Könyvekről mindenkinek

Gáli József egyike a magyar irodalom tragikus alakjainak. Túlélte Auschwitzot, háttérbe szorult a Rákosi-rendszerben, aztán a Nagy Imre- kurzus idején előkerült, bemutatták Szabadsághegy című Rákosi-ellenes drámáját- aztán, mikor Sztálin legjobb tanítványa visszatért, neki ismét buknia kellett. Ötvenhat után pedig csak műfordítóként tevékenykedhetett- természetesen azt is professzionális színvonalon művelte. A püspök madarai című könyvben olvashatjuk Gáli József: Elmondom az életedet állatokban című kisregényét, mely laza szerkezetével már előlegezi a nyolcvanas évek magyar irodalmi trendjét. Olvashatjuk a gyűjteményes kötetben az ominózus Szabadsághegy című színdarabot, nagyon érdekes benne- túl a történelmi politikai tanulságokon- az anya-gyermek viszony. A magyar irodalomban egyedülálló a Címszavak egy önéletrajzi lexikonból című, műfajilag besorolhatatlan alkotás, mindössze tizenöt oldal. Érdemes lett volna tovább folytatni ,regényt írni belőle- mert efféle regény a magyar iroda

Szabó Magda 1958-ban írta meg Freskó című híres regényét, akkoriban ( kissé oldódó szocreál) teljesen újszerű elbeszélésmódot követve. A könyvben szereplők belső monológokban mondják el a történetet a maguk szemszögéből, ezekből az interpretációkból pedig az Olvasó állítja össze magának a Freskót. Ahogy a 21. században neveznénk: képalkotás virtuális és valóságos elemekből. Interaktív párbeszéd alkotó és befogadó között, a 20.század közepén- több, mint előremutató dolog volt ez akkoriban, s valami ilyesmi úton, a lineáris történetmondás széttörésének útján folytatódott az európai regény útja, sorsa- többek között a francia új regénnyel, vagy éppen a német ( no, nem kelet, hanem nyugatnémet) új prózával. A történet maga egy alföldi kisvárosban, Tarbán bonyolódik. A szigorú református papi család nem viseli el, hogy lányuk, Annus, fellázadt a predesztinált sors ellen, és Pestre költözvén, művész lett belőle. Édesanyja temetésére azért hazahívják a lányt, de be sem teheti lábát a szülő