Könyvekről mindenkinek

 Ha egyszer arra kérnének egy magyar embert, foglalja össze öt oldalban, mit kell tudni a hazájáról, Bödőcs Tibor neve egészen biztosan szerepelne legalább egyszer azon az öt oldalon. A színpadon és az irodalom szférájában oly ellenállhatatlan Bödőcs Tibi megkerülhetetlen összetevőjévé, lényegi komponensévé vált mindannak, amit ma Közép-Európában" élet"-nek hívunk. Nehezen tudnám ezt a világot elképzelni nélküle. Humora a valaha volt legmagasabbak közé emeli:fergeteges, derűs, és a mindennapi magyar valóságból indul ki. Meg se kínáltak című könyve egyfajta történelmi panorámát nyújt:Magyarország történetét mutatja be a kisemberek, az egyszerű átlagpolgárok szemszögéből. Itt a mindenkori gazdasági-társadalmi-politikai elit legfeljebb csak együttérzésre számíthat, pénzre nem.Az egy oldalra jutó fergeteges poénok száma átlagosan jóval több, mint egy, ezért a könyvet csak óvatosan, elmélyülve,mintegy költői magányban lehet olvasni. A röhögésünk ugyanis nem lehet annyira bántó, ho

 Hahner Péter megírta a francia forradalom és a francia 19.század történetét, méghozzá a korszak két jellegzetes szereplőjének, Fouchénak és Talleyrandnak életrajzán keresztül. Az eredmény:a magyar történetírás mesterműve, egy nemzetközi szinten is kiemelkedő monográfia. Minden történész és történészhallgató számára kötelezővé tenném- csak hát, persze, ez nem rajtam múlik. Az alábbi könyvajánlóban néhány- általam fontosnak tartott- észrevételt fűznék ehhez a kitűnő színvonalú és terjedelmileg sem elhanyagolható műhöz, hogy ezzel is kedvet csináljak az Olvasónak ahhoz, hogy a manapság hatalmasra nőtt könyvtári polcokról éppen ezt a kötetet vegye le.  1. Mindenekelőtt:nagyon jó dolognak tartom ezt a kontextusba helyezett, mégis életrajzi szemléletű történetírást. Talán ez lehet a politikatörténetírás jövője. Pl. megírni az amerikai függetlenségi háború történetét George Washington szempontjából, vagy a Szovjetunió történetét Molotov életrajzán keresztül, vagy- ne álljak le az ötletekkel,

 Jókai Mór nem kétkönyvű író. Azért illik ezt leszögezni, mert sokan csak a Kőszívű ember fiait és Az arany embert ismerik tőle ( vagy azt sem). Jókai több, mint száz regényt írt, ebből szinte mindegyik remekmű- csak sajnos, a magyar irodalmi köztudat (kánon) hajlamos erősen szelektálni. Ebben a könyvajánlóban Jókai egyik legkevésbé ismert ,ugyanakkor legmodernebb írói eszközöket felvonultató művét, a Gróf Benyovszky Móric életrajza....című kötetet ajánljuk szíves figyelmükbe. Rövid spoilert közlünk a műről, ezzel próbálván kedvet csinálni az olvasáshoz.  A bevezetésben, mely nagyon fontos része a regénynek, Jókai részletesen beszámol arról, milyen körülmények között is keletkezett ez a könyv. Nemrégiben ( mármint az 1870-es években) megjelent Benyovszkynak egy angol nyelvű életrajza, s Ráth Mór, a 19.század egyik legismertebb és legbefolyásosabb magyar könyvkiadója kitalálta, hogy írjon Jókai egy hiteles, magyar szempontú történelmi művet messzeföldön ismert hazánkfiáról.Miután az író

 A könyv alcíme:A Romanov-dinasztia vérrel, szexszel és könnyekkel teli történetének lenyűgöző krónikája. Simon Sebag Montefiore, akit a magyar olvasóközönség elsősorban Sztálinról szóló könyvéről ismer, ebben a munkájában nem kevesebbre vállalkozott, mint arra,hogy a cárok életén keresztül feltárja Oroszország több, mint 300 évének történelmét. Nem komplex történetírásról van szó, hanem a múlt életrajzközpontú bemutatásáról. Éppen ezért- magyar történelmi munkákhoz szokott Olvasónak ez szokatlan lehet- társadalomtörténeti adatok, elemzések keverednek a cárok, cárnék intim pillanatainak leírásával. Ilyesfajta történetírás nálunk nem megszokott- ugyanakkor nagyon is van létjogosultsága. Valamennyi "intim pillanat" leírása történeti forrásanyagon, elsősorban emlékiratokon alapul. A könyvhöz egyébként nagyon terjedelmes jegyzet- és szakirodalmi apparátus tartozik, az egyes témák iránt érdeklődők ezen keresztül kutathatnak tovább.  Az első, ami recenzenst ( azaz e sorok íróját) m

