Könyvekről mindenkinek

Ruszoly József könyvének alcíme:Az "újabb magánjogtörténet" Közép-és Nyugat-Európában. Az Európa jogtörténete olyan alapmű jogászok és jogászhallgatók számára, mint történészeknek a Hóman-Szekfű, vagy németeseknek a Halász Előd- féle nagyszótár. Ruszoly professzor úr könyvén jogászok generációi nőttek fel. Mégis, azt gondolom, nemcsak jogászoknak, de történészeknek is kifejezetten ajánlható ez a könyv. Hiszen a jog története végigkíséri Európa történetét, szerves része a kontinens történeti fejlődésének- vagy hanyatlásának, ezt ítélje meg mindenki maga. Jogtörténet nélkül nincs köztörténet sem. S hogy miért mondom ezt? Elég, ha csak a könyv első fejezeteit olvassuk, melyek voltaképpen arról szólnak, hogyan is viszonyult a középkori Európa a római joghoz, s mennyiben alakította jogrendszerét a germán jog. Ruszoly nemzetenként- úgy, hogy azonosítja az országot a nemzettel, ami történészberkekben némi szemöldökráncigálást azért okozna- végigtekinti, milyen fő jogforrások ha

Ladányi Gedeon mára teljesen elfeledett alakja a magyar történetírásnak. Pedig a maga korában, a 19.század második felében, nagyon is népszerű volt, nem utolsósorban azért, mert rendelkezett azzal a ritka képességgel, hogy bonyolult alkotmányjogi és jogtörténeti kérdésekről közérthető nyelven írjon- és ez már akkor sem volt könnyű. Ráadásul kijelenthetjük, hogy A magyar alkotmány története című munkája mai művelt Olvasó számára is " fogyasztható", bár nehézkes. Nem is feltétlen a nyelvezettel van itt baj, hanem a könyv szellemiségével. Ladányi Gedeon szinte beleszeretett Szent Istvánba, rajongással ír róla, s ez olykor akadályozza a tudományos józanságot. Ladányi szerint ami csak jó volt a középkori Magyarországon, az mind Szent István magyar király nevéhez fűződött. Kétségtelen: ő alapított a Kárpát-medencében államot, vármegyerendszert és keresztény egyházi szervezetet épített ki, s ezért nem lehetünk neki eléggé hálásak. De azért az Árpád-házi utódok között is akadt jó n