Könyvekről mindenkinek

 Palásti László ( 1903-1975) a huszadik századi magyar irodalom mára méltatlanul elfeledett alakja. Újságíróként, íróként dolgozott, volt berlini tudósító, írt komoly regényeket, krimiket, igazi műfaját, a humort, csak 1945 után találta meg: 1950-től dolgozott a kor egyetlen szatirikus lapjánál, a Ludas Matyinál.  Gyilkosság a műtőben című bűnügyi regénye afféle angol típusú rejtvény:van egy többé-kevésbé bezárt szoba, sok gyanúsított, meg egy hulla, aztán végül három. Az alábbi spoilerben talán sikerül érzékeltetni a mű hangulatát.  A fiktív történet valamikor az 1920-as években, a weimari Németországban játszódik. Egy előkelő magánklinikán az ország egyik leggazdagabb emberét, Krachwinkel cipőgyárost műtik, vesebajjal. A műtétet Dr.Karl Werner, nemzetközileg ismert és elismert professzor irányítja. A műtét eleint jól alakul, aztán történik valami. Werner doktor Hellpach tanársegédtől kérdez valamit, de az nem válaszol. Mikor a professzor közelebb lép hozzá, látja, hogy ...

Szabó Dezsőtől legtöbben csak a Horthy-korszak társadalomformáló művét, Az elsodort falut ismerik. Pedig Szabó Dezső munkássága nem korlátozódik erre az antiszemita felhangoktól sem mentes regényre. Az 1930-as években felismerte- vagy felismerni vélte, kinek hogy tetszik- hogy a magyarságra a svábság éppen akkora veszélyt jelent, mint a zsidóság. Ebben természetesen nem volt igaza, dehát utólag könnyű okosnak lenni...Mindenesetre a svábellenes nagy ráébredésből született egy szellemes hangú politikai pamflet Ede megevé ebédem ( Milyen szekfű nyílt Schittenhelm Ede sírján?) címmel. Az írás könyv alakban is megjelent. Szabó Dezső ebben a műben a kor vezető történészének, Szekfű Gyulának válaszolt. Szekfűt irritálta az idegenellenesség, Szabó és az őt követő értelmiségiek ( nagyon sokan voltak) viszont asszimilációellenesek voltak. Pontosabban: úgy vélték, nem lehet a zsidókat és a svábokat asszimilálni. A két szellemi óriás vitájából még további viták kerekedtek, melyek egészen az 1944...