 Romsics Ignác Honmentők/honvesztők című, kiváló könyve azokról, a 20.századot meghatározó katona- politikusokról szól, akiket az utókor emlékezete még mai napig sem tudott egyértelműen pozitívnak vagy negatívnak értékelni ( persze, kérdés, hogy efféle egyértelmű értékelésre, ahogy egyik kedves tanárom mondta, " erkölcsi dobozolásra" egyáltalán szükség van-e...). Hat olyan történelmi személyiség képe bontakozik ki előttünk, akik jelentősen meghatározták a 20. század politikai valóságát: Mannerheim, Pilsudski, Horthy Miklós, Antonescu, Franco, Pétain. Mindannyiunk előtt ismeretesek a történelemkönyvekből. Romsics Ignác jóvoltából azonban új dolgokat is megtanulunk róluk. Jómagam például nem tudtam, hogy Pilsudski marsall ifjúkorában bizony szocialista volt, csak később lett jobboldalivá. Nem tudtam, hogy Horthy Miklósnak mennyire szívügye volt a hatalom örökletessé tétele. Antonescu marsallra sem a katonai szakrételme miatt emlékeztem, és Franco tábornokról, a spanyolok diktát

 Theodor Béza Kálvin János utóda, a második nemzedék vezéralakja volt,így hát nincs autentikusabb személy,aki Ķálvin életéről könyvet írhatna. Milyennek is mutatja be szeretett mesterét az életrajzíró? A legfontosabb,amit Béza kiemel,az istenfélelem,vagy ahogy ő nevezi: kegyesség. Ez nem is volna meglepő egy egyházalapító férfiútól,ám Béza pontosan azért hangsúlyozza ezt,hogy ellensúlyozza a Kálvin hataloméhségéről már abban az időben is keringő pletykákat. Kálvin nem szereti a hatalmat,ha a genfi polgárokkal összeütközésbe kerül,az mindig utóbbiak hibája,mert eluralkodott rajtuk a pártoskodás,és nehezen tudnak szabadulni a pápista befolyástól. Ellenfeleivel,a teológiailag más nézeten levőkkel Kálvin János kettős mércét alkalmazott. A hamis hitet valló teológusok ellen kíméletlenül fellépett,a hétköznapi ember tévelygéseit viszont elnézte. Szervét Mihályt Béza gonosz,kártékony és gyáva embernek mutatja be,de feltűnően keveset szól a két egyházfi konfliktusáról.  Feltűnő,milyen sok kife

Mi,akik szeretjük a költészetet,sokszor gondoljuk azt,hogy József Attila már a "zsebünkben van". Hiszen ismerjük verseit,egyéb írásait,eszméit,sokat tudunk életéről,betegségéről. Ezt hisszük. Aztán kezünkbe kerül a költő testvérének,József Jolánnak életrajzi könyve,és rádöbbenünk,hogy amit eddig tudtunk,az semmi. Pusztán a felszín. Mert mit tudunk mi arról,milyen lehet,amikor egy kisgyermek napokon át nem eszik semmit. Mit érzünk abból a fájdalomból,amit Attila érzett akkor,amikor imádott anyja félholtra verte holmi ellopott bukták miatt? Hogyan tudnánk felfogni a sikerrel parosuló mellőzöttséget? Mulyen lehet az,amikor egy költőnek remek kötetei jekennek meg,mégis nyomorog,mert az újságok nem hozzák verseit? Milyen önbecsülése lehet egy huszonkilenc éves férfinak,akinek még nem volt rendes állása? Mi csak annyit tudunk,hogy Attila összetört. Üldözési mánia gyötörte,kényszerképzetei eluralták elméjét. Azt gondolta,hogy valaki hipnotizálja...Sem a szerelemben,sem az alkotá

