Henrik Pontoppidan: Az ígéret földje
Henrik Pontoppidan dán írózseni (1857-1943) az úgynevezett népi irodalom egyik legelső európai képviselője, Nobel-díjas. Műveiben a falusi agrártársadalom életét ábrázolta, sokrétűen. Nem ideológus volt, mint a magyar népiek, hanem realista: könyveiben a falut egészében akarta bemutani, annak jó és rossz oldalával, de szeretettel. Pontoppidan első nagyregénye Az ígéret földje. Főhőse, Hansted segédlelkész, egy világtól elzárt dán faluba kerül, egy meglehetősen öntelt, elképesztő politikai ambíciókkal rendelkező püspök mellé. Ő végzi úgymond az aprómunkát, elöljárója pedig politizál...A falu ebben az időben, a 19.század végén, átalakul. Megjelennek az agrárszocialista mozgalmak ottani megfelelői, a parasztok már nem hajlandók az " uraknak" csak úgy engedelmeskedni, szabad földbirtokosákká akarnak válni. Ez számos konfliktushoz vezet. De változik a dán egyház is: új, az Istennel való személyes közösséget hangsúlyozó mozgalmak jelennek meg, a Szentlélek teológiája ugrásszerű f