Könyvekről mindenkinek

 Az 1990-es években virágkorát élte Európában a történelmi fantasy. Talán annak a következménye is volt ez, hogy véget ért a hidegháború, a múltat már nem kellett kizárólag szovjet nagyhatalmi alapon magyarázni, ráadásul materialista alapon értelmezve. Az írók nagy része örült a szubjektív történelemértelmezés új lehetőségeinek, s egyesek- ők voltak a fantasy-írók- nem érték be a történelmi- politikai események új logikai rendszerben történő magyarázatával. Ők belevitték a történetbe a spiritualitást,a mesét,a fantáziát, az ő könyveikben az emberekről még azt sem tudhatjuk biztosan. hogy valóban emberek, lelkek és szellemek ki-bejárnak az emberek világába, és hol jó dolgokat tesznek, hol mindenféle szörnyűségeket visznek véghez. Van, akinek tetszenek az ilyen könyvek, van, akinek nem- mindenesetre érdekes színfoltjai az európai könyvpiacnak, úgyhogy mindenképpen helyük van ebben a blogban.  Ed Fisher ( az írói álnév egy magyar Szerzőt takar) Profundis című könyve a műfaj legjobbjai köz

 A neves magyar író, Krasznahorkai László, Megy a világ című könyvében legjobb esszéit gyűjtötte össze. A magyar esszéírás legnemesebb hagyományait követi a Szerző, ugyanakkor, ami az irodalmi formát illeti, nem hagyja őt érintetlenül az utóbbi évek sok-sok történelmi és irodalom-értelmezési változása. A mondatok lazább szerkesztésűek, általában egy esszé egy nagy, hosszú, bővített mondat. Újfajta, sok Olvasónak szokatlan próza ez, nemes tartalommal megtöltve. Mert miről is szólnak ezek az esszék? Korunk nagy emberi- és világproblémáiról. Elidegenedésről, a változások szinte követhetetlen gyorsulásáról, a hagyományos kommunikációs formák és csatornák visszaszorulásáról. Krasznahorkai könyve igazi látlelet a mi kis, éppen forrásban lévő 21.sázadunkról. Ebben a rövid könyvajánlóban nem áll módomban részletes elemzést adni minden, a könyvben szereplő alkotásról, s nem szeretnék valami általános összképet sem felvázolni- mert az ilyesmi, akár akarja a recenzens, akár nem, befolyásolja az O

 Martin Amis (1949-2023) a kortárs brit irodalom egyik legnagyobb és legismertebb alkotója, idén távozott közülünk. Írásaiban a szatirikus,brit humorral elegyített irónia éppúgy teret kap, mint a lélektani realizmus. Amis írásai reflektálnak korunk problémáira: az elidegenedettségre, a történelmi sebek hordozására, a cél nélküli hedonizmusra, a sikerhajhászásra. Találkozások Háza című regénye- báűr történellmi időhöz és korhoz ötött a cselekmény- bátor tiltakozás minden kor és hely minden diktatúrája ellen, az emberi szabadságért, a boldogsághoz való jogért,egy szabad, elnyomástól mentes, demokratikus társadalomért, világért. Az alábbi könyvajánlóban egy méltatlanul rövid spoilert közlök erről a nagyszerű könyvről- amit, véleményem szerint, mindenkinek el kellene olvasnia.  A történet a sztálini Szovjetunióban játszódik. A nagy zsarnok diktatúrája tombol, a titkosrendőrség hatalmacsúcspontján van, minden polgárról aktát vezetnek, s elég egyetlen rossz vagy félreérthető kijelentés, az i

 Csontos János a közelmúltban hagyott itt bennünket. Nagyon hiányzik a magyar irodalmi életből. Mindig volt a verseiben valami meglepő,valami olyan,amit a legtöbb költő nem vesz észre,csak ő. Az irodalmon túli extra,az minden írásművében ott volt. Hiányzik a lendülete,szellemi és fizikai dinamizmusa (ha emlékeim nem csalnak,8 vagy 9 folyóiratot alapított,illetve szerkesztett).  Para. Hódolat a magyar költészetnek című könyvével kapcsolatban nem az a kérdés,hogy miért,vagy hogy a parafrázis egyenrangú-e a teljesen eredeti költészettel. Csak azt kérdezhetjük magunktól:hogyan képes ezt valaki ilyen magas szinten művelni?Hogyan képes valaki ennyire jól felérezni Balassi Bálintot,Csokonai Vitéz Mihályt,Petőfi Sándort,József Attilát,Nagy Lászlót,Pilinszky Jánost és a magyar költészet többi gigantikus óriását? És magáról a parafrázis művészetéről is kérdezhetünk:mi a célja?Biztos,hogy pusztán a szórakoztatás?Kell ezekbe az újragondolt versekbe humor?Vagy éppen az a cél,hogy a 19.századi költő

 Kollár Árpád (sz.1980.) a kortárs magyar költészet egyik legjelesebb alakja. Versei egyéni hangúak, senki máshoz nem hasonlíthatók. Remekül játszik az Olvasó potenciálisan várható hangulatával, úgy formálja a befogadói élményt, hogy abból vagy humor, vagy tragikus kerekedik ki. Ebben a rövid könyvajánlóban nincs mód arra, hogy részletes, mondhatni:irodalmi elemzést adjunk a kötetről, inkább csak néhány költeményről szólnánk, hogy ezzel keltsük fel az érdeklődő Olvasó figyelmét. Az Ellenszonett ( a kötetben minden verscím kisbetűvel kezdődik, mi itt a magyar helyesírási konvencióknak megfelelően nagybetűvel kezdjük a címeket), szóval, az Ellenszonett, a költői pesszimizmus alaphelyzetéből indul: a költő úgy határoz, nem ír több szonettet. Aztán persze szonett lesz ebből is, hiszen  művet nem az alkotó formálja, inkább a mű formálja az alkotót, sokszor szándékai ellenére. Nagyon jó hangulatú, kicsit olyan " petőfisen hetvenkedő", elképesztően rokonszenves - ha lehet egy műről