Könyvekről mindenkinek

 2023 a Petőfi-bicentenárium éve, azaz kétszáz éve született a magyar irodalom koszorús költője, a modern magyar költészet megalapítója, Petőfi Sándor. Efféle évfordulók alkalmával sorra jelennek meg a nagy költő életével, költészetével, személyiségével foglalkozó kötetek.  Az Így él Petőfi! elsősorban a tizenéveseknek szól- helyénvaló is ez így, mert hiszen éppen az ifjúságnak van szüksége arra, hogy " bevezessék" az irodalomba, megfoghatóvá tegyék számára több száz évvel ezelőtt élt őseink gondolkodását, nyelvhasználatát. A Lackfi János válogatásában illetve kommentjeivel megjelent, a magyar könyvpiacon majdhogynem unikumnak számító könyv esetében a legfontosabb kérdés:hogyan végzi el a kötet a népszerűsítést, az ismeretek átadását, megfelelő módon vezeti rá a fiatalokat Petőfi olvasására? Erre a kérdésre keressük a választ ebben a könyvajánlóban.  A válasz alapvetően- véleményem szerint- igen. Az Így él Petőfi! alkalmas arra, hogy megszerettesse a fiatalokkal Petőfit, vagy

 Na végre! Egy antológia, amely nem ábécérendben közli a költőket! Egy versmaraton-felolvasás teljes anyaga tárul elénk Az Év Versei 2022 című kötetben. Van itt mindenféle vers: tájleíró és létösszegző, szerelmes és magányosságtól kongó, világértelmezést kereső és önnön csigazáházba visszahúzúdó, érthető és többszöri olvasás után érthető, szóval, mindenféle. A könyv kitűnően reprezentálja a magyar költészetet, mindenki benne van, aki számít valamit- elnézést, ha valaki mégis kimaradtnak és mellőzöttnek érzi magát. Rövid ez a könyvajánló, csak annyira van módom, hogy kiválasszak méhány verset a kitűnő termésből, aztán szólják róla egy-két szót.  Mindenekleőtt azt szeretném elmondani, hogy minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a magyar költészet kitűnő. Semmivel nem marad el ( sőt...) a nyugat-európai vagy az amerikai költészet mögött. Sok országban fogadnának szívesen egy ilyen, kvalitásos, antológiát. Nekem ebből az antológiából a kedvencem Kollár Árpád:Tollak púdere című verse.I

 Nagyon szeretem az antológiát,mint könyves műfajt. Olyan,mint egy paletta,az Olvasó mùvésznek érezheti magát. A Király Farkas és Rónai Balázs Zoltán által szerkesztett kötet jobbnál jobb alkotókat vonultat fel,akiknek műveiből szemetgethetnek az irodalomkedvelők. Az Országút folyóirat-és hadd tegyem hozzá:alkotói kör-2020-2021-ben is nagyon magas színvonalon működött. Nincs is lehetőség arra,ebben a rövid könyvajánlóban,hogy minden egyes remek alkotást kiemeljünk. Recenzens inkább csak saját ízlésének megfelelően válogat,így hívja fel az értő Olvasó figyelmét a '20-'21-es antológia értékeire. Kezdjük a kötet végén!Nagyon megragadók Zsile Gábor régi nagyokat idéző versei. A Kérdés járvány idején Sík Sándort és Nemeskürty Istvánt,a Régi nagyok,mai kicsik pedig Vörösmarty Mihályt és Szekrényessy Kálmánt,a magyar úszósport megalapítóját,Hajós Alfréd edzőjét,a Balaton első magyar átúszóját idézi meg,aki nem mellékesen megalkotta kerékpár szavunkat. Jómagam elgondolkodtam:miért isme

A Szóvihar című könyv a kitűnő költő, Lackfi János 1988 és 2003. között megjelent verseit tartalmazza. A viszonylag tág időtávlat miatt szinte természetes a költői műfajok sokszínűsége, a költői magatartás folyamatos változása. Éppen ezért, mintegy lelassítva a mozgóképet, kiemelnék a kötetből- ajánlásképp- egy fontos motívumot. Mégpedig a rendkívül kifejező címadást. Magyar poéta utoljára Arany János volt, aki figyelemfelhívó és kifejező címeket tudott adni verseinek ( pl. Szondi két apródja). Kassák Lajos verscímei viszont megosztók: az avantgarde-utálók fanyalognak, mert sok a szám... Lackfi János úgy ad címet, hogy egyúttal az már a vers első sora is- a befogadó szempontjából. Vegyük pl. Lángpohár című versét. Ha olvassuk ezt a címet, rögtön megfogalmazódnak bizonyos kérdések: 1. Ez egy olyan pohár, ami lángból van? 2. Ez egy olyan pohár, amely lángra gyújt ( mondjuk a szívet)? 3. Ez egy pohár, amiben láng van? Miért tárol valaki egy pohárban lángot?  Vagy ott van az "

Azt gondolom, nem kellett volna megírni ezt a könyvet. Illetve: Nem így kellett volna megírni. Bizonyos esetekben jobb, ha az ember az ötleteit nyugodni hagyja, egészen addig, míg elalszanak, vagy felváltják őket újabb ötletek. Nem az alapkoncepció rossz: érdemes klasszikus gyermekverseket parodizálni, különösen, ha valakik olyan tehetséges modern költők, hogy megtehetik. Lackfi János és Vörös István azok. A baj a mennyiséggel van. Gyakorlatilag végigszáguldanak humor-energiájukkal az egész magyar irodalmon, így aztán silány költői versennyé avasodik a produkció, függetlenül attól, hogy az egyes költemények külön önmagukban mennyire rezgetik meg az olvasók rekeszizmait. A címadó vers, az Apám kakasa, például egyáltalán nem. Viszont az Áprilys, vagy A kocsim csudaszép Audi, vagy éppen a Követelő, nagyon is. A Nyanya című vers-produkciót viszont kifejezetten ízléstelennek találom. És így tovább...Szóval, ilyen gyermekkönyvet nem szabadna írni. Helyette inkább valami szépet, gyönyörűt.