Könyvekről mindenkinek

 Sara Pennypacker: Pax című könyve 10-14 éves korosztálynak szóló ifjúsági regény, de humanizmusa, magas szintű irodalmisága miatt az ennél idősebb korosztályok számára is érdekes és tanulságos lehet. Az alábbi könyvajánlóban egy nagyon rövid spoilert közlök erről a nagyszerű könyvről, aztán néhány mondatban kifejtem a véleményemet-, hátha ezzel felcsigázom a Kedves Látogatók olvasási vágyát.  A történet bárhol és bármikor játszódhatna, Pennypacker a mai Amerikába helyezi. Peter tizenkét éves kissrác, akinek élete nem túlzottan boldog. Amióta édesanyja elhunyt, apja rendkívül keserű, szomorú emberré vált, nagyapja pedig gyászol. Apja önkéntesnek bevonul a háborúba- felejteni, kérdezhetjük joggal- Peternek pedig a nagyapjával kellene maradnia, amíg apja a tengerentúlon szolgál.  Csakhogy Peternek van egy vigasza, egy kedvence: Pax, a róka. Kicsi korában találta őt, hazavitték, egy darabig nevelgették, aztán apja úgy döntött, most már eléggé felnőtt az a róka, ideje visszatérnie a vadonb

Yuval Noah Harari izraeli történész, közíró könyvében arra keresi a választ: hogyan akarja a ember átalakítani önmagát és a világot a 21. században. Hogyan válik (újra?) önmagát istenné emelő teremtővé, Homo Deussá. Szó esik a könyvben az ember fizikai testének átalakításáról éppúgy, mint azokról a projektekről, melyek azt célozzák, hogy átalakítsák az emberi gondolkodást. Algoritmusok,mint a teljes kultúra irányítói, önszerető humanizmus, techno-humanizmus, szuperember, DNS-tesztek és abból levonható következtetések, adat-kultúra, az ember-gép, mint feldolgozóegység, önálló spirituális utak- szóval, effelé haladunk. Hogy ennek aztán örülünk, vagy visszasírjuk a régi, emberi léptékeket, a szabályzott, ámde biztonságosabb társadalmat, az már más kérdés. Harari- bár határozottan nem nyilvánít véleményt- úgy veszem ki, hogy igen. Aztán, hogy a feldolgózegységek számának növelése boldogabbá teszi-e a világot hát, azt majd a jövő fogja eldönteni. Animus, Budapest, 2017. animuscentral.h

Steven Pinker könyve úgy hirdeti magát, mint " Védőbeszéd az értelem, a tudomány, a humanizmus és a haladás mellett". Ez a könyv alcíme. Azt kell mondjam, megfelel az igazságnak. Pinker olyan világszemléletet mutat be, mely manapság idejétmúltnak számít, mégis, relevánsan magyarázza világunk jelenségeit, a gazdaságtól a vallásig, a haladástól az értelmen át a haladásfóbiáig. A Felvilágosodás most voltaképpen jelen világunk enciklopédiája akar lenni, mely szól az emberi életkor változásairól, a szegény országok gazdasági felzárkózásáról, az emberek olvasási szokásairól, a terrorizmusról. Nem nehéz felismerni a párhuzamot a Nagy Francia Enciklopédiával, csak éppen itt nem címszavak, hanem fejezetekre tagolódik az olvasnivaló. A Felvilágosodás most nem azt jelenti, hogy eljött az ideje egy új felvilágosodásnak. Éppenhogy a 18.századi felvilágosodás tradícióit tartja szem előtt, ezeket akarja visszahozni. Pinker szerint a mai közgondolkodás irracionálissá vált, éppen ezért lenn

Szereti a háborús regényeket? Akkor ne habozzon, azonnal szerezze be Stefan Hertmans 1951.ben született belga író Háború és terpentin című könyvét, mert ennél jobbat ebben a tematikában még kevesen alkottak. Arról van szó, hogy Hertmans mesterien ütközteti a 19. század békevilágát ( vagy hazug világát?), az első világháború poklával: lövészárkokkal, sebesülésekkel, és sok egyéni tanulsággal, melyekből azonban Európa egyáltalán nem tanult. Hertmans: Háború és terpentin című könyve azzal éri el lebilincselő hatását, hogy- látszólag legalábbis- semmi különöset nem csinál. Nem posztmodernkedik, nem ellen-posztmodernkedik, egyszerűen csak leír egy történetet, pontosabban: személyes történelmet, két emberi sorson: nagyapán és unokán keresztül. Nyilván az unoka élettapasztalatai sokkolóbbak, talán valóságosabbak is, ám ne felejtsük: az emberiség békét érdemel, mert a humanizmus eszköz lehet a gonso erők megállítására. Stefan Hertmans tudja ezt, és az Olvasóknak ír. Az értőknek, azoknak, aki