Könyvekről mindenkinek

Kultúrpesszimista- mondják a divatos és divatból kifelé menő álfilozófusok az effajta könyvekre. Pedig Mario Vargas Llosa perui író csak józanságot akar. Vissza akarja hozni az értéket a kultúrába. Merthogy- amint az a Látványcivilizáció című könyv több esszéjéből is kiderül- ezek az értékek elvesztek.Van helyettük elvont posztmodern okoskodás ( Llosa különösen kárhoztatja Derridát, Foucault-t és követőiket),mely kétségbe vonja egyáltalán a létezés létjogosultságát is, van szexuális szabadosság, mely a nem megváltoztatására, a természetes emberi közösségi értékek, például a család tagadására épül. Aki nem hiszi, olvassa el Llosa könyvében azt az írást, mely arról tudósít, miféle szexuális tanfolyamot szerveztek az általános iskolásoknak Baszkföldön, vagy hogy miféle könyveket árulnak Párizs legnevezetesebb könyvesboltjában. Van-e remény arra, hogy Llosa vágyai megvalósulnak? Talán igen. A világ értelmisége, mivel egyre kevésbé érti a posztmodern filozófusokat és a dekonstrukció hívei

Szabó Jucus ismert gasztroblogger, mondhatni: a 21. századi mainstream tagja, ám teljesen mást képvisel, mint a divatos irányzatok- ettől esz divatos. Az a helyzet ugyanis, hogy a legtöbb, hiperkreatív ételt a legtöbb magánember nem vállaja be, egyszerűen azért, mert túl drága. Egy darab avokádó 500 forint! Ilyen árak mellett bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki komolyan meg kívánja tanulni a főzés művészetét. Szabó Jucus könyve, az 5 hozzávalós vacsorák, más utat kínál. Könnyen, gyorsan elkészíthető és olcsó ételeket mutat. Egy kirándulás után, fáradtan is érdemes belevágni. Ráadásul finom. Magáról a könyvről itt most két megjegyzésem lenne: 1. Mindig veszélyes játék, ha blogból írnak könyvet. Más műfaj, más média. Szerző kiválóan megoldotta ezt a feladatot, könyve érdekfeszítő, modern, ugyanakkor azok számára is vonzó, akik nincsenek nagy barátságban az internettel. 2. Egyetlen, nekem nem igazán tetsző dologra hívnám fel a figyelmet, a címlapra. Szerintem nem igazán

Bár a címlapon elhelyezett meztelen hölgy kissé provokatív, a folyóirat tartalma nagyon is értékes, és a dizájn sem akármilyen, messze felülmúlja a tíz évvel ezelőtt megszokottat. A közölt cikkek közül leginkább az Operaház premierjéről szóló kritika/ajánlás ragadta meg leginkább a fantáziámat, valahogy így kell írni színpadi bemutatóról: mértéktartóan, arányosan, nem agyondicsérve, mégis, felkeltve az érdeklődést. Akit a film- és színháztörténet érdekel, bizonyára szívesen fogadják Kővári Orsolya Lugosi Béláról szóló írását, aki nemcsak Drakula volt, hanem komoly színművész is- de azért a világélvonalba, legalábbis utóbbi kategóriába sohasem tartozott. Annak külön örülök, hogy sakkfeladvány is került a lapba, ugyanis az utóbbi időben valóságos sakk-ellenes hadjárat bontakozott ki a lapok hasábjain, mondván: pókerezni érdekesebb. A sakkban van valami klasszikus, valami modernül nemes, olyasvalami, ami más játékokból, így a számítógépes tűzijátékokból is, hiányzik. A póker is felszínes