Nem életrajzi adatokkal telezsúfolt történettudományi szakmunkát,hanem a dolgok mögött megbúvó láthatatlan valóság titkait kutató,kísérletező esszét vehet kezébe az,aki a Churchill című könyv elolvasásába fog. Az Angliába emigrált német szerző a nagy brit államférfi meglehetősen mozgalmas életét meghatározó pszichológiai,intellektuális,politikai tényezők kölcsönhatásának kreatív elemzését kapjuk, igényes esszé-nyelvezettel. Megtudhatjuk,milyen szerepet játszott Churchill élétében apja,a pszichikailag meglehetősen instabil,45 évesen elhunyt apa,Lord Randilph Churchill. Feltesszük magunkban a kérdést:Churchill harcias természetének kialakulásában játszottak-e valamilyen szerepet az iskolai brutális bánásmód?Reálpolitikus,hatalomakaró opprtunista volt hősünk,vagy különc,aki a politika útjára lépett. Elmerenghetünk azon,milyen furcsaságokat tartogat a történelem. Churchill mindig háborúban került komoly pozícióba. Haffner azt állítja,Winston ilyn jól beindította a másidik világháborús br

Mivel Herczeg Ferenc: Pro Libertate! című könyve az új NAT értelmében, kötelező olvasmány, nem szeretnénk elvenni a diákok kedvét attól a nagyszerű élménytől, hogy felfedezzék önmaguknak ezt a nagyszerű történelmi regényt. Inkább csak rövid összefoglalót adnánk, hogy aztán minden nebuló otthon elvégezze a feladat rá eső részét... A mű műfaja történelmi regény, Rákóczi Ferenc fejedelem életét és a Rákóczi-szabadságharcot  mutatja be, Rákóczi életén keresztül. Életrajz és korrajz. Az első fejezetekben a fejedelem gyermekkorával ismerkedünk meg. Anyja, Zrínyi Ilona, teljesen belehabarodik második férjébe, Thököly Imrébe, kissé el is hanyagolja első házasságából származó fiát. Thököly nem szereti mostohafiát, át is akarja adni a töröknek, túsznak, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. A bécsi udvar mindeközben azon munkálkodik, hogy leválasszák Rákóczit családjától, Bécsbe hozzák, az Erdélyi Fejedelemség trónjára pedig Habsburgot ültessenek. Rákóczit végül bécsi kolostorban iskolá

Elöljáróban annyit jegyeznék meg: sok nagy ember örülne, ha ilyen magas színvonalú életrajzot írt volna róla valaki. A Magvető Kiadó jóvoltából megismerkedhetünk Kertész Imre mindmáig legjobb életrajzával. Kertész Imre Nobel-díjat kapott. Anno ez a hír az egész magyar irodalmi életet megmozgatta. Aztán a közélet is megmozdult. Olyan primitív megnyilvánulások hangzottak el Kertész Imrével kapcsolatban, hogy az ember csak pirult. Ennyire nem tudjuk megbecsülni első irodalmi Nobel-díjasunkat, a Sorstalanság és más remekművek Szerzőjét? Azt gondolom, mára a jogtalan indulatok lecsillapodtak. Éppen ezért ajánlom mindenkinek- és tényleg mindenkinek- Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai című könyvét. A mű rendhagyó életrajz: dokumentarista, személyes emlékeken alapuló, esszészerű  bemutatása egy ember szellemi-lelki és természetesen alkotói fejlődésének. Szó esik a könyvben arról, hogyan lett Kertész Imréből író, miért írt zenés vígjátékokat, hogyan keletkeztek az első regények és

Joséphine Dedet megmutatja, hogyan kell történelmet írni, érdekesen, ízlésesen, egy kicsit romantikusan, de cseppet sem giccsesen. Ez a köny egy magyar arisztokrata hölgyről, Apponyi Géraldine-ről szól, akinek szülei tönkrementek, sokáig úgy tűnt, ő maga is eltűnik a történelem süllyesztőjében. Aztán jött az albán király, megkérte géraldine kezét. A család eleinte felháborodik: miféle ország ez az Albánia, s hogy meri megkérni egy ilyen királyocska az őszuperérzékeny és szuperművelt lánykájuk kezét. Géraldine azonban igent mondott az albán királynak, aki elképesztő úriember módon viselkedett magyar feleségével, sőt, egymásba is szerettek. A politikai házasságból szerelmi házasság lett. I.Zogut azonban elűzik a betolakodó olasz fasiszták a királyi párt emigrációba kényszerül. Minden jelenlegi és ex-királyné örülne neki, ha olyan életrajz-írója lenne, mint Joséphine Dedet. A Géraldine elsőrangú könyv, minden hölgynek nagyszerű ajándék karácsonyra. Itt pedig az Európa Könyvkiadó webol

