Könyvekről mindenkinek

 Novellafüzér?Laza szerkezetű regény?Mindkét műfaji-tematikai besorolás illik Moldova György ifjúkori művére. Afféle huszadik századi Dekameron ez a könyv. A szereplők,minden este más, egymást felváltva történeteket mesélnek a gázlámpák alatt,sakkozás közben,a téren.  Kik is ezek a mesélők? Egyszerű,mégis különös figurái a kornak:munkások,kispolgárok,szegénynek tűnő öregek,különcök. Mindegyikükben van valami egyedi,valami megigéző. Moldova György könyve úgy is értelmezhető,mint a szocreál munkásábrázolás antitézise. Itt még a legszegényebb ember is egyéniség,a segédmunkás is költő,a legszürkébb kishivatalnok is fantáziától duzzadó alkotó. Mert mindannyian ilyenek vagyunk,még ha olykor nem is szeretjük beismerni:külsőleg átlagos,belül azonban kincsekkel megáldott történetmesélők.  Különleges szerepet kap Moldova könyvében a szociografikus mozzanat: nem tudjuk, hogy a sztorik tényszerűen igazak-e, de még ha tényszerűen nem is felelnek meg a hétköznapi értelemben vett valóságnak, akkor is

Ez egy igencsak személyes hangvételű könyvajánló lesz- dehát blogról van szó, itt a személyesség alapkövetelmény. Szvoren Edina: Verseim című könyve 13 elbeszélést tartalmaz, túlzás nélkül állíthatom:remekműveket. Különös helyzetekbe kerülő átlagemberek történetei ezek, de nem a manapság oly divatos 21.századi groteszk stílusban, hanem élő, eleven módon, a szöveg szinte pereg a szemünk alatt, élvezet és igényesség jellemzi az elbeszéléskötetet. Szó sincs egyenetlen színvonalról: Szvoren Edina a hegycsúcsról indul és ott is marad. A könyvben olvasható mindegyik mű kiállja a legszúrósabb kritikai próbát is. Személyes kedvencem a Látogatók. Elképesztő! Amiért " személyesség"- ről írtam, az a Vettem egy füzetet című elbeszélés. Szóval, ez a úriember, aki a szexuális fantáziáit -és nemcsak azt- krónikás módjára jegyezgeti, hát abban én magamra ismertem. Az 1990-es években tanácsolta azt a pszichológus, hogy tegyek így. Nem mondom, utólag belátom, hogy még gondolatnak is rossz, d