Könyvekről mindenkinek

 A Napvilág Ágh István hetedik kötete,s szakértő irodalmárok egyetértenek abban,hogy a lemondás,a pusztulás élménye határozza meg a könyv atmoszféráját. De mi lenne,ha megnéznénk a pohár másik felét, a teltet?Ha megvizsgálnánk,hogy a hanyatlás,belenyugvás pusztulás mellett mi az,ami megragadja,megfogja az Olvasót Ágh István verseiben? Nagyon megragad a költőnek a természettel való eleven kapcsolata. Ki tudja,hány állat-és növényfaj neve bukkan fel a versekben. Nyárfa,hiúz,rigó,pulikutya,veréb,cinke,valóságos állat-és növénykavalkád. Ez is a költői program része,az ember és a természet újra-egymásratalálása. Ágh István verseinek ritmizálása némileg eltér a magyar hagyományban megszokottól. A költemények általában rímesek,de a rímelés szabálytalan. A versszakon belül a sorok száma is eltér. A Múltam múltja c. versben így alakul a sorok száma:4-4-3-3-4-8. Ez a váltakozás,ez a látszat-egyenlőtlenség teremt dinamikát,ad lendületet a műnek. A Napvilág című verseskönyvnek kifejezetten rokonsz

Garai László könyvéből számomra kirajzolódik az innovatív magyar értelmiségi tragikus sorsa. Nyugaton tanul, tanít, hazajön, aztán észreveszi, hogy tudományterülete, a gazdaságpszichológia, legtöbb honfitársa számára teljesen idegen, legjobb esetben is határtudományjént kezelik. Azt is észreveszi, hogy itthon sokan nem veszik észre, hogy a modern gazdaság átalakult, már nem az a lényeg, hogy mit termelünk, hanem az, hogy vesszük észre, hogy mit is kell termelni. Ebben az újfajta kapitalista versenyhelyzetben pedig a pszichológia érzék, irányultság döntő fontosságot nyer. Ám innovatív értelmiségi emberünk akkor a legszomorúbb, amikor azt veszi észre, hogy az egyetemi oktatásból is akarják hagyni a gazdaságpszichológiát, nemcsak a vaskalaposok, hanem még hallgatók is, sőt, olyan doktorandusz is akad, aki nem tudja azt leírni, hogy senkié. Garai László tehát megszomorodott, írt néhány cikket, fogalmazványt, ezeket közzétette az Egyáltalán, minek nekünk gazdaságpszichológia? című könyvé