Könyvekről mindenkinek

 Hogyan is lehetne egy humortól szétdurranó könyvet szépen, objektíven, irodalmilag, esztétikailag, marketing felől közelítve- ajánlani? Reklámozni, kedvet csinálni hozzá, hogy azt ne mondjam, hirdetni? Sehogy. Inkább öszegyűjtöttem azokat az értékes, magasröptű gondolatokat, melyek a könyv olvasása során bennem megfogalmazódtak. hogy elkerüljem a valamely eredeti gondolatom iránti részrehajlás vádját, hogy ne vádolhasson azzal a többi gondolat, hogy valamelyiküket igazságtalanul előtérbe helyezem a többiek rovására, ezért ezen gondolatokat ábécérendben közlöm. Ez ront ugyan valamit az olvasás, mint mindennapi sporttevékenység élvezetén, viszont áttekinthetőbbé teszi a szöveget, s ennél, ugyebár nincs is fontosabb ebben a mai, áttekinthetetlen, összevissza értékektől és értéktelenségektől hemzsegő korban, ami majd egy másik könyvajánló témája lesz.  Jöjjenek tehát a Bödőcs-könyv olvasása közben felmerült gondolatok, a kezdőbetű szerinti ábécérendben!  - Ez a Bödőcs! Úúú, ...

Orhan Pamuk Nobel-díjas török író legelső magyar nyelven megjelent könyve igazi programregény. Programregény abban az értelemben, hogy a Szerző tudtára adja az Olvasónak, világosan és félreérthetetlenül, miként vélekedik írásról, irodalomról, társadalmi kérdésekről, kultúrákról és azok egymáshoz való viszonyáról- szükség van-e például multikulturalizmusra?- mindeközben pedig pereg egy regény cselekménye, de az a helyzet, hogy nem elsősorban erre figyelünk. Gelibet elhagyja felesége, a férj szégyelli az esetet önmaga előtt is, bejárja az egész várost, hogy felkutassa. Eközben találkozik szegényekkel, gazdagokkal, boldogokkal és boldogtalanokkal, elvhűekkel és elvtelenekkel. Megelevenedik Isztanbul, ez a látszólag multikulturális, valójában azonban mégiscsak török város, megtelik élettel, lélegzettel. Mintegy mellékszálként- Pamuknál soha nem lehet tudni, mi fő és mi fő csak úgy mellékesen- egy publicista írásait is olvashatjuk, aki álnéven publikál, mégis, mindenki tudja, hogy kicsod...