Könyvekről mindenkinek

Amikor az 1980-as években a pszichológia és a pszichiátria tudománya felfedezte- helyesebben: újra felfedezte- hogy léteznek olyan panaszok, szorongások, fóbiák, melyek nem az egyénhez, hanem annak őseihez köthetők, bizony, sokan kételkedtek ezen felfedezés tudományos értékében, inkább a vallás, semmint a tudomány kategóriájába sorolva az e témában megjelent írásokat, tanulmányokat. Aztán az 1990-es évek végén bebizonyosodott, hogy léteznek transzgenerációs problémák, a szakma egyik fele ezt örömmel fogadta- mert magyarázatot nyert sok minden, ami a terápiákon kiderült ugyan, de eredete homályba veszett- a szakma másik fele viszont azt mondta, hogy ezek a problémák terápiás úton kezelhetetlenek, maradjunk, annál, hogy az egyénre koncentrálunk. Grecsó Krisztián:Apám üzent című könyve ezekről, a transzgenerációs problémákról szól, egyúttal a magyar irodalomban teljesen újrateremti a családregény fogalmát. A jelenleg élő és elhunyt családtagok cselekedeteinek lélektani következményei váln...

 Bernáth László könyvét elsősorban filozófusoknak ajánljuk. Ugyanakkor azoknak a szakembereknek-jogászok,pedagógusok stb.-is érdemes elolvasni,akiknek praxisában a felelősség kérdése mindennapi tényezőként,problémakánt merül fel. A Morális felelősség,érdem és kontroll című könyv napjainkban minden korábbinál aktuálisabb-s ahogy telnek az évek,évtizedek,egyre aktuálisabb lesz. A változó társadalmi viszonyokat ugyanis eléggé döcögősen követi az erkölcsi alkalmazkodás. Korábban egyértelmű szituációkban (A a felelős,B az áldozat) ma már,a dolgok fokozódó összetettsége miatt,mind többször fordul elő olyan eset, amikor csak nehezen tudjuk megnevezni a felelőst. Bernáth László mindenekelőtt azt a kérdést teszi fel:szükség van-e egyáltalán olyan elméletekre,melyeknek segítségével meg tudjuk állapítani a felelősséget,vagy éppen megnevezni a felelős személyt?Nem lehetséges az,hogy ez a bizonyos döntés,hogy ki a hibás,ki a vétlen,ez benne van az emberben szubsztanciálisan,magyarul:az ember lé...

Pethő Sándor a két világháború közötti korszak egyik legkiválóbb írója-újságírója volt. Ezt bizonyítja Görgey Artúrról írt nagyszerű könyve is. A könyv első kiadása 1930-ban látott napvilágot. Ekkorra a magyar közvéleményben kezdtek elcsendesedni a Görgeyt mindenáron árulónak kikiáltó, bűnbakkereső hangok, és kezdték Görgey Artúr életét és munkásságát empatikusabban vizsgálni. Már nem őbenne találták meg az 1848-49-es szabadságharc veresgének okát, már nem tartották őt könnyelmű katonának, aki mindenáron szembe akart szegülni Kossuthtal. Pethő interpretációjában Görgey Artúr egy szakember. Mesterségét kiválóan értő, a politikai elitet némileg azért lenéző katona. Kossuth döntései poltikai döntések voltak, Görgey döntései szakmai alapon nyugodtak. A politikusokkal ellentétben Görgeynek volt egy előnye: ismerte a hadsereget, méghozzá naprakészen. Ez nem azt jelenti, hogy a ló túlsó oldalára átesve kijelentjük, hogy Görgey mindig mindenkor jó döntéseket hozott, csak azt, hogy ideje lenne...