Ágh István válogatott versei
Ágh István kölltészete olyan, mint a jó bor:minél tovább érik, annál jobb. Ezzel nem azt kívánom monfdani, hogy a fiatalkori versek éretlenek,de valahogy az egész életmű olyan lassan, biztosan született, mint egy óceánjáró. Hónapról hónapra jobb és jobb lett, egyszer aztán elérte azt, hogy költő kollégák, az olvasóközönség és az irodalomkritikusok a magyar költők egyik legjobbjaként tartsák számon. Nekem ebben a költészetben az az újfajta elégikusság tetszik legjobban, mely szokatlan metaforákban, a legtöbb Olvasó számára addig idegen tematikában ölt testet. Ágh István jó olvasni. Nem lép fel váteszi igénnyel ( legalábbis nem olyan értelemben, mint Nagy László vagy Juhász Ferenc), mégis olyan ő, mint egy krónikás, aki a napihírek mögött meglátja a lényeget. Azt a lényeget, amely mindig szomorú kissé. Ettől lesz nagyszerű. A Nyári vásár című vers a huszadik század közepének egyik nagy történelmi-társadalmi traumáját, az elüzletesedést, a fogyasztói társadalom terjedését örökíti meg.