Könyvekről mindenkinek

A pastiche olyan irodalmi,zenei vagy képzőművészeti alkotás,amely más alkotók műveiből vesz át elemeket. Vugyázat:nen azonos a paródiával(tehát nem az Így irtok ti-re kell gondolnunk). A magyar irodalomban nem igazán meghonosodott műfaj ez. Szvoren Edina kiváló könyve,a Kérődző Kronosz,remélhetőleg másokat is csábít arra,hogy ebben a műfajban kipróbálják magukat.  Az alábbi könyvajánlóban mindegyik pastiche-ról írok néhány mondatos,igencsak szubjektív hangvételű megjegyzést. A novellák sorrendjét, a könyvben közzétett sorrendhez képest, szándékosan összekeverem, dehogy is. Ne ijedj meg.  Levél nővéremhez Bartók Imrét idézi meg ezzel az alkotással Szvoren Edina. Nekem az a kérdés jutott eszembe olvasás közben:vajon fel tudunk-e nőni úgy igazán?Tudunk-e József Attila-i értelemben "meglett ember"-ré válni?Vagy mindig örök gyerekek maradunk,akik folyton azt figyelik,mit mond és mit csinál a mama? Vágy gombok után Ha valaki Bodor Ádám írói stílusára, közlésformáira, az általa alko...

 A neves magyar író, Krasznahorkai László, Megy a világ című könyvében legjobb esszéit gyűjtötte össze. A magyar esszéírás legnemesebb hagyományait követi a Szerző, ugyanakkor, ami az irodalmi formát illeti, nem hagyja őt érintetlenül az utóbbi évek sok-sok történelmi és irodalom-értelmezési változása. A mondatok lazább szerkesztésűek, általában egy esszé egy nagy, hosszú, bővített mondat. Újfajta, sok Olvasónak szokatlan próza ez, nemes tartalommal megtöltve. Mert miről is szólnak ezek az esszék? Korunk nagy emberi- és világproblémáiról. Elidegenedésről, a változások szinte követhetetlen gyorsulásáról, a hagyományos kommunikációs formák és csatornák visszaszorulásáról. Krasznahorkai könyve igazi látlelet a mi kis, éppen forrásban lévő 21.sázadunkról. Ebben a rövid könyvajánlóban nem áll módomban részletes elemzést adni minden, a könyvben szereplő alkotásról, s nem szeretnék valami általános összképet sem felvázolni- mert az ilyesmi, akár akarja a recenzens, akár nem, befolyásolja ...

 Jómagam középiskolás koromban olvastam először Krasznahorkai László Sátántangó című regényét ( első kiadása 1985-ben jelent meg), s kissé idegenkedtem: nem nagyon értettem, tizenéves és naiv fejjel, hogy egy író hogyan láthatja ennyire sötéten, pesszimistán a világot. Azóta eltelt néhány év, s megértettem. A Sátántangó című könyv - noha teljesen más gazdasági-társadalmi-szellemi körülmények között keletkezett- mind a mai napig aktuális. Erről szeretnék szólni erről a könyvajánlóban.  A telep, a kocsma, ahol a szereplők mozognak, az bizony nem mást szimbolizál, mint a mai Magyarországot- bár olyan jó lenne azt írni: a kommunizmus Magyarországát.  A telepről mindenki el akar menni, hiszen az elemi létfeltételek hiányoznak, nincs mindenhol áram, az utak sárosak, a kulturális intézményeket,az iskolát tönkretették, csak a kocsma áll, ahol a telep lakói önsajnáltatással teli beszélgetésekel, no meg olcsó italokkal múlatják az időt. Ámde egyre ritkábban előforduló jobb pillanat...

 Krasznahorkai László regénye egyike a 21.század eddigi legjelentősebb európai prózai műveinek. A könyv címe a távol-keleti kolostorépítészet egyik szabályára utal:a kolostort északról hegy,délről tó védje,nyugatról utak fussanak az épülethez,keletről pedig folyók érkezzenek belé. A történet tehát a Távol-Keleten,talán Koreában,de ez nem biztos,játszódik. Genji hercegének unokáját gyermekkora óta kínozza egy vágy,amely már-már rögeszmévé fajul:egy kertet szeretne megtalálni,a Száz szép kert című könyv századik kertjét. Egy napon megszökik testőrei figyelő szeme elől,és egy addig sohasem látott városrészbe téved. Egy nagy fehér fal mellett sétál sokáig,majd egy buddhista kolostorba ér. Teljesen üres minden,sehol egy lélek,a Buddha-szentélyt feltörték,a harang már mindjárt bedől,a főnök lakószobája pedig tele van nyugati cuccokkal,whiskyvel,meg egy nagyon furcsa,a végtelennel foglalkozó,bosszantó stílusú matematikai könyvvel. Mindeközben Genji herceg unokájának testőrei lerészegednek...

Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című könyvét 2016-ban az év legjobb magyar könyvévé választották, talán méltán, az ilyesfajta versenyek sohasem igazságosak, mert lehet, hogy épp egy fiatal, ismeretlen Szerző előállt egy 200 példányban megjelenő prózakötettel, és akkor az egész dobogó borul...Sajnos, 2016-ban nem történt Magyarországon efféle esemény. Maradt a jó öreg. Meg az ő könyve. Mindenesetre némi bibliai alapismeretek nem ártanak, mielőtt hozzáfogunk a sokféle függőségben és fóbiában szenvedő báró Wenckheim történetének kimerítő tanulmányozásához, különben nem értjük meg azt sem, miért költözött az enyhén hibbant és linzerrajongó Tanár úr, neves mohakutató a Csipkebokor utcába, annyit elárulhatunk, hogy nem a természettudományos érdeklődés vitte oda. ( Egyébként itt egy asszociáció kínálkozik: tábla- törvény-tábla- moha. Szándékos?).  A hosszún kígyózó, de gyönyörű mondatok először elriasztanak, aztán szépen megbarátkozol velük, mint ahogy az egész Krasznahork...