Könyvekről mindenkinek

 Ewa Lach lengyel írónő a 20.századi irodalom egyik csodagyereke. 13 évesen írta első regényét, mely 1961-ben jelent meg! A Láthatatlan Expressz című elbeszélésgyűjtemény mind tematikájában, mind formájában különleges. Felnőttekről ír- gyermekszemmel. Azt örökíti meg, ahogy a gyermekek a felnőttek világát látják, próbálnak benne eligazodni, próbálják túlélni azokat a traumákat, melyeket a felnőttek okoznak. Az alábbi könyvajánlóban néhány- nem éppen vidám hangvételű elbeszélést ajánlanék ebből a nagyszerű könyvből. Az elbeszélések az 1945 utáni Lengyelországban játszódnak.  A Láthatatlan Expressz, azaz a címadó mű főhőse Fajankó, aki amolyan falu bolondja, s nincs, aki gondoskodjon róla, elárvult a háborúban. Olykor-olykor megszánja egy falusi asszony, s enni ad neki, de Fajankó valahogy mindig csinál valami butaságot, így aztán mindenhonnan kirúgják. Időnként a vasúti őr megengedi neki, hogy üdvözölje a vasárnapi vonatot, mely az áhított nagyváros, Varsó felé megy. Egyszer Fajankó vél

 A J.Edigey név írói álnév, egy lengyel krimiírót takar. A hidegháború idején a keleti blokkban a lengyel krimi- és sci-fi irodalom volt a legmagasabb színvonalú (gondoljunk Stanislaw Lem vagy Joe Alex nevére, egész világon bestsellerré vált műveire). A Milliók a bőröndben azért maradandó színvonalú alkotás, mert a cselekmény jóval eredetibb, mint sok angolszász krimi esetében. Éppen ezért röviden közlök egy spoilert a könyvről, amely inkább már csak antikváriumokban szerezhető be. Vagy az OSZK-ban, hiszen ott minden, Magyarországon megjelent nyomtatott mű elolvasható. A fiktív történet az 1970-es évek Lengyelországában játszódik. Hiánygazdaság van, a földművesek beszolgáltatási kötelezettséggel küzdenek, ám az állam ezt már nem ingyen kéri, mint az 1950-es években: honorálja, valami kis készpénzt fizet érte.Minden hónapban ugyanazon a napon utalják az összeget. Ezt használja ki négy bankrabló, és kirabolja Lowicz nevű kisváros bankját, nem is akárhogy: álszakállal, festett arccal jele

Kondor Vilmos műve nem pusztán krimi, hanem történelmi regény. A Bűnös Budapest elvezet bennünket egy réges régi világba, a huszadik század első felének Budapestjére. Autó még nagyon kevés van, akad viszont számtalan vendéglő, kávéház, mulató, köztük illegális is, ahol a veszedelmes baccarat nevű kártyajátékot űzik. Bepillanthatunk- bár nem ezen van ahangsúly- a kor politikai életébe is, megismerjük, hogy működött az 1930-as években, közvetlenül a második világháború kirobbanása előtt. Megismerjük a kor rendőrségi viszonyait, ellátogatunk sajtótájékoztatókra, s beszívhatjuk korabeli újságok szerkesztőségeinek nem mindig tiszta levegőjét. Mindemellett kapunk egy fantasztikusan jó krimit. Amelynek rövid cselekményét- pontosabban: annak elejét- felvázoljuk. Aztán irány a könyvesbolt vagy a könyvtár!  A történet sötét időkben kezdődik. 1939-ben Németország és a Szovjetunió ( az év augusztusában megkötött, általános európai döbbenetet okozó Molotov-Ribbentrop paktum alapján) megtámadta Leng

