Könyvekről mindenkinek

 Johann Hari könyve a huszonegyedik század embere számára lényeges, mint a só, mint a víz. Azt tanulhatjuk meg belőle, miért is nem tudnak koncentrálni a mai emberek- vagy csak a fiatalok nem tudnak? erről is szól a tönkretett figyelem című könyv. Legfontosabb a Szerző figyelmeztetése, vagy inkább vigasztalása: nem mi és nem a gyerekeink tehetnek arról, hogy nem tudnak úgy koncentrálni feladataikra, mint kellene. Több, a témával foglalkozó tudományos kutató és filozófus is megszólal a könyvben, akik elmondják: a figyelem destabilizálódása, elaprózódása nem az egyén hibája, hanem rendszerszintű probléma. Ha így folytatódik. mondja egyikük- az emberiség hamarosan képtelen lesz betölteni egyik legfontosabb feladatát: képtelen lesz kreatív módon tanulni, ezért képtelen lesz kreatív módon alkotni.  Szívszorító a könyv bevezető fejezete, melyből kiderül,hogy magának a Szerzőnek, Johann Harinak a családjában is volt figyelemzavarral kapcsolatos probléma. Nagyon megható, ahogy az apa próbál ha

 Különleges korszakhoz érkeztünk. A mai, 21.századi világot már nem lehet a hagyományos földrajz módszereivel feltérképezni, megismerni. Új szempontok, módszerek kellenek. Csizmadia Norbert: Geopillanat című könyve ezekről az új paradigmákról, módszerekről, s az ezek alapján készült térképekről ad áttekintést.  Megtudjuk, milyen elméletek születtek a hálózati társadalom és a földrajz kapcsolatáról.Internet-uralta- korunkban számít-e még a földrajzi tér ( ezt előre eláruljuk: igen, minden korábbinál jobban:Szerző a földrajzot a tudományok királynőjének nevezi). És ha számít, akkor régiókban, országokban kell gondolkodnunk, vagy minden folyamat valamilyen globális folyamat része is? Egyáltalán: joggal nevezhetjük a 21.századot virtuális kornak, vagy csak egyel előre lépett a technológiai fejlődés? Megismerjük a kapcsolatot a kereskedelem, a közlekedés és az informatikai tudáscentrumok között. Képet kapunk arról, milyen szerepet játszanak ebben az új világban a világ megavárosai, a metrop

 Asa Briggs és Peter Burke arra vállalkozott, hogy a média történetén keresztül állítson fel-részben új-narratívát Európa és Észak-Amerika történelméről. Vállalkozásukat siker koronázta, ráadásul az úgynevezett köztörténet terén is számtalan újdonságot eredményezett a két brit tudós közös munkája. A legtöbb médiatörténettel foglalkozó könyv a sajtó, a média történetét egyenesvonalú fejlődési vonalon keresztül mutatja be: a szóbeliségtől eljutottunk az írásbeliségig, az elitkultúrától a tömegkultúráig, és- ahogy a cím is ironikusan sugallja- Gutenbergtől, a könyvnyomtatás európai atyjától az internetig. A médiatársadalomtörténete meggyőzően bebiznyítja, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet. Még jóval az írásbeliség elterjedése, sőt, a tömegkultúra kibontakozása után is nagyon jelentős szerepet kapott a szóbeliség. Szóban tudta meg az újkor embere, mi mennyibe kerül a piacon. Szóban értesültek a protestánsok a katolikusok gaztetteiről és fordítva a 16-17.századi vallásháborúk idején. Aki

 A könyv alcíme:Hogyan kapcsol össze és választ szét bennünket a digitális fejlődés? Rachel Botsman azt vizsgálja kitűnő könyvében,ami minden emberi és társadalmi kapcsolatban legfontosabb:a bizalmat. A társadalom fejlődése során Botsman szerint a bizalomnak három típusa alakult ki. A helyi bizalom a kisközösségekben élő embereket jellemezte. Az intézményi,közvetített bizalom a "szervezett ipari társadalom" (lényegében a 19-20.századi fejlődés) sajátossága,míg a megosztott bizalom lényegében horizontális, és a 21.századra,a virtuális korszakra jellemző.  A Kiben bízzunk? című könyv lényegében ezt a megosztott bizalmat elemzi,annak az emberi társadalomra gyakorolt pozitív és negatív hatásait vizsgálja. Hogyan is alakult ki ez a fajta bizalom?Úgy,hogy a fejlett civilizációban élő ember elvesztette bizalmát a pénzintézetekben,a márkákban,a nagyvállalatokban és végül az államban,amely nem védte őt meg az előzőektől. Ezt a bizalmi válságot használták ki az internet nagyágyúi:a köz

Szabó Anna Eszter és Nagy Szilvia könyvét olvasva felmerült bennem a kérdés:szabad ennyire általánosítani?Szabad egy teljes generációt deviánsnak bélyegezni? Tényleg igaz,hogy minden 12 éven felüli fiú és lány csak azt keresi,hogyan verhetné át a szüleit? Tényleg igaz,hogy minden tizenéves gimnazista krónikus mobilfüggő? Tényleg igaz,hogy minden tinédzser napi öt órát vagy még annál is többet internetezik (és nem a html-programozást tanulja...)? És ami még súlyosabb: tényleg igaz az,hogy minden tizenéves drogozik? Ugye,hogy nem!A Tudom,mit csinál a gyereked szombat éjjel című könyv kétségtelenül valós problémákat tárgyal,nemcsak a gyerekek,de a szülők vonatkozásában is. De a bemutatott kép igen sötét tónusai ellenére élnek meg ebben az országban és ezen a kerek világon olyan fiatalok,akik ellenállnak a kísértésnek. Nem drogoznak,nem válnak mániákus szexfüggővé. Ehelyett igyekeznek normális felnőtté válni. Beléjük vethetjük minden reménységünket:mégiscsak van remény arra,hogy-ingata

Az Országos Széchényi Könyvtár konferenciát rendezett az internetnek a könyvtárak életében, az információk megőrzésében játszott szerepéről. Minden informatikusnak, könyvtárosnak ajánljuk, hogy tanulmányozza át az előadások anyagát, mindenki számára szolgálhat tanulsággal. Ezen a linken elérhető, amit el kell érni: http://www.oszk.hu/hirek/elerhetok-404-not-found-workshop-eloadasai-2019 . Gondolatébresztő előadások...

Alcím: Az új szuperhatalom kihívása Amerika és a világ számára. Azt, hogy Kína gazdasági és katonai szuperhatalom lett, ma már senkinek nem kell magyarázni. De azt, hogy milyen összetevői vannak ennek a szuperhatalmiságnak, illetve hogyan élik meg országuk dinamikus fejlődését a kíínai emberek, arról már kevesebbet tudunk. Ted c. Fishman: Kína Zrt. című könyve ebben igazít el bennünket, európai Olvasók számára teljesen új világot tárva fel. Tényleg a konfuciánus hagyomány az ideológiai mozgatója a növekedésnek? Miért lett Sanghaj a világ legdinamikusabban fejlődő városa? Miért örül munkájának a zokniüzemben dolgozó varrónő, mikor olyan keveset keres? Hogyan kerültek az ősellenségként kezelt Tajvan üzletemberei a kínai gazdaságba? Hogyan élik meg a kínai átlagemberek a világraszóló környezetszennyezést, szmogot- egyáltalán: tényleg olyan rendszeres ott az ilyesmi, ahogyan ezt a média bemutatja? Meddig lehet tartani a töretlen gazdasági növekedést- és mi a véleménye erről az utca embe

Ha így készül valaki a számadásra, azaz a Végső Ítéletre, akkor nincs miért nyugtalankodnia. Csoóri Sándor ( 1930-2016) remek esszéista volt, logikus, ugyanakkor szellemileg hatalmas mozgásterű. Azt gondolom, Csoóri ezekbe az esszékbe minden beleadott: életet, műveltséget, szellemet, lelket. A könyvben közölt írások a legváltozatosabb témákról szólnak- látszólag. Mert a végső tanulság mindegyikben ugyanaz: akár a 80 huszár című film forgatókönyvéről van szó, akár Nagy László költészetéről, akár egy otthon töltött hétvégéről, minden út egyfelé visz. Az irodalom nincs élet nélkül, az irodalom szolgája az életnek, szolgája a nemzetnek, és ha nem ad erkölcsi tartást, akkor utat tévesztett. Csoóri egyszerre objektív és szubjektív, személyes és általános. Nyoma sincs ezekben a írásokban semmiféle pártpolitikának- nemzetféltésnek, aggódásnak annál inkább. Egy kis, nem egészen egyoldalas írást pedig mindenki figyelmébe ajánlok. Az a címe: Változó idők, változó erkölcsök. Arról szól, hogyan

