Könyvekről mindenkinek

 Ennek a kitűnő könyvnek legfőbb mondanivalója az, hogy hány- és hányféleképpen próbálnak az egyes települések úrrá lenni a egyre fenyegetőbb klíma-problémán/válságon/fenyegető katasztrófán, többféle narratíva terjedt el. A Klímabarát települések című könyvben olvasható tanulmányokból, konferencia-előadásokból, közölt dokumentumokból kiderül, hogy minden városnak, községnek más-más problémákkal kell megküzdenie. Van, ahol már felismerték, hogy a gyalogos forgalom növelésében érdekelt vállalkozások jó partnerei lehetnek az önkormányzatoknak, van, ahol ez a felismerés még várat magára. Az észak-angliai Newcastle célul tűzte ki, hogy 2025-ig 50 százalékkal csökkenti a károsnayag-kibocsátást, s jó úton is halad, hogy célját elérje.  Persze, rengeteg olyan gátló tényező akad, mind Magyarországon, mind világszerte, amely akadályozza a településeket a klímapolitika megvalósításában. Szerző nagyszerű érzékkel a fejletlen társadalmi szerkezetet teszi ezek közül az első helyre. Hiszen amely tele

A könyv alcíme: Meggyőző válaszok legégetőbb kérdéseinkre Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo:Jó közgazdaságran nehéz időkre című közgazdasági Nobel-emlékdíjjal kitüntetett könyve kitűnő, a 21.század szitjén álló közgazdasági munka. Szakmai értékelésre ebben a rövid könyvajánlóban nem vállalkozunk, inkább csak azt írnánk le, miért is tartjuk a kor színvonalán mozgó, minden gondolkodó ember számára nagyon hasznos könyvnek Banerjee és dufolo munkáját. - A Bevezetőben Szerzők világossá teszik, hogy nem hívei sem az ortodox liberális, sem pedig a magát unortodoxnak nevező közgazdaságtannak. Saját nézőpontjuk van a dolgokról, ki akarnák látni a puszta száok mögül, túl akarnak lépni a szalvéta-közgazdaságtanon ( hogy ez mit jelent, azt megtalálja Olvasónk a könyvben). Banerjee és Duflo könyve segített nekem abban, hogy új paradigmákat követve tekintsek fontos gazdasági. társadalmi és politikai kérdésekre. - Nagyon sokat törődnek a fejlődő országokkal, a lemaradó régiókkal. Elvetik azt a napj

A könyv alcíme:Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban Jan Assman könyve a kultúra és az írásos történelem keletkezéséről szól. Arról, hogy a különböző kultúrák megemlékezési formái hogyan segítették vagy gátolták az adott közösség fejlődését, koherens szellemi gyarapodását. A könyv első része általános elméleti ismereteket és véleményeket tartalmaz. Nagyon szimpatikus, hogy Assman túllép a fogalmak puzta definiálásán, rendszerbe szervezve tudatosítja elméleti alapállását. Használja a kontraprezentív emlékezés és az anakron struktúra fogalmát. Foglakozik rítus és szöveg különbségével, ritualizálástól a textualizálásig tartó folyamatot szükségszerűnek tartja. Véleménye szerint az etnogenezis textualizálása felerősíti a kollektív identitás alapszerkezetét. Részletesen elemzi integráció és központosítás különbségét. A könyv második része négy esettanulmányt tartalmaz. A görög, a héber, a hettita és az egyiptomi kultárn keresztül mutatja be, hogyan alakultak ki a

Szép hosszú címe van Szakolczay György könyvének- ez az egyetlen kifogás, amit elmondhatunk róla. Merthogy: kitűnő. Nagyon alapos kutatómunka és alapos gondolkodás, szakmai elhivatottság, a választott téma tisztelete, valamint intelligens, minden művelt ember számára érthető stílus- ezek jellemzik ezt a könyvet. John Maynard Keynes, a nemzetközi gazdaság keynesi rendje és a Nemzetközi Valutaalap- mostantól minden közgazdászhallgató számára kötelező olvasmány kellene, hogy legyen. Egyetlen észrevételt azért engedjünk meg: Keynes, mint közgazdász, egyfajta működő, az ideálishoz közel eső megoldást keresett kora gazdasági problémáira. Olyan elméletet fogalmazott meg, mely minden állam számára tartalmazott hasznos elemeket, legyen az közép-európai felzárkózó ország, vagy éppen a tőkés világ vezetője. Az, hogy ezekből az elméletekből mi valósult meg a gyakorlatban, az már politika- nem egyszer alacsony értelemben vett pártpolitika- vagy éppen szerencse. Érdemes lett volna arról is írni,

Két kitűnő tanulmány egy kötetben. Heller Ágnes a könyv megjelenése idején a magyar filozófiatudomány egyik reménysége volt. Az ösztönök illetve Az érzelmek elmélete ennek megfelelően lenyűgözően okos, és elképesztően tudományos. Heller Ágnes arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember ösztönlény-e. Azaz: az érzelmek és az inttelektus az ösztönből fejlődtek-e ki, vagy egészen önálló emberi " jellemvonásoknak" tekinthetők. A tét óriási. Ha ugyanis az ember ösztönlény, akkor voltaképpen bizonyítást nyert az evolúció. Ha nem, akkor az ember egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható lény. A 21. századi keresztény Olvasó számára ez egészen triviálisnak tűnik, mi a jó válasz, de Kádár idején, a materializmus tombolásakor efféle kérdéseket még felvetni sem volt ildomos. Heller Ágnes nagyon érdekes végkövetkeztetésre jut. elutasítja az ösztönök meglétét tagadó, illetve az ösztönök egyeduralmát hirdető pszichológiai elméleteket. Szerinte az ember ösztön- maradványokkal rendelkezik,

Az infláció nem tartozik a közgazdászok kedvelt témái közé: valahogy olyan kellemetlen. Pedig minden országban, mely kapitalista vagy annak mondja magát, létezik ez a jelenség, legfeljebb keveset beszélünk róla. Főleg, ha alacsony... Erdős Tibor könyve pontosan azt teszi, amit egy kiváló szakkönyvnek tennie kell: egy adott jelenséget vesz szemügyre, a lehető legtöbb apsektusból. Megismerkedhetünk a különböző inflációs elméletekkel, a klasszikus infláció-elmélettel, a Keynes által megalkotott teóriával, megtudhatunk egy nagyon fontos dolgot: hogy az infláció önfenntartó folyamat. A Philips-görbéről a legtöbb, átlagos műveltséggel rendelkező Olvasónak fogalma sincs, Erdős Tibor művéből erről is pontos képet kapunk. Csakúgy, mint az infláció makrogazdasági következményeiről: az államháztartásra gyakorolt hatásáról, az adóbevételekre gyakorolt hatásáról, megtudhatjuk, hogyan hat az intenzív tőke- és hitelkihelyezés az inflációra. S ha már a hiteleknél tartunk: Erdős Tibor nem szűkíti