Könyvekről mindenkinek

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

 Alcím:Optimisták kalauza a boldoguláshoz a gyorsulás korában. Thomas L. Friedman könyve nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy többszempontú analízisét adja annak, amit úgy hívunk: mai kor. Nagyon sok szempontból járja körül a mai kor problémáit, kihívásait, sok kérdést tesz fel, ezek egy részét kiválóan meg is válaszolja. Elsősorban közgazdasági érdeklődésű Olvasóknak ajánljuk ezt a könyvet, de nagyon hasznos szövegeket találnak benne informatikusok, társadalomtudósok  is.  Az első fejezetek egy, a mai kor arculatának kialakításában fontos esztenddőről, a 2007. évről szólnak. Ebben az évben kezdte meg hódító útját a legnagyobb közösségi portál, a Facebook, ekkor születtek meg az első Twitter-bejegyzések, a Google ekkor vásárolta meg a youtube-ot, az Amazon ekkor indította be a Kindle alkalmazást, és még számtalan, átlagos közép-európai ember számára ismeretlen dolgok történtek ekkor. Kétségkívül, 2007.fordulatot jelent a technológia történetében. Ám ez a hirtelen fejlődés társadalomps

 Valamikor az első világháború után,angolszász nyelvterületen,megszületett a nemzetközi kapcsolatok nevű tudomány. Az új diszcíplina művelői arra keresték a választ,hogyan lehetne az államok közötti kapcsolatok fejlesztésével elkerülni egy újabb háborút. Ahogy teltek az évek,évtizedek,a nemzetközi kapcsolatok kutatói új és új vizsgálódási területeket találtak. Egyetemi tanszékek létesültek,doktori programok indultak. A nemzetközi kapcsolatok tudománya terebélyesedett. Ahogy egyre szerteágazóbbá vált,úgy nyilvánvaló lett az,hogy a különböző iskolák,műhelyek más-más elméleti alapokról közelítenek tárgyukhoz. Ezeket az elméleti alapokat foglalja össze Scott Burchill és Andrew Linklater kitűnő könyve,A nemzetközi kapcsolatok elmélete. Egyáltalán:van-e a Nemzetközi Kapcsolatoknak (a tudomány nevét a Szerzők következetesen nagybetűvel írják)elmélete,s ha van,akkor mi szükség rá?Miből kell,hogy kiinduljon egy ilyen elmélet:abból a Hobbes által kimunkált tézisből,miszerint az emberek ahogy van

Szilágyi Ákos könyvének alcíme: Oroszlecke. Ebből már minden kedves Olvasó kitalálta, hogy nagy valószínűséggel Putyinról, és az általa vezetett Oroszországról szól majd a könyv. Ez a feltételezés be is igazolódik, csakhogy Szilágyi Ákos folytonos utalásokat tesz egy másik ország másik demokráciájára- ez az ország pedig Magyarország- s arra próbálja rábírni Olvasóját, hogy találjon párhuzamokat a két ország demokráciája között. Ha a befogadó nem elég óvatos, ezt meg is teszi. Ha óvatos és tárgyilagos, akkor tisztelni kezdi Szerző ismereteit, Oroszországról való olvasottságát. És kreativitását. Szilágyi Ákos manapság a legkreatívabb politológus. Míg a legtöbb szakember kizárólag liberális és illiberális demokrációkat ismer, addig Szilágyi Ákos további kategóriákat alkot: telekratikusan irányított demokrácia, militokrácia, irányított demokrácia ( ennek van moszkvai és szentpétervári modellje), és persze a címben is szereplő túlirányított demokrácia. Az új demokráciaelmélet egyben azt i