Könyvekről mindenkinek

László Anna:Felépítjük Bábel tornyát című könyve a magyar irodalom nagyszámú Elfelejtett Zseniális Alkotásai-nak egyike. A könyv egy kisregényt, valamint elbeszéléseket tartalmaz. A címadó kisregény hőse Miklós, egy húszas évei elején járó átlagos magyar fiatalember. Amikor az újságban azt olvassa, hogy régészek megtalálták a bibliai építménynek, Bábel tornyának maradványait, azonnal elhívást érez: fel kell építenie azt a tornyot, helyre kell állítania, amit az évszázadok leromboltak. Csapatot toboroz, melynek felépítése a hatvanas évek anarchisztikus jellegét tükrözi:nincsenek vezetők, nincsenek utasítások, mindenki szabadon dolgozik, s ha nem dolgozik, hát nem dolgozik, a többiek majd eltartják. Persze, már az építkezés elején konfliktusok robbannak ki, aztán bekövetkezik a tragédia: egy bedrogozott lány meghal. A munka káoszba fullad. A regény a naivitás, az utópizmus lehetetlenségét bizonyítja. A 68-as nemzedék reményeit siratja- de legalább elsiratja, még a hetvenes évek közepén

László Anna a 20.század második felének hihetetlenül tehetséges írónője volt, színháztörténészként, dramaturgként, ráadójátékok szerzőjeként is ismert. Pályafutásának 1981-ben bekövetkezett tragikus halála vetett véget. Sajnos, amint az amygar irodalmi köztudatban szokás, az emberrel együtt a műveket is elfeledtük. Pedig a Vaspólya igazi remekmű, olyan szociográfia, melyhez hasonlót a világirodalomban senki nem alkotott. A Vaspólya egy szerkezet, mellyel rögzítik a légzésképtelen, de amúgy mozgásképes emberek testét. Az 1950-es években járványos gyermekbénulás-járvány söpört végig Magyarországon. Sok gyerek esett áldozatul. Volt, aki járáshibássá vált, volt, akinek amputálni kellett valamely végtagját, de a legrosszabbul azok jártak, akik kellő értelem és belátás mellett a légzőképességüket vesztették el. Nekik ágyhoz kötve kellett élniük, miközben tele voltak életerővel, ambícióval. Róluk írta lászló Anna a Vaspólyát. Igazán megrázó mű, a szöveg remekül adja vissza ennek az elfelede