Könyvekről mindenkinek

 Daniel Kehlmann a kortárs német irodalom egyik legnagyobb alakja. Mozgókép című könyve méltó emléket állít mindazoknak,akik a nácizmus totális diktatúrája ellen küzdöttek. Egy neves filmrendező sorsán keresztül mutatja be a történelem szorításában vergődő,szellemi-lelki függetlenségéhez,az igényes,egyetemes filmművészethez ragaszkodó ember küzdelmeit,bátorságát és olykori megalkuvásait. A könyv címe-Mozgókép-elsődlegesen a film világára,a regény milliőjére vonatkozik,de utal a történelem állóképének,a biztonságnak széttörésére,a felgyorsult történelmi időre. Georg Wilhelm Pabst a két világháború között Ausztriában és Németországban sikeres filmrendező. Expresszionista,sötét víziókkal tarkított,ugyanakkor cselekményes,izgalmas filmjeit mind a kritika,mind a közönség nagyra tartotta. Hitler hatalomra jutása,majd az Anschluss után Pabst és felesége,Trude,emigrál. Előbb Franciaországba,majd az Egyesült Államokba költöznek,itt születik Jakob fiuk,akinek később fontos szerepe lesz a tör...

 A Játék a kastélyban Molnár Ferenc egyik legtöbbet játszott színműve,többször megjelent önálló könyv formájában is. Molnár Ferencet általában az úgynevezett polgári színmű egyik klasszikusaként szokás emlegetni. Mit is jelent ebben a szóösszetételben a "polgári" jelző?Jelent egy térbeli közeget:szalont,kastélyt.Jelent karaktereket:grófok,hercegnők,üzletemberek,papok,művészek(a sikeres fajtából) szerepelnek ezekben a darabokba. A Liliom kivétel. A polgársághoz tartozó néző voltaképpen azokat a figurákat látta-hallotta a színpadon,akikkel mindennapi életében érintkezett. A polgári színmű-"normális"színmű. Normális emberek keverednek rendkívüli helyzetbe.  A Játék a kastélyban tipikus polgári darab. Egy nagyon rövid spoilerrel szeretnénk kedvet csinálni a megtekintéséhez, illetve- ennek hiányában- az elolvasásához. Turai és Gál sikeres színházi szerzők, népszerű operettek alkotói, a pesti kulturális élet kedvencei. Azért szálltak meg a kastélyban, mert Annie művésznő ...

Ha már a 20.századi magyar bűnügyi könyveknél tartunk, erről semmiképpen nem szabad megfeledkezni. Gyilkosság a színpadon...Annak idején egész Magyarországot felkavarta a fojtogatós rendező ügye. A drága rendező úr krimit próbált egy amatőrtársulattal, és folyton újra és újra elgyakoroltatta a fojtogatós jelenetet. Aztán annyira nem bírt magával, hogy egy lányt kivitt az erdőszélre " próbálni", és addig fojtogatta, amíg bele nem halt. Ladislav Ambruzra emlékeznek még? Ő volt az akkori Csehszlovákiából érkezett ámokfutó, aki Észak-Magyarországon és Budapesten rablásokat követett el, majd egyik fiatal áldozatát meg is ölte. Nagyon amatőr bűnöző volt, de megnyerő fellépéssel bírt, így aztán az emberek ajtót nyitottak neki. Meg is bánták. Különösen megrázó az a szövegrész,melyben a gyilkos elmeséli, hogyan kelt életre korábban halottnak hitt áldozata. Mindez mire volt jó? Ambruznak annyira elege lett Csehszlovákiából, hogy disszidálni akart. Kevesebb figyelmet kapott a Torma-ü...

A nagy francia tragédiaíró- hármas ( Corneille-Racine-Moliere) közül Corneille-t szokták a legkonzervatívabbnak, majdhogynem laposnak tartani. Ehhez képest a Pompeius halála című történelmi dráma- mely francia nyelven könyv alakban is megjelent- hordoz egy igazi újdonságot: a címszereplő mindössze kétszer jelenik meg a színen. Neki az a "műbéli feladata",hogy igazolja: a cím igaz, tényleg a nagy ókori római politikus haláláról szól a darab. Hol a van megkívánt hármas egység- követelményrendszer ebben a színdarabban? Amely amúgy nem tartozik a drámairodalom klasszis- alkotásai közé, sőt, 21. szemmel ( Corneille rajongói most ne bántódjanak meg) kissé unalmasnak hat. Főleg könyv alakban. No, dehát azért vannak a jó színházi rendezők...