg,milyen események és lelki folyamatok vezettek idáig. A második világháború idején Szóláth és Balla együtt küzdenek a németek ellen,a hátország elle

Kitűnő magyar történelmi összefoglalást alkotott Gergely Jenő, pedig nehéz dolga volt. Erősen kellett szelektálnia a nevek,évszámok,adatok közül. Ha valaki összefoglalót készít a 20.század magyar történelméről, az a legfontosabb kérdés, mit hagyjon ki. Márpedig a Magyarország a századfordulótól az ezredfordulóig című könyvben minden lényeges dolog benne van. Hiteles és reális képet kapunk a dualizmus társadalmi viszonyairól éppúgy, mint a magyar baloldalnak a Horthy-korszakban betöltött szerepéről. Prohászka Ottokár portréja éppúgy reális, mint Horthy Miklós vagy Imrédy Béla bemutatása .Nagyon jó érzékkel mutat rá a Szerző, a felmentés szándéka nélkül,Rákosi Mátyás torzult lelkivilágára. Kádár János személyiségét is találóan jellemzi. Egyszóval:remek összefoglaló munka ez, mely kiindulópontját képezheti további kutatásoknak.

Jómagam őszintén tisztelek mindenkit, aki tudományos kutatással foglalkozik. Nehéz dió. Ahhoz azonban, hogy valaki sikerrel is művelje ezt a nehéz szakmát, kell egy objektív látásmód. A kutatónak el kell tudni helyezni a részt az egészben. Ez Arday Gézának most nem sikerült, véleményem szerint. Cs.Szabó László nem volt sem népi, sem urbánus, ő pontosan azt akarta, hogy szellemi életünk emelkedjen felül a szekértábor-szemléleten. De nem ez a legnagyobb hiba. Az a legnagyobb hiba, hogy olyan tárgyi tévedések vannak a könyvben, melyeket egy jobb képességű középiskolás is észrevesz. Például: Gömbös Gyula kormánya 1932-1936.között volt hivatalban. Miért kellett szembeállítani Márait és Illyést? Azt még elfogadom, hogy két külön entitás és ezzel együtt két különböző magatartásforma jelenik meg személyükben. De nehogy már az legyen a normális, ha valaki emigrál!! Az emigráció egy történelmi tragédia, egyéni választás. Csak keveseknek adatik meg. Akkor mindenki, aki itthon alkotott a Ráko

Magyarország 20. századi történetének tanulmányozása során nem szabad figyelmen kívül hagynunk a külföldön megjelenő magyar lapok írásait és azok hatását. A Szabad Magyarság című újság New Yorkban jelent meg, az amerikai magyarság lapja kívánt lenni, és utólag azt mondhatjuk, meglehetősen éleslátó módon, illúziók nélkül tájékoztatta a magyar külföldi Olvasókat a forradalom és szabadságharc eseményeiről. A cikkek szerzői nem fűztek sok reményt  Nyugathoz. Többször is hangoztatták a Nyugat tétlenségét. Nem ígérgették, hogy majd az ENSZ, majd Amerika...Ez az álláspont akkoriban ritkaságnak számított. Nagyon pontosan látták, hogy a Kádár- kormány egy nemzetáruló kormány. Nem dőltek be  Kádárék Rákosi-ellenes szlogenjeinek, tisztában voltak azzal, hogy, a Szovjetunió által hatalomra juttatott bábkormánnyal van dolga Magyarországnak, melyet a lehető leghatározottabb módon el kell utasítani. Utólag csak annyit mondhatunk: Bravó, Szabad Magyarság! Ahogy a nagykönyvben meg van írva: csakis