 Jókai Mór nem kétkönyvű író. Azért illik ezt leszögezni, mert sokan csak a Kőszívű ember fiait és Az arany embert ismerik tőle ( vagy azt sem). Jókai több, mint száz regényt írt, ebből szinte mindegyik remekmű- csak sajnos, a magyar irodalmi köztudat (kánon) hajlamos erősen szelektálni. Ebben a könyvajánlóban Jókai egyik legkevésbé ismert ,ugyanakkor legmodernebb írói eszközöket felvonultató művét, a Gróf Benyovszky Móric életrajza....című kötetet ajánljuk szíves figyelmükbe. Rövid spoilert közlünk a műről, ezzel próbálván kedvet csinálni az olvasáshoz.  A bevezetésben, mely nagyon fontos része a regénynek, Jókai részletesen beszámol arról, milyen körülmények között is keletkezett ez a könyv. Nemrégiben ( mármint az 1870-es években) megjelent Benyovszkynak egy angol nyelvű életrajza, s Ráth Mór, a 19.század egyik legismertebb és legbefolyásosabb magyar könyvkiadója kitalálta, hogy írjon Jókai egy hiteles, magyar szempontú történelmi művet messzeföldön ismert hazánkfiáról.Miután az író

 Kende Péternek,Európa egyik legismertebb szocciológusának és politikatudósának esszéiből, cikkeiből olvashatunk kitűnő válogatást az életműsorozatna ebben a kötetében. Persze, a művek olvasásakor és értéklésekor számításba kell venni két tényezőt: az egyik az, hogy zömük francia olvasóközönségnek íródott, ezért akadnak a szövegekben számunkra triviálisnak tűnő megállapítások is. A másik az, hogy több esszé akor íródott, aimokr az események éppen zajlottak (pl. véget ért a hidegháború), így aztán az érdemdús Szrzőnek nem lehetett meg az a történeti perspektívája, ami nekünk, 21.századi Olvasóknak már megvan.  sokat gondolkodtam azon, milyen könyvajánlót írjak erről a könyvről. Mivel rengeteg adatról, információról van szó, néhány észrevételt fűznék inkább a szövegekhez, ebbből aztán a Kedves látogató is megtudja, miféle témákról írt ezen könyvében Kende Péter.  1. Szeretném kiemelni az eszék közérthető nyelvezetét. Kende Péter általában mellőzi a politikatudományi szakzsargont, ahol vi

 Schmidt Attila:Véreskezűek című könyvében olyan bűntényekről olvashatunk,melyek az 1970-80-as években történtek meg,Magyarországon. Különlegessége a könyvnek,hogy a fejezetek végén a Szerző beszélget az elfogott és elítélt bűnözőkkel. Nagyon tanulságos. Spoiler gyanánt idézzünk fel néhány tragikus történetet a könyvből! Rumi Bélával a siralomházban beszélget Schmidt Attila. Az elkövető a lehető legsúlyosabb büntetést kapta,mivel-a bíróság szerint előre megfontolt szándékkal-megölte szeretőjét és annak férjét. Rumi az előre megfontoltságot tagadja. Szerinte Horváthné és a férje támadt rá,amikor randevúra indult.Horváth ráugrott hátulról,ő pedig csak védekezett,féltette az életét. A tanúk és a helyszínen talált bizonyítékok azonban teljesen mást mondanak.A vádhatóság szerint az elítélt akarta megölni a szeretőjét,a férj védte a feleségét,eközben érte a halálos késszúrás.Azután,hogy szemtanú ne maradjon,Rumi megölte a szeretőjét is,harminc késszúrással.Az elítélt szerint a tanúk,azaz a f

Divatos dolog ma az irodalomtudományban és úgy általában: az esztétikában, olvasatokról, értelmezésekről beszélni. Grecsó Krisztián:Vera című kitűnő könyvének- véleményem szerint- kétfajta olvasata lehetséges. Mindkét olvasat teljes mértékben lefedi a mű jelentéseit, éppen ettől válik izgalmassá, egyedivé ez az irodalmi élmény. Ha tehát ajánljuk ezt a regényt, úgy ajánljuk, hogy hozzátesszük:kétszer kell elolvasni a Verát. Egyszer az egyik, másszor a másik olvasat szerint.  Az első olvasatot/értelmezést úgy is nevezhetnénk: lélektani realista. Eszerint az olvasat szerint a történet tényleg az 1980-as években játszódik, Vera, Sári, Langaléta, Jozef és többiek tényleg szegedi általános iskolások, méghozzá az alsó-felső tagozat határán. Vera, Sári és Jozef szerelmi háromszöge tényleg diákszerelem, amelyben szerintem mindannyiunknak volt része, a tanítónéni tényleg szereti hivatását, anya és apa pedig valóban nem más, mint két, gyermeke váratlan viselkedésétől- finoman szólva is- zavarbajö

A kommunizmus idején Lengyelországban hazafinak lenni ugyanazt jelentette, mint a katolikus egyházhoz tartozni. A katolikus egyház őrizte a lengyelek nemzeti öntudatát. Domány András nagyszerű történelmi könyve, az Aki lengyel, katolikus?, a kommunista Lengyelország és a katolikusok ellentmondásos viszonyára világít rá. Lengyelországban a katolikus egyház állam volt az államban. Külön parlamenti képviselete is volt ( igaz, az ebben részt vevő papokat sokan kollaboránsoknak tekintették). 45 apácarend működött az országban, még 1980-ban is a lakosság 60,6 %-a mondta magát gyakorló hívőnek ( nem reprezentatív felmérés). Akadtak keresztények a hadseregben, a Pártban, még a Párt legfelső vezetésében is! A lengyelek egy része elfogadta, hogy marxizmus és a kereszténység összeegyeztethető. Magyarországhoz viszonyítva paradicsomi állapotok uralkodtak a kereszténységben. Igaz, voltak olykor visszarendeződések, volt, hogy egy jótékonysági egylet vezetőjének fiát elrabolták és megölték. De az a

Amikor az 1950-es évek közepén- végén a kommunista országok könyvkiadása rájött, hogy az embereket nem annyira a szocreál, mint inkább a szórakozás érdekli, megkezdték a ponyvaszerzők felfuttatását. Magyarországon Berkesi András, Mág Bertalan, Csehszlovákiában Antonin Winter, Lengyelországban pedig Andrzej Piwowarczyk lett a sztáríró. Utóbbi megteremtette Gleb kapitányt, aki fondorlatos módszereivel- beszélgetés rogyásig, mint Agatha Christie Poirot-ja teszi- leleplezi a gonoszt. A Királynő?! című könyv voltaképpen nem rossz krimi, csak maga a bűntény már kissé történelmi. A második világháború utáni Lengyelországban járunk, ordít a szegénység, ellátási gondok a boltokban, stb. Egy banda, melynek feje egy titokzatos nő, a Királynő, textilraktárakat foszt ki, hogy aztán a zsákmányt a feketepiacon értékesítse. Ebben az a nagy skandalum, hogy akkoriban ez volt a bűnözés csúcsa...no, meg az is feltűnhet, hogy sem riasztó, sem kamera: hát, igen, ilyen volt a viharos 20. század. Szóval, k

Itt a legfrissebb nyári turisztikai szezon, s ha az ember nyaralási úticélt keres magának, valljuk be, elsőre nem Krakkó jut eszébe. Ám, ha beleolvasunk a Berlitz útikönyvek sorozat Krakkóról megjelent kötetébe, talán változik a véleményünk- egy kicsit... Krakkó gyönyörű, történelmi városa Lengyelországnak, hajdani főváros. A könyv nagyon alaposan bemutatja a -többnyire középkori-  műemlékeket ( Szűz Mária templom, Collegium Maius, Európa 3. legrégebbi egyetemi kollégiuma, Szent Péter és Pál templom, Patikamúzeum, Rémuh-zsinagóga, Székesegyház és mások), mégsem korlátozódik figyelme csak ezekre. Mert Krakkó modern város is, telis-tele élettel, jó vendéglőkkel, s ha az ebédhez túl sok a káposzta, ne tegyük szóvá, mert a magyaros ételek pedig a paprikától hemzsegnek... Jómagam jó húsz éve jártam Krakkóban, az egyetemi évfolyammal mentünk ki, s csak annyi maradt meg a dologból, hogy drága és hideg város. A Berlitz útikönyvek Krakkóról szóló kötete újra közel hozta a szívemhez ezt a gyö