Bejegyzések

könnyűzene címkéjű bejegyzések megjelenítése

Steve Dunleavy: Mi történt, Elvis?

Elvis Presley a huszadik század egyik mítosza. Alulról jött, s tehetségének, kitartásának köszönhetően lett belőle a rock and roll királya, nemzedékek bálványa, lányok ideálja, a könnyűzene történetének egyik legnagyobb alakja. Csakhogy ez a világraszóló siker teleis-tele volt árnyakkal: a Király ellentmondásos jellem volt, nehéz volt őt megérteni, szeretni pedig szinte lehetetlen. Elvis sorsa, majd tragikus halála jó példája a show-business embertelenségének. Dunleavy könyve a sikeres énekes mögött az embert keresi, azt a gyarló, gyengeségekkel teli embert, aki művésze volt szakmájának, s a művész esztelen, mert....-dehát ezt Latinovits óta tudjuk. Valahogy mégsem tudok együttérezni Elvissel. Miaz ördögöt lehet szeretni egy olyan emberen, aki tizenhat éves lányoknak kábítószert adagol be? Szállodai szobákban lő szét tévékészülékeket? Elvis rosszindulatú volt, és erőszakos. Gyengeségeit valahogy nem a művésznek, hanem a gyenge embernek tudom be. Dunleavy könyve bennem nem volt képes f

Riskó Géza: EDDA. Vasrock

Kamaszkorom kedvenc együttese volt az EDDA, imádtam Patakiékat, sok koncertjükön is ott voltam, természetes, hogy megvettem a róluk szóló könyvet. A nyolcvanas években érte el csúcsát a magyar könnyűzenei irodalom, azóta ez valahogy visszafejlődött ( csakúgy, mint maga a könyűzene). Riskó Géza könyvében nagyon szép, mondhatni: lírai szövegrészek olvashatók az EDDA történetéről, interjúk az akkori tagokkal, érdekességek, diszkográfia. A Szerző koncepciója: az EDDA főnixmadárként támadt fel. Ez igaz is, hiszen Slamó távozása után Attilának elölről kellett kezdenie mindent. És jött az 5.lemez, rajta a hatalmas slágerrel, mondhatni, kultuszdallal, melynek címe: A kör. Budapest, 1987.