Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme:A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa. A Kímélet nélkül, Robert D. Hare könyve, a kissé provokatív cím ellenére is, tragikus és sokkoló. Az USA-ban, legalábbis a Szerző szerint, körülbelül kétmillió pszichopata él. Hare először tisztázza, mit is értünk pszichopátián, mi a különbség a pszichotikus, a pszichopata és a szociopata között- merthogy ezeket még szakemberek is gyakran összekverik. Azt is nagyon fontosnak tartja, hogy a pszichopátia nem feltétlenül kriminalizált állapot. A tévé bűnügyi filmjeivel ellentétben a pszichopaták kb. 1 %-a követ el gyilkosságot. A börtönökben viszont 40 % körül van a pszichopaták aránya. Befektetési csalók, házasságszédelgők, élősködők, hamis orvosi diplomával évekig dolgozók- ilyesmi. Milyen is, Robert Hare szerint, a pszichopata személyiség? -Nem ismeri fel, hogy amit okoz, az másoknak fáj.Az ember szerinte arra való, hogy kihasználják. - Ha érez, azt az agy másféle részeivel teszi, mint a normális emberek - Gátlástalanul

Miért olvasunk valódi bűntényekről szóló könyveket? Nehéz megérteni, de a magyar társadalom egészének jót tettek ezek az 1980-as években megjelent könyvek: Gyilkosság a Belvárosban, Gyilkosság a fegyházban stb. Olyan menő, ahogy ma mondanánk:trendi reformszellemmel hatott a késő Kádár-korban az egész: volt valami " glasznosztyos" abban, hogy valódi bűnügyek történeteit a széles nyilvánosság is olvashatja ( a hatvanas évekig a hivatalos lapok nem írhattak a bűntényekről. Merthogy szocialista országban az nincs...). Szóval, a Balogh László által szerkesztett Gyilkosság a fegyházban c. könyvben is olvashatunk börtönőröket gyilkoló retardált ámokfutóról, prostituáltakról ( akik a magyar hivatalos propaganda szerint még nem is léteztek...), mindenféle bűnbandákról, megélhetési és hobbiból űzött bűnözésről, műkincslopásról, és igen: gyerekgyilkosságokról. Mert azok már a huszadik században is előfordultak. aki kedveli a krimit, olvassa el ezt is. Ez legalább valódi. Idegenforga