Könyvekről mindenkinek

 A meglehetősen " krimiszerű" cím ellenére H.Barta Lajos könyve egyáltalán nem krimi,inkább bűnügyi témákkal is foglalkozó szociográfia. A kiváló újságíró, publicista remekül vette észre a Kádár-korszak mindennapi életében jelentkező torzulásokat, elmaradásokat, groteszk helyzeteket. Minden esemény ( többnyire ezek tragikus események) mögött az emberi lelket, a lélektani motivációt kereste. E rövid könyvajánlóban csak rövid ízelítőt nyújtunk ezekből a furcsa ( erről is lesz szó) szociográfiákból. Azaz:újságírói magánnyomozásokból. Egy pár csizma:egy élet. Ez a kötet nyitódarabja, meglehetősen érdes, brutális történet, mely a 20.század magyar valóságában esett meg. A második világháború vége felé, 1945-ben, amikor a szovjet csapatok már Magyarország területén vannak, a falu gazdag parasztjai összeülnek egy iszogatásra. Kissé jól sikerül az iszogatás, kora délutánra már mindannyian részegek. " Megtalálják" a birtokon dolgozó, kissé együgyű bérest, aki olyan szegény, h

 Tóth Krisztina publiciszikái, tácanovellái olvashatók e kötetben. Ha valamilyen tematikai-stilisztikai kategóriába kellene ezeket a műveket besorolni, akkor leginkább az annak idején Bertha Bulcsú által művelt publicisztikához hasonlíthatnánk. Nem akar nagyot mondani, nem célja a világmegváltás. Az élet apróbb dolgairól írja le személyes reflexióit: kutyák és macskák, háztartás, edzés a konditeremben, utazás, hajléktalanok, álmok, anya-gyermek kapcsolat, játék, szóval, effélék. minden írást mélységes humánum, a szegényekkel, elesettekkel való együttérzés hat át.Néhány szőlőszemet kiemelnék ebből a gazdag termésből, afféle spoilerként, a szerintem legjobbak közül.  A Moszkva tér egyszerre szól a magyar társadalom, főleg a kisnyugdíjasok lenyomorodásáról, illetve a művészi szabadságról, a kreativitás sokféleségéről. Az emberek menekülni akarnak ebből a szürke valóságból, de lehet, hogy még szomorúbb világba érkeznek.  A Teiresziász számomra azt mondja el, hogy éljünk bár az ókori világb

Napjainkban folyamatosan zaljik nemzeti költőink (Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti és mások) életművének újraértékelése. Megjegyzem: ennek az újraértékelésnek folyamatosnak kellene lennie, hiszen az életműből akkor lesz élő mű, ha a kortárs Olvasó számára is mond valamit. Raffay Ernő Ady Endre életművét, azon belül is a publicisztikát értékeli újra. Helyesen teszi. Az elmúlt évtizedekben ugyanis középszerű vagy ideoógiailag erpsen elfogult irodalomtudósok úgy állították be, hogy Ady Endre heves küzdelmet vívott a maradi konