Bejegyzések

1998 címkéjű bejegyzések megjelenítése

Hársing László:Nyitott gondolkodás

 Hársing László könyvében nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy közérthető nyelven, problémacentrikusan ( elhagyva a szokásos történeti szemléletű ábrázolást) bevezessen abba hatalmas szellemi konglomerátumba, amit úgy neveznek: filozófia. A Nyitott gondolkodás eredetileg felsőoktatási tankönyvnek készült,de mindenki számára ajánljuk, aki most teszi meg az első lépéseket a filozófia tanulmányozásának rögös útján.  Megtudhatjuk e könyv által, miért különbözik a filozófia a szaktudományoktól, s hogy utóbbiak képesek-e választ adni az élet végső kérdéseire. Hosszasan foglalkozik a Szerző az érvelés szabályaival, feltételrendszerével. Nagyon sok esetben felhívja az Olvasó figyelmét a másik véleményének tiszteletben tartására, a toleranciára ( recenzens tapasztalatai szerint az elsőéveseknél a filozófia viták olykor kissé hevessé válnak, indokolatlanul hamar felforr az ifjúi vér,úgyhogy ezek a figyelmeztetések egyáltalán nem a levegőbe szállnak, nagyon is konkrét alapjuk van). Megisme

Dr.Antalóczy Zoltán:Szív-és érbetegségekről mindenkinek

 Dr.Antalóczy Zoltán könyve az érdeklődő laikus Olvasó számára nyújt megfelelő betekintést a szív-és érbetegségek világába.  Megismerkedünk a testünket behálózó erek típusaival, megtudhatjuk, melyiknek mi a funkciója. Részletes áttekintést kapunk a szív felépítéséről, külön-külön is részletezve, melyik rész hogyan működik és milyen célt szolgál. Alapos tájékoztatást kapunk az egész szervezetünk működését befolyásoló kis vérkörről és nagy vérkörről. Megtudjuk, voltaképpen mi is az a pulzus, és hogyan kell értelmezni a méréskor kapott adatokat. A szívelégtelenség tüneteiről is részletes áttekintést nyújt nekünk a Szerző, aki minden betegségnél kiemeli a rizikófaktorokat illetve a megelőzés fontosságát. Megtudjuk, mik azok az LDL-receptorok, hogyan fedezték fel őket Nobel-díjas orvosok, és mi közük az aszteroszklerózishoz. A 60.oldalon nagyon szemléletes ábra tárja elénk, hogyan befolyásolják a koszorúerek a szív és ezáltal az egész emberi szervezet működését. A következő oldalon pedig ug

Joseph Reichholf:A vizek világa

Mindannyian folyók és tavak közelében élünk, éppen ezért mindenkinek ajánlom olvasásra Joseph Reichholf:A vizek világa című ökológia könyvét. Reichholf nem arra vállalkozik, hogy minden egyes halat, rákot, csigát, amely folyókban és tavakban él, külön-külön bemutat, ezt a könyv terjedelme nem is tenné lehetővé. Szerző felvvázolja az egyes ökoszisztémák világát, kiemeli az ott zajló fontosabb folyamatokat, és közérthető nyelven bemutatja azt. Külön szól a tavakról, folyókról, tengerekről. a víz körforgásáról, a tápanyagokról és mérgező anyagokról, a vízparton élő növények jellegzetességeiről, a táplálkozási láncokról, de olyan, már az ökológia klasszikus hatósugarán kívül eső témákat is tárgyal, mint a tavak emberek általi feltöltése. Ha természettudományokról beszélünk, látnunk kell, hogy a 21. századra ezek a tudományok már nem külön léteznek. A természettudomány, mint rendszer, interdiszciplinárissá vált. A vizek világa jó példája annak, hogyan lehet ezt a rendkívül szerteágazó ud

Dr.Csanády Mihály:Mennyi arzén lehet a hazai ivóvizekben?

Nem kell megijedni: Dr.Csanády Mihály tanulmánya1998-ban jelent meg, akkor bizony még voltak problémák az arzénos víz miatt, mára már ezeket kijavították. Szerző részletesen ír az első országos vízminőség-felmérésről, arról, hogy lehetne csökkenteni a víz arzéntartalmát, kivonatokat közöl az 1997-98-as felmérés adataiból, szól arról, hogy hogyan hat a víz arzéntartalma a rákos megbetegedések kockázatára. Számba veszi azt a lehetőséget hogy esetleg hígítással csökkentsék a víz arzéntartalmát, javaslatot tesz az új magyar határértékekre, arra, hogy milyen technológiák alkalmazásával lehetne ezt elérni, majd elemzi azokat a jogi kérdéseket, amelyek felmerülhetnek ezen technológiáknak gyakorlatba történő átültetése során. A könyvet vízügyeseknek, valamint környezettörténettel foglakozó szakembereknek ajánljuk.

Vámos Miklós:bár

Ha megengedik, megtartom a könyv eredeti, kisbetűs címírását, mert így az igazi. Vámos Miklós megalkotta a 20.századi magyar irodalom egyik legnagyszerűbb novelláskötetét. A novellákat az köti össze, hogy mindegyikben fontos szerephez jut a "bár" szó, ilyen vagy olyan alakjában. A bár novelláiban Vámos Miklós bevezet bennünket a posztkapitalista világba. Hajléktalanok, semmiféle tekintélyt nem tisztelő fiatalok, olvasni alig tudó gondnok, saját barátaikat hamis fogadásokkal becsapó házaspár, szülei nyakán éldegélő neurotikus tanár- ha körbenézünk ismerőseink körében, sajnos, találunk efféle embereket. Vámos nem ítélkezik, csak bemutat. Olyan világokba viszi el az Olvasót, melyekről többségünknek fogalma sincs. Nem tendenciákat örökít meg, nem népi vagy urbánus, nem politizáló- csak a pillanatot mutatja be, a szó jó és rossz értelmében. Az élet nagyszerű pillanatait, a pillanatnak élő embert, a rohanó embert, akinek élete pillanatokra van felosztva. És akkor még nem szóltun

Székely Gábor: Béke és háború

Ahogy a háborúknak, úgy a békéknek is megvan a maguk történelme. Legalábbis ez derül ki Székely Gábor: Béke és háború. A nemzetközi békeszervezetek története című könyvéből, mely eredetileg akadémiai értekezés volt, aztán 1998-ban kiadta a Napvilág Kiadó. A könyvből megtudhatjuk, milyen illúziókkal tekintettek a jövendő század elé a tizenkilencedik század liberális államférfiúi. Miben reménykedtek, talán az örök békében? Hát, számításaikat alaposan keresztülhúzta a történelem. Megtudhatjuk,a baloldali mozgalmak, a különböző szocialista internacionálék hogyan vélekedtek egy jövendő háború esélyeiről. Képet kapunk az első világháborút követő zavaros helyzetről, mikor is Wilson elnök utópizmusát a Párizs környéki kastélyokban tanácskozó európai nagyok tették semmivé. Az első világháború után a béke ügye nagyon népszerű lett- de át-meg átitatódott napi politikummal és mindenféle hatalmi harcokkal, ez okozta többek között Albert Einstein eltávolodását a békemozgalmaktól. A genfi székhe

Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Ez a könyv akkor jelent meg először, amikor e recenzió írója egyetemista volt. Eco könyve volt a tudományos bestseller. Tanáraink folyton ajánlgatták nekünk ezt a könyvet- legalábbis volt köztük, aki ajánlgatta- mi meg nem olvastuk el. Merthogy vagyunk mi olyan okosok és bölcsek, hogy Umberto Eco nélkül is tudjunk szakdolgozatot írni. Miért ne tudnánk ,hogyan kell bibliográfiát készíteni, vagy különválasztani a releváns szakirodalmat az irrelevánstól? És megírtuk a szakdolgozatunkat, megvédtük, államvizsgáztunk,átvettük a diplomát, és gondolkoztunk sokat az egészen...Mire volt jó az egész? Ma már, több, mint húsz év elteltével, azt gondolom, csak el kellett volna olvasni  Umberto Eco könyvét. Nem azért, mert ebből kompletten megtanul szakdogát írni még a hülye is, hanem azért, mert néhány jó ötletet biztosan adhatott volna A Rózsa neve szerzője. A bölcsességek morzsáiból aztán összeállt volna egy szeletke kenyér. Az is több, mint a semmi. A Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyv

Aetas 1998/1.

Egy könyvtárnak a folyóiratok éppúgy díszei, mint a könyvek. Az Aetas történelmi folyóirat 1998/1. számában- mely az orsoz történelemről, a nyugat-európaitól eltérő orosz fejlődésről közöl tanulmányokat- mindenkinek ajánlom elolvasásra Sashalmi Endre tanulmányát, melyben különbséget tesz a nyugati abszolutista uralkodók és az orosz cárok között. Nagyon jó, példamutató, tárgyilagos történetszemlélet. Az orosz cárok hatalmukat a keresztény vallásból vezették le, míg a nyugati uralkodók inkább jogi szemléletűek voltak.Ez a legfontosabb különbség.