Könyvekről mindenkinek

 Steven Harmath az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, és ott újságíróként dolgozott. A chicagói krónikás című kitűnő könyvben válogatást olvashatunk a Szerzőnek a 2000-s években, főként amerikai magyar lapokban megjelent cikkeiből. A legkülönbözőbb témákban alkotott Harmath István nagyon jó, " önmagát olvastató" publicisztikákat. Néhányat ezek közül külön is szeretnénk az Olvasó figyelmébe ajánlani, hogy aztán antikváriumokban vagy könyvtárakban ráleljenek erre a kiváló könyvre, és olvassák végig. Én együltömben olvastam el, egyszeűen nem tudtam abbahagyni.  A titokzatos Rudas. Szoktuk mondani, hogy mi, magyarok nem becsüljük meg kellőképpen a tehetségeinket. Erre Rudas Tibor lehetne az állatorvosi ló. A legtöbb magyar- szerintem- azt sem tudja, kicsoda ő. Pedig olyan világsztárok producere volt, mint a híres tenor, Luciano Pavarotti. Elérte, hogy a korábban csak neves operaházakban fellépő művészek eljöttek Las Vegasba,

1948: újjászületik Izrael Állam. A bibliai prófécia valósággá válik. Csakhogy a környező arab államok- maguk is eléggé friss politikai képződmények- nem nyugosznak ebbe bele. Hét ország támad a frissen született zsidó államra. De Izrael visszaveri a támadásokat. Irwin Shaw riportkönyve- melyet a neves magyar származású fotóművész, Robert Capa 94 fotója illusztrál- a háború utáni Izraelbe vezet el bennünket. Eljutunk Tel-Avivba, Jeruzsálembe, Galileába. Találkozunk Közép-Európából emigrált idős rabbikkal, akik szamárháton közlekednek, háborúban megfáradt, családtagjaikat vesztett fiatal nőkkel, agresszív sofőrökkel, bőséges, de teljesen ízetlen ételeke kínáló éttermekkel, dugig tele kávéházakkal, sivatagi napon izzadó kőművesekkel, professzorokkal és cipészmesterekkel- mindennel, ami a korabeli Izrael hétköznapjait jellemezte. Ez a nép nem fáradt el. Lett volna oka és alkalma, de nem hagyta abba a kemény munkát, a szakadatlan testi és lelki küzdelmet. Ezáltal fejlődött Izrael a 21.s