Könyvekről mindenkinek

 Stephen Fry most is egyedülállóan szellemes és pontos. A görög mítoszokat sajátos angol humorral tárgyalja könyvében, mely letehetetlen, recenzens egyszerre olvasta végig. Nagyon pontosan, a hogyományhoz hűen, mégis, új perspektívákat kínálva vezeti végig Olvasóit a görög mitológia eléggé szerteágazó világában. Érdemes lenne a ma középiskolásaival elolvastatni ezt a könyvet, egyébként külön ennek a célcsoportnak is ajánljuk, mert a papíron sokszor halottnak és ósdinak tűnő görög mítoszokat a brit szerző élőként, semmit nem elhallgatva tárgyalja.  Egy nagyon rövid spoilerrel indítanánk. Fry megggyőzően bizonyítja, hogy a görög gondolkodás szerint a történelem káoszból káoszba halad( ez nagyjából megegyezik a modern ember mindennapos tapasztalatával).Szerző két nagy korszakot különböztet meg: az istenek korát és az istenek+emberek korát. Utóbbit felosztja- a görög tradíciónak megfelelően- arany-ezüst- és bronzkorra.Nagyon fontos tudnunk, hogy a görögök hittek az aranykorban, az volt szá

Makkai Sándor református püspök Bethlen Gáborról szóló történelmi-lélektani könyve először 1929-ben jelent meg, s maga korában meglehetősen visszhangtalan maradt. Sajnos. Mert az Egyedül olvasói olyan arcát ismerhetik meg a legendás erdélyi fejedelemnek, a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának, melyről az iskolai történelemkönyvek mélyen hallgatnak. Bethlen Gábor ( ur.1613-1629), Erdély aranykorának legnagyobb uralkodója, lelki ember, Istentől választott fejedelem volt. Nem önkényúr, nem gőgös arisztokrata, hanem- akárcsak egyik példaképe, Bocskay István- azon meggyőződéssel uralkodó ember, hogy Isten kiválasztotta őt az egész magyarság vezetésére. Jól példázza ezt a messianisztikus tudatot a Makkai által leírt eset, amikor is egy csatában Bethlen nem volt hajlandó menekülni az ostrom alá vett fejedelmi sátorból, mondván: ha ő tényleg Isten által választott, akkor az Úr vigyáz rá. Persze, materialista szemléletű korunkban gyanakvással fogadjuk az ilyesmit, de jómagam állítom:

A hetvenes-nyolcvanas években éltük a magyar ifjúsági regény aranykorát. Kádár Péter: Csupacsel című könyve is méltó mementója ennek az aranykornak. A meglehetősen jópofa történet egy gyerekcsapatról szól, akik nyári vakáció ideje alatt kiszabadulnak Pestről, és vidéken megkezdik önfeledt gyermek-boldogságukat. Indián törzset alapítanak ( ennek neve lesz Csupacsel) és mindenféle hasznos tevékenységben segítenek a felnőtteknek. Hogy aztán a regény túlzottan is didaktikus, túlzottan is nevelni akar békére, alkotómunkára? Igen, ez így van. Bárcsak minden, manapság megjelent könyvnek ez lenne a legnagyobb baja...