A William Blackstone- law and letters in the eighteenth century című könyv szerzője,Wilfrid Prest, nem könnyű fába végta a fejszéjét. A nálunk nem eléggé ismert, a történelmi köztudatban nem szereplő William Blackstone a 18. század angol polihisztora volt, foglalkozott jogtudománnyal, politikával, természettudományokkal, költészettel, drámaírással, és természetesen régészettel és építészettel. Talán csak a futballt hagyta ki...Kora egyetemes zsenije volt.Valami olyasmi, mint nálunk egy évszázaddal később Hermann Ottó. Éppen ezért nehéz megírni életrajzát. Mert nem az kérdés, hogy it tegyünk bele, anem az, hogy mit hagyjunk ki. Prest, remekül dolgozott az arányokkal. Több tonna iratanyagon kellett átnyomoznia magát. Egy jogász, egy politikus éppúgy megtalálja a kedvére valót ebben a nagyszerű angol nyelvű életrajzban, mint egy tudós vagy egy költő. Mindenkinek ajánljuk olvasásra ( véleményem szerint nem túlzottan bonyolult angol nyelven íródott), és azért jó lenne, ha korunkban is mi

Nagyon, de nagyon különleges regény egy nagyon, de nagyon különleges zeneszerzőről. Székely Júlia:Chopin Párizsban című könyvében oly módon idézi meg Chopinnek, ennek a világformáló zeneszerzőnek a francia fővárosban töltött éveit, hogy " virtuálisan" maga is belehelyezkedik az eseményekbe- vagy éppen "Szerzőként " meginterjúvolja az események olykor periferikus szereplőit. Találkozunk előkelő hölgyekkel, ott vagyunk a 19.századi Párizs nagy társasági eseményein, beszélgetünk szeretőkkel és rajongókkal. Posztmodern szellemiségű zenetörténeti életrajz- de kinek ajánljuk? Azoknak, akik már rendelkeznek legalább minimális ismerettel Chopinről, akik már hallgatták a nagy lengyel romantikus dalait, etűdjeit, akik álmukban látták már őt muzsikálni, vagy éppen vele együttérezve, tüdőbajosan szenvedni. Nem középiskolásoknak való könyv, inkább a konzisok, vagy éppen gyakorló zenészek kedvelt olvasmánya lehet. Ideológiamentes, nagyon szép, és nagyon nehéz könyv. Zeneműki

Fréderic ( vagy eredeti, lengyeles formájában: Fryderyk) Chopin a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, maradandó hatással volt az egyetemes zenekultúra fejlődésére. Gál Zsuzsa könyve modern szellemű, tényekkel jól adatolt, ugyanakkor olvasható és gördülékeny mű ennek a nagy komponistának és muzsikusnak életéről. Megismerhetjük a lengyel családi hátteret, a forrongó 19.századot, Chopin bécsi és párizsi tartózkodását, valamint markáns és okos leírást kapunk betegségéről, a kórral folytatott állandó küzdelemről. Nagyon rokonszenves az, hogy Gál Zsuzsa nem színezi az amúgy sem szürke életrajzot. Ügyesen ábrázolja a George Sand-al való kapcsolatot, a többi szerelmet. Sikerül a tüdővésszel folytatott küzdelmet is úgy bemutatnia, hogy könyve nem válik melodramatikussá. Hogy kiknek ajánljuk a Chopin című könyvet? Mindenképp javasoljuk a művelődéstörténet iránt érdeklődő közönségnek, valamint természetesen a klasszikus zene művelőinek és értőinek. Jó olvasmány, kifejezetten építő könyv. Éle

