Könyvekről mindenkinek

 Mezei András (1930-2008) a huszadik századi magyar irodalom egyik keveset emlegetett csodája. Szeretnénk őt és jobbnál jobb műveit megmenteni a hálátlan és kicsit túlpörgött utókor feledésétől.Mezei rendkívül szerény, zárkózott ember volt, talán ezért nem is visszhangozta dicsőségét a korabeli kritika vagy az utókor irodalomtörténete. A Csodatévő és más történetek című könyve egy rettenetes történelmi korba, a második világháború végéhez vezet el bennünket. 1944.március 19-én Magyarországot megszállták a német csapatok. A könyv kamaszkorú gyermekek szemszögéből, mély empátiával beszéli el ezeknek a tragikus hónapoknak a történetét. Nem valami átlagos spoilert közlünk erről a gyönyörű könyvről, hanem egy-két történetet kiemelünk az ízletes termésből, ezen keresztül próbálunk eljutni a mű lényegéig.  A történeteknek nincs külön címe, pontosabban: hol van, hol nincs. Az elbeszélés szerkezete teljesen laza, pontosabban: annak tűnik.Kezdjük mindjárt az első történettel! Egy Izraelben élő i

 Móricz Lili,a nagy magyar író,Móricz Zsigmond legkisebb lánya,komoly színészi pályafutást tudhatott magáénak. Persze,az alma nem esett messze a fájától,úgyhogy Lili kipróbálta magát a szépirodalom területén is. Nem is rosszul,tanú erre a Pasziánsz című könyv is,mely 1982-ben jelent meg a Rakéta Regénytár sorozatban,a Magvető Könyvkiadó kiadásában.A kötet műfaja,mint az írónő is jelzi,párbeszéd. Semmiképpen sem dráma. A befogadói élményt leginkább a rádiójáték (tudja vajon az ifjú nemzedék, hogy mi az?) hallgatásához tudnám hasonlítani. A Pasziánsz tehát lebontja az irodalmunkban,műfajok közé  emelt kerítéseket. Móricz Lili szabadon közlekedik műfajok,karakterek,idősíkok között,mindeközben remekül ábrázol jellemeket. A két főszereplő (lám,itt is a drámai műfaj elemzéséhez szükséges terminust alkalmazom...) Cili és Júlia,két középkorú,sok szenvedést megélt asszony,akik minden héten összejönnek,hogy Napóleon-pasziánszt játszanak. Kedves Látogatóink szíves engedelmével nem részletezem,hog