Könyvekről mindenkinek

 Grendel Lajos (1948-2018) a 20-21.századi magyar irodalom kimagasló képviselője volt.A hajdanvolt Csehszlovákiában illetve, a rendszerváltás után,Szlovákiában élt, az ottani magyar kisebbség mindennapjai is megjelennek novelláiban, regényeiben. Összegyűjtött elbeszélések című posztumusz könyve több, mint négy évtized rövidprózai teljesítményét foglalja magában, éppen ezért nagyon nehéz egyetlen stílusba besorolni, egyetlen " dobozba" belehelyezni a kötetben olvasható, kitűnő műveket. Ezen könyvajánló nem is vállalkozik erre. Inkább a könyvismertetésnek azon formáját választottam, hogy kiemeltem ebből a rendkívül tarka, mégis egységesnek, üdének ható termésből néhány darabot, ezekről szeretnék néhány méltatlanul rövid megjegyzést írni.  Tantörténet.Tizenhárom éves, elemi iskolás diákok közegében zajlik a cselekmény. Új fiú érkezik az osztályba, Sipos, akiről kiderül, hogy családjával Amerikából tért haza. Vállig érő zsíros hajjal jár suliba, amit az 1960-as évek Csehszlovákiá

Grendel Lajos mára az egyik legjobb magyar íróvá érett, szlovákiai és összmagyar íróvá. Sajnos, 2018.decembere óta nincs közöttünk. Persze, a kiemelkedő pályafutás lehetősége már 1985-ben fennforgott, amikor is, még az átkosban, csehszlovák-magyar koprodukcióban, megjelent az Áttételek című könyv, és az Olvasók azt találgatták, vajon ez egy rákos beteg ember gyógyulásáról ,vagy egy rákos beteg ember haláláról szól, esetleg kirándulás valami értelmiségi környezetbe, ahol is egyik baj jön a másik után, és ezáltal az átlagembernek, aki amúgy mindig remek diagnoszta, eszébe jut az áttétel szó. Áttét, áttétel, áttételesen. Ritkán használt, de azért súlyos jelentéstartalmú szavak. Polgári közegbe csak hellyel-közzel valók. Mindenki, aki konvencionális történetre hangolta magát, meg lehetett lepve. Az Áttételek ugyanis a múltról szól, magáról a történelemről. Ahol is háborúk döntenek romba városokat, emlékek siklanak ki-be a szívekben, és mindig valamit visszavárunk. Megölik Hédi nénit,