Egy kérdés: 1.Megvan a 2010-es évek legjobb történelmi könyve? Talán igen, talán nem, de legalábbis a Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs páros által írt Az első birodalom című könyv igencsak esélyes lenne erre a címre. A mű monumentális témát tárgyal: A Német-Római Birodalom történetét Nagy Károly birodalmának felbomlásától egészen a megszűnésig, a 19.századig. Nagyon sok tény, életrajzi adat sorakozik e lapokon- úgy, mint egy igazi, pozitivista történelmi műben. Olyan eseményekről kapunk részletes képet, melyeket még a szakemberek is alig ismernek. Jómagam például nem tudtam, hogy Paszkal pápa nem akart császárt koronázni, vagy hogy Ottó foglyul ejtette Berengárt. Nagy súlyt fektetnek a Szerzők arra, hogy bemutassák, milyen volt a Német-Római Császárság és a pápai állam mindenkori viszonya, valamint, hogy a mindenkori német császár és hűbéresei között milyen volt a viszony, és ez a viszony hogyan hatott a császárságra, mint egységes államalakulatra. A könyv végén külön fejezet találh

Pszichológia, pszichiátria- van, akinek már e szavak hallatán is feláll a hátán a szőr. Mások szükséges rossznak tartják ezeket a dolgokat, megint mások- sajnos, ők vannak kevesen- kíváncsiak. Utóbbiaknak szól Stefan Zweig:A lélek orvosai című könyve. Zwieg három életúton keresztül- Mesmer, Mary Baker-Eddy, Sigmund Freud- mutatja be a lélekgyógyászat fejlődését a fejlett világ orvoslásában. Ez már nagyon merész koncepció, ráadásul három ennyire eltérő személyiséget egy kalap alá venni, tevékenységüket folyamatként bemutatni- hát, ez Zweignek nem sikerült. Viszont kaptunk három életutat, melyek közül kettőről nagyon is keveset, a harmadikról viszont nagyon is sokat tudtunk. Mesmernek, a 18. századi osztrák orvosnak élete és tevékenysége a magyar Olvasó előtt alig ismert, s valahogy ugyanígy vagyunk Mary Baker-Eddyvel, a Keresztény Tudomány megalapítójával is. Freudról viszont nagyon is sokat, túl sokat tudunk. A könyvben szereplő három életrajz közül a legtárgyilagosabban bemutatot

És megkezdődött a büszke Nyugaton a történelem posztmarxista újraértelmezése... Che Guevara megszállott forradalmár volt. Intoleráns, tömeggyilkos, téveszméktől fertőzött. Csakhogy egyre több könyv jelenik meg róla, a fiatalok egy része számára újra példakép. Sajnos, épp az efféle könyvek, mint a Barrio-Jenkins szerzőpáros alkotása, tüzelik ezt a hazug újraértelmezést. Ebben a könyvben Che Guevara egy széplélek, aki nemes eszméktől vezéreltetve akar forradalmat gerjeszteni egész Latin-Amerikában. Még jó, hogy Európára nem terjedt ki a tenniakarás... Azt ajánlanám, mielőtt valaki belevág ebbe a könyvbe, olvasson el egy tárgyilagos, valóban történettudományi alapokon és forrásértelmezés által íródott könyvet Che Guevaráról, melyben bátran leírják az úriember nem éppen úriemberi gaztetteit is. És felvállalják azt, hogy Che nem volt egészen normális. Sem hétköznapi, sem szellemi, sem pszichiátriai értelemben. Hatalmas hiba lenne, ha a fiatal generáció elé példaképként állítanánk be a

László Anna:Felépítjük Bábel tornyát című könyve a magyar irodalom nagyszámú Elfelejtett Zseniális Alkotásai-nak egyike. A könyv egy kisregényt, valamint elbeszéléseket tartalmaz. A címadó kisregény hőse Miklós, egy húszas évei elején járó átlagos magyar fiatalember. Amikor az újságban azt olvassa, hogy régészek megtalálták a bibliai építménynek, Bábel tornyának maradványait, azonnal elhívást érez: fel kell építenie azt a tornyot, helyre kell állítania, amit az évszázadok leromboltak. Csapatot toboroz, melynek felépítése a hatvanas évek anarchisztikus jellegét tükrözi:nincsenek vezetők, nincsenek utasítások, mindenki szabadon dolgozik, s ha nem dolgozik, hát nem dolgozik, a többiek majd eltartják. Persze, már az építkezés elején konfliktusok robbannak ki, aztán bekövetkezik a tragédia: egy bedrogozott lány meghal. A munka káoszba fullad. A regény a naivitás, az utópizmus lehetetlenségét bizonyítja. A 68-as nemzedék reményeit siratja- de legalább elsiratja, még a hetvenes évek közepén