A kommunista rendszerben a különböző titkosszolgálatok sok embert megfigyeltek. A rendszerváltás után aztán természetes igény támadt arra, hogy a megfigyelők, azaz a titkosszolgálatok titkait is tárják fel. könyvkiadásunk azonnal reagált ezen igényekre. Losonczy V. László: Kézikönyv azoknak, akiket figyelnek, akiket figyelnek, akiket figyelni fognak című könyve 1990-ben jelent meg. könnyed nyelvezettel, de intelligens módon magyarázza el a titkosszolgálati megfigyelés titkait: mi az a konspirált lakás, hogyan szervezik be az embereket, ki lehetett elhárítótiszt, hogyan ellenőrzik a postai küldeményeket, hogyan hallgatnak le telefonokat. Elképesztő, pont olyan mint a kémfilmekben. Csak a megfigyelt személyek, mivel nemtudják, hogy figyelik őket, nem elég óvatosak. Manapság már sokkal összetettebb a megfigyelés. Már nemcsak a titkosszolálgatok végeznek adatgyűjtést, belépett az képbe az internet. Ugyanakkor a hagyományos technikák sem mentek ki a forgalomból. Érdemes tehát mindenkinek

A könyv alcíme: Tudják, mit teszel Marc Elsberg osztrák író és lemezkiadó- tulajdonos rendkívül dinamikus, pörgős regényének témája a 21.század mindent átölelő adathalmaza, az egyén ellenőrizhetősége, a magánélet védelmért folyó kilátástalan küzdelem. A könyv főhőse Cynthia, egy középkorú újságírónő, aki egy menő lapnál dolgozik, és egyre növekvő idegenkedéssel figyeli napjaink elképesztő technikai fejlődését. Egy szép napon a szerkesztőség elképesztő eseménynek lesz szemtanúja: egy Zero nevű, internetes aktivista csoport drónokat és robotokat küld az amerikai elnök nyári rezidenciájára. Az elnök éppen golfozik, családja rémülten menekül.  Az aktivisták azt akarják bizonyítani, hogy már a világ első számú politikai vezetője sincs biztonságban. Cynthia elborzadva nézi a történteket, újságíró kollégái azonban csak egy remek sztorit látnak az egészben. Egy technikai eszközök kereskedelmével foglalkozó cég tesztelésre küld ú kütyüket az újsághoz. Cynthia hazavisz egy okosszemüveget. Ezt

Manapság nagyon nagy szükség van kreativitásról szóló könyvekre, különösen olyanokra, melyek a fiatalabb korosztályokat is megcélozzák. A magyar oktatási rendszer, az állami suli még manapság is túlzottan normatív, informatív, a gyerekek kevésszer kerülnek olyan szituációkba, mely során problémákat kell megoldaniuk. Az iskola végeztével viszont szembesülnek a munkaerőpiac azon elvárásával, miszerint problémamegoldó szakembereket keresnek. Ráadásul az internet sem használt a fiatalok kreativitásának: készen kapott megoldások közül kell választaniuk-ha kell egyáltalán. Kaszás György: Kreativitássuli című könyvének alapkoncepciója az, hogy a kreativitás fejleszthető. Fejleszthető odafigyeléssel, a szülő együttműködésével, de mindenekelőtt: feladatokkal, játékos problémamegoldással. Számtalan feladatot tartalmaz a könyv, nekem a legjobban az tetszett, hogy hogyan old meg egy tárgy egy világproblémát...Aki végigcsinálja ezeket a feladatokat, elolvassa a magyarázatokat, elindul azon az úto

Szabó Jucus ismert gasztroblogger, mondhatni: a 21. századi mainstream tagja, ám teljesen mást képvisel, mint a divatos irányzatok- ettől esz divatos. Az a helyzet ugyanis, hogy a legtöbb, hiperkreatív ételt a legtöbb magánember nem vállaja be, egyszerűen azért, mert túl drága. Egy darab avokádó 500 forint! Ilyen árak mellett bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki komolyan meg kívánja tanulni a főzés művészetét. Szabó Jucus könyve, az 5 hozzávalós vacsorák, más utat kínál. Könnyen, gyorsan elkészíthető és olcsó ételeket mutat. Egy kirándulás után, fáradtan is érdemes belevágni. Ráadásul finom. Magáról a könyvről itt most két megjegyzésem lenne: 1. Mindig veszélyes játék, ha blogból írnak könyvet. Más műfaj, más média. Szerző kiválóan megoldotta ezt a feladatot, könyve érdekfeszítő, modern, ugyanakkor azok számára is vonzó, akik nincsenek nagy barátságban az internettel. 2. Egyetlen, nekem nem igazán tetsző dologra hívnám fel a figyelmet, a címlapra. Szerintem nem igazán

A könyv alcíme: Akarod, hogy a telefonod döntsön az életedről? Robin Cook megalkotta a mai negyvenes-ötvenes korosztály kultikus krimijét, a Mobilt. Ez a generáció gyermekkorában, otthon és az iskolában még a hagyományos kultúrát tanulta, huszonévesen ismerkedett meg a technicista elittel és világrendszerrel, meglehetősen kétkedve fogadott olyan, minden eddigit felforgató dolgokat, mint mobiltelefon, internet. Robin Cook amerikai bestselleríró azt mutatja be, miként képesek az emberek rosszra használni ezeket a találmányokat. A könyv főhőse, George, a 21. század amerikai átlagértelmiségije: törekvő, de nem törtető, szakmáján kívül kevés dologhoz ért, és lenyűgözi a technika. Orvosként- és itt nyúl vissza Robin Cook eredeti műfajához, az orvoskrimihez- munkát vállal egy mobildoktor-cégnél. Egészen addig nem gyanakszik semmire, amíg barátnője- szintén mai átlagamerikai fiatal- meg nem hal. Aztán mások is követik a szomorú példát. Az az érdekes, hogy az Olvasó tudja, hogy ez így, ebbe

Ez a könyv akkor jelent meg először, amikor e recenzió írója egyetemista volt. Eco könyve volt a tudományos bestseller. Tanáraink folyton ajánlgatták nekünk ezt a könyvet- legalábbis volt köztük, aki ajánlgatta- mi meg nem olvastuk el. Merthogy vagyunk mi olyan okosok és bölcsek, hogy Umberto Eco nélkül is tudjunk szakdolgozatot írni. Miért ne tudnánk ,hogyan kell bibliográfiát készíteni, vagy különválasztani a releváns szakirodalmat az irrelevánstól? És megírtuk a szakdolgozatunkat, megvédtük, államvizsgáztunk,átvettük a diplomát, és gondolkoztunk sokat az egészen...Mire volt jó az egész? Ma már, több, mint húsz év elteltével, azt gondolom, csak el kellett volna olvasni  Umberto Eco könyvét. Nem azért, mert ebből kompletten megtanul szakdogát írni még a hülye is, hanem azért, mert néhány jó ötletet biztosan adhatott volna A Rózsa neve szerzője. A bölcsességek morzsáiból aztán összeállt volna egy szeletke kenyér. Az is több, mint a semmi. A Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyv

A Markó László által főszerkesztett Egyetemes Lexikon 1996-ban jelent meg. Ebből a matuzsálemi életkorból következik, hogy nem szerepelnek a könyvben a modernnek mondott 21. század infokommunikációs műveltséganyagai. Nincs internet, mobiltelefon, plazmatévé és egyebek. Van viszont klasszikus műveltség, melynek szerepe napjainkban egyre inkább felértékelődik- mivelhogy egyre kevesebben rendelkeznek vele. Irodalom, történelem, zene, a természettudományok alapjai, néhány magyar sportoló, földrajz ( utóbbi eléggé németes, túl sok az alig ismert német kisváros)- szóval, minden, ami a 20.század végén tudomány címén futott. Remekül megírva, érthető nyelvezettel, az angol enciklopédiák szószátyárságától mentesen. Érdemes nézegetni.