Könyvekről mindenkinek

 A neves magyar író, Krasznahorkai László, Megy a világ című könyvében legjobb esszéit gyűjtötte össze. A magyar esszéírás legnemesebb hagyományait követi a Szerző, ugyanakkor, ami az irodalmi formát illeti, nem hagyja őt érintetlenül az utóbbi évek sok-sok történelmi és irodalom-értelmezési változása. A mondatok lazább szerkesztésűek, általában egy esszé egy nagy, hosszú, bővített mondat. Újfajta, sok Olvasónak szokatlan próza ez, nemes tartalommal megtöltve. Mert miről is szólnak ezek az esszék? Korunk nagy emberi- és világproblémáiról. Elidegenedésről, a változások szinte követhetetlen gyorsulásáról, a hagyományos kommunikációs formák és csatornák visszaszorulásáról. Krasznahorkai könyve igazi látlelet a mi kis, éppen forrásban lévő 21.sázadunkról. Ebben a rövid könyvajánlóban nem áll módomban részletes elemzést adni minden, a könyvben szereplő alkotásról, s nem szeretnék valami általános összképet sem felvázolni- mert az ilyesmi, akár akarja a recenzens, akár nem, befolyásolja az O

 Igazából a borító belső oldalán található Előszó irányította érdeklődésémet Varga Lajos könyvére. Nagyon rokonszenvesnek tartom, hogy a mai, agyon-professzinalizált, túlspecializált világban Szerző a reneszánsz ember eszményképét vallja: a kíváncsi, sokfelé érdeklődő, az életet egységes egészként felfogó szemlélet csodálatos eredményeket hozhat. Varga Lajos nem tartja a szó nálunk meghonosodott értelmében írónak önmagát, ő pusztán összegyűjtötte Az elégedetlenség jogán című kötetébe azokat az írásokat ( interjútól elbeszélésrn át esszéig), melyeket a mai napig- azaz könyv megjelenéséig, 1989-ig- aktuálisnak, érdekesnek tart. Számomra rendkívül rokonszenves ez az írói hozzállás- mely párosul nagyon jó, példamutató íráskészséggel, és egészen eredeti világlátással.  A kötetet az Egyéni idő-munkaidő című, 1968-ban keletkezett írás nyitja ( egész Európa történelmében jelképes, itt is kulcsfontosságú). A belső monlógikus szerkesztésű novella arról szól, hogyan teszi tönkre az embert a szoci

 Kende Péternek,Európa egyik legismertebb szocciológusának és politikatudósának esszéiből, cikkeiből olvashatunk kitűnő válogatást az életműsorozatna ebben a kötetében. Persze, a művek olvasásakor és értéklésekor számításba kell venni két tényezőt: az egyik az, hogy zömük francia olvasóközönségnek íródott, ezért akadnak a szövegekben számunkra triviálisnak tűnő megállapítások is. A másik az, hogy több esszé akor íródott, aimokr az események éppen zajlottak (pl. véget ért a hidegháború), így aztán az érdemdús Szrzőnek nem lehetett meg az a történeti perspektívája, ami nekünk, 21.századi Olvasóknak már megvan.  sokat gondolkodtam azon, milyen könyvajánlót írjak erről a könyvről. Mivel rengeteg adatról, információról van szó, néhány észrevételt fűznék inkább a szövegekhez, ebbből aztán a Kedves látogató is megtudja, miféle témákról írt ezen könyvében Kende Péter.  1. Szeretném kiemelni az eszék közérthető nyelvezetét. Kende Péter általában mellőzi a politikatudományi szakzsargont, ahol vi

 Milan Kundera könyve minden igényt kielégítő, magas szintű esszégyűjtemény. Az írások többsége az irodalom és zene kapcsolatával foglalkozik, de akadnak itt igencsak töprengésre késztető gondolatok közép-európaiságról, a régió történelméről, politikáról, az emigráns irodalmárok helyzetéről és még sok másról. Az Elárult testamentumok gondolatilag igen gazdag könyv, nincs módunkban, hogy egy rövid könyvajánlóban összefoglaljuk a tartalmát. Inkább csak néhány markáns gondolatot mondanánk el erről a könyvről, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy elgondolkoztassuk, intellektuális erőfeszítésre késztessük a majdani Olvasót.  Irodalom és zene Kundera szerint, bár irodalom és zene esztétikája különbözik, mégiscsak akadnak párhuzamok, pl. alkotók egyéni sorsában. Jómagam annyit fűznék ehhez, hogy a különböző művészeti ágak esztétikailag különböznek ugyan, lényegüket tekintve mégis egyek. Aki verset olvas, vagy Bach-fúgát hallgat, vagy Janacek- opera szövegének elemzésén töri a fejét, az mind

 Elena Ferrante napjaink egyik legismertebb olasz írónője. Magyar nyelven Olvasók számára talán a Nápolyi regények című trilógiája a legismertebb.  Véletlen találatok című könyve a The Guardian című rangos nemzetközi lapban megjelent publicisztikák gyűjteménye. E rövid könyvajánlóban természetesen nincs mód arra, hogy valamennyi, e könyvben közölt, egymástól sokban különböző írások teljességét elemezzük, inkább csak a főbb gondolatokra, tendenciákra világítunk rá.  Nagyon szimpatikus, ahogy Ferrante a publicisztikát, mint műfajt értékeli( erre utal a cím is:Véletlen találatok). Valóban: a kötetben közölt írások tematikailag nagyon sokrétűek, ezért aztán jó őket olvasni:olyan, mintha az élet teljességében ugrálnánk, kőről-kőre.  Megtudhatjuk, hogy az írónő azért nem szeretett naplót írni, mert folyton félt ,hogy megtalálják, és valaki beleolvas, azonkívül a naplóban is megörökített fiktív szöveget. Nagyon érdekesnek találom A félelem című írást: az életmódgurukkal ellentétben Ferrante n

Carl Gustav Jungnak ez a terjedelmileg rövid, tartalmában annál fontosabb írása először német nyelven jelent meg, Zürichben, 1931-ben, később aztán, több, mint húsz éven keresztül újra és újra kiadták, volt, hogy két részre osztva. A magyar Olvasó a Scolar Kiadó összkiadásának 10.kötetében találkozhat anyanyelvén ezzel a kitűnő, gondolatgazdag tanulmánnyal. Ebben a művében a neves pszichoógus arra keresi a választ, hogy összefüggésben van-e az emberi lélek a földdel,azaz: táj- és kultúrafüggő-e a lélek. Bevezetésképpen Jung magáról a lékekről beszél. Leszögezi:a lélek mindeenképpen több, mint a tudat, hiszen a tudattalan is hozzátartozik, a tudattalanba hulló dolgok továbbra is ott munkálnak az emberi személyiségben. A lámpa példáját hozza:egy éjszakai jelenetet megvilágít egy fényes lámpa. A megvilágtott részek a tudatba, a sötétben maradó részek a tudattalanba kerülnek.  Ezután az archetípusok jelenségét tárgyalja Jung. Szerinte létezik férfi és női archetípus, de ez minden egyes emb

Majtényi György : Egy forint a krumplis lángos című könyvében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy egy történelmi esszégyűjteményben bemutatja mindazt, amit nekünk, 21. századiaknak, a Kádár-kor társadalmáról tudni lehet és érdemes. A magyar embereket a történelmi jelenségek, korszakok közül a Kádár-rendszer foglalkoztatja leginkább. Nagyon jó választás volt a esszé, mint műfaj, hiszen annyira szerteágazó, óriási szakirodalommal megáldott-megvert a téma, hogy csak egy hatalmas, többkötetes monográfia fedne le minden igényt. A lazább szerkesztésű esszé viszont kijelöl csomópontokat, további kutatásra ösztönöz.  Egy ilyen rövid könyvajánlóban elég nehéz komplex módon ismertetni egy efféle- mondjuk el: kiválóan sikerült-  könyvet, inkább azt írnám le, miért is tetszik nekem annyira Majtényi György műve.( Kihagynám azt, amit hiányolok belőle: a más szocialista országokkal való összevetés hiányát. Merthogy állítólag a legvidámabb barakk voltunk, meg a gulyáskommunizmus megalkotói.) 1. Köz

 Falusi Márton könyvében érdekes tárgyat választott:a kultúrát, azon belül az irodalmat, azon belül pedig az esszét. Napjaink felpörgő és a kommerszet értékké emelő világunkban olyan sok komment, vélemény, amatőr politikai megnyilvánulás lát napvilágot, hogy megfeledkezünk arról, hogy voltak a magyarságnak olyan mesterei, akik képesek voltak a fejükben tárolt elképesztő ismeretet úgy továbbadni, hogy az több volt puszta véleménykifejezésnél. Önálló irodalommá vált. Sajnos, középiskolai oktatásunk még mindig mostohagyermekként kezeli az esszét, a szöveggyűjtemények legfeljebb mutatóban hoznak belőle egyet-kettőt, hogy lássa a kütyükön felnőtt diáksereg, hogy ilyen is volt.  Pedig Németh László, Csoóri Sándor, Tamási Áron, Sütő András, vagy a műfaj alkotói etalonjának tekintett Cs.Szabó László olyan maradandó értékeket tettek le a magyar kultúra asztalára, amelyet nemcsak őrizni, de továbbfejleszteni is kell, hogy mindig élő, minden korosztályból kikerülő olvasóközönség számára relevánss

Páskándi Géza írói munkássága alapvetően három műnem köré összpontosul:széppróza, dráma illetve esszé. A tartalom mögött rejlő szellemi mondanivaló azonban mindig ugyanaz:egy kérdés. Hogyan tud megmaradni önazönösan a kisebbség a többségben, főleg akkor, ha a többség ezt a megmaradást nem akarja? A szabadság színeváltozásai című könyv is ezzel a témával foglalkozik. Legyen szó bár Bizánc korakozépkori fejlődéséről ( és az erről írt Páskándi-drámáról), vagy éppen a már gyermekes asszonyok szexuális életéről, netán a demográfia tudományának útvesztőiről, mindig ugyanoda lyunkadunk ki:Erdélybe. Az esszék még a Ceacescu-rendszer kommunista zsarnokságának időszakában íródtak, akkor ,amikor az erdélyi magyarság fizikailag is veszélyben volt, A Conducator mindent elmosó őrülete a hetvenes-nyolcvanas évek fodulóján lépte át azt a bizonyos határt. Mivel a cenzúra igencsak erős volt, ne csodálkozzon a Kedves Olvasó, ha Marx- és Lenin-idézetekkel találkozik, méghozzá eléggé sűrűn. Ezekről a tém

Sigmund Freud:Leonardo da Vinci gyermekkori álma című esszéje németül megjelent önálló kötetben is,magyarul Freud:Esszék c.könyvében olvasható. Leonardo da Vincinek,a reneszánsz nagy polihisztorának volt egy visszatérő álma. Kisgyerek még,bölcsőben fekszik. Egy szép nyári napon,amikor anyja a bölcsőt az udvarra viszi,egy keselyű száll le a bölcsőre,és elkezdezdi csipkedni a kis Leonardo fejét. Anyja erre odamegy és elzavarja a szemtelen madarat. A történetet később az anya mesélte el a festőnek,akit oly mélyen megrázott a sztori,hogy élete végéig rémálmai voltak. Sigmund Freud értelmezésében a magyarázat egyszerű. Leonardo törvénytelen gyerek volt,ráadásuk homoszexuális. A keselyű Freud szerint a szopni vágyó csecsemőjét cserbenhagyó anya alakjának szimbóluma.Egyúttal a homoszexualitás magyarázata is. De akkor miért az anya menti meg a csecsemőt? Véleményem szerint Freud téved. A keselyű az apa szimbóluma,aki cserben hagyta a gyermekét. Az anya pedig a megmentő. A rémálom pedig n

A mindössze 20 oldalas értekezés ( azért a könyveknél tárgyaljuk, mert jelentős súlyú) tartalma ennyiben foglalható össze: egyik zseni egy másik zseniről. A tragikusan fiatalon elhunyt debreceni költő, Oláh Gábor esszéje Petőfi Sándorról nagyon lírai, ugyanakkor igencsak eredeti megállapításokat tartalmaz. Kopogtat a tehetség az 1923-ban megjelent művön. Oláh Gábor szerint Petőfi maga is műalkotás: kötő, szép ,mély, művészi életű. Szerző szerint Petőfinél ez tudatos szándék volt ( ezt a nézetet ferdítették el később olyan irodalmárok, akik azt állították, hogy Petőfi " menedzselte", " megcsinálta" önmagát. Oláh idáig nem megy el, csak azt a fajta ösztönösséget tagadja, amelyet már a kortársak is- hol elismerőleg, hol a bírálat szándékával- felróttak Petőfinek. Petőfi- recenzens véleménye szerint- egyáltalán nem volt marketingember, bizonyítja ezt képviselőválasztási kudarca is. Egy másik, amit Oláh kiemel Petőfi Sándor művészetében: az egyszerűség. "Petőfi k

Asztalos Lajos új minőségre emeli a helytörténetírást. Esszéi, tanulmányai élvezhetők, irodalmi stílusúak. És persze tematikailag is igen változatosak: megtudhatjuk, honnan ered Kolozsvár neve, valóban Napoca település tekinthető-e a mai Kolozsvár elődjének. Alámerülhetünk a Ceacescu-korszak sötétségébe, amikor is tilos volt magyar nevén emlegetni a várost. A magyar köztörténet-írást is érdekelheti, miképpen próbálják a román nacionalisták még Szent Istvánt is románnak feltüntetni. Képet kapunk a 19.századi Kolozsvár életéről, a templomokról, a nyüzsgő és agilis lakosságról, még a nyilvánosházak működéséről is. Kifjezetten tudományos kutatóknak ajánljuk az utolsó három fejezetet, mely a kolozsvári folyókról és az ahhoz kapcsolódó ökológiai-ipari-társadalmi- gazdasági tényezőkről ad átfogó, adatszerű képet. Azt gondolom, nem sok magyar városnak van ilyen részletes folyó-adattára. Asztalos Lajos művét minden történelemkedvelőnek szívből ajánljuk. Nemcsak Kolozsvár, de az egész magyars

Mi, " anyaországi" magyarok, még rendszerváltás után harminc évvel is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki erdélyi, annak valami másféle nemzettudata van, furcsa kincseket dugdos a szatyrában, és ha megszólal, már az első névelőnél halljuk a Kárpátokat muzsikálni. Szívüknek van színe és visszája. Éppen Aniszi Kálmán könyve bizonyítja be, hogy ezzel a rossz értelemben tradicionalista "erdélyimagyar" képpel le kell számolnunk. Mert aki erdélyi és magyar, ugyanúgy a nulláról indul, mint mindenki más. Szellemi életét végsősoron mindenki maga alakítja, bár nem árt, ha jó örökséget kap ( nem mindegy, mi esik a fejedre, ha nekimégy a szekrénynek: vodkásüveg vagy a Jókai-összes...). Az erdélyi magyar embernek ugyanúgy meg kell küzdenie nemzettudata kialakításáért, mint bármely nemzet bármely fiának. Mert az erdélyi magyar is ugyanúgy látja a dolgok színét és visszáját, mint bármely nemzet bármely fia. Csak akkor vagyunk különlegesek, ha megdolgozunk érte. Aniszi Józse

Jékely Zoltánt, Ápriliy Lajos fiát, általában remek verseiről ismerjük. A Bárány Vére című könyv értekező-kritikiai írásait, naplójegyzeteit, könyvrecenzióit tartalmazza. Az első, amiben Jékely eltér az amúgy csöppet sem színvonaltalan "átlagtól" ,az nem más ,mint a személyesség. Jékely objektivitása mindig empatikus, mindig valamilyen személyes élményből táplálkozik. Nem akarja felvenni a szobatudós-pózt: ő Író marad, akkor is, ha útijegyzeteket készít vagy ha kolléga regényéről ír recenziót. A másik, amit hamar észrevehetünk, az a brilliáns műveltség. Nem feltétlenül a hivatkozásokban, az elolvasott könyvek számában mutatkozik ez meg, inkább abban a képességben, hogy az olvasottakat mily szervesen építi be alkotásaiba. Jékely könyveinek, jelen esetben: esszéinek Olvasója tagja lesz egy elitklubnak: azok közösségének, akik az irodalmat, a képzőművészetet anyanyelvként beszélik.A Bárány Vére című könyv minden irodalombúvárnak ajánlható, de érdemes előbb alaposan tájékozódni

A 21. századi Európára hatalmas nyomás nehezedik. Az Amerikai Egyesült Államok és Kína gazdasági törekvései, migrációs válság, kontinens elválasztó belső határvonal, szellemi-ideológiai kiüresedés- ezekkel a gondokkal mind-mind a ma emberének kell megbirkóznia, azért, hogy az utánunk következő generációk is élhető Európát kapjanak örökségül. Ebben a megbirkózásban, ebben a sokszor végtelennek látszó küzdelemben nyújt szellemi támaszt Balázs Péter könyve, a Hogyan tovább, Európa? Az Olvasó választ kap olyan kérdésekre, mint például: Hogyan érintette Európa egészét az EU folyamatos, már hetvenes évek óta tartó bővülése? Milyen gazdasági versenyhelyzetekben kell helytállnia kontinensünknek? Milyen történelmi előzményei vannak a ma politikai problémáinak? Hogyan illik a képbe a jelen Oroszországa? Miért jelent óriási kockázatot Európa számára az idegen földrészekről áramló migránstömeg- és mit tehetünk a megállításukra? Balázs Péter könyvét azért ajánljuk minden közélet iránt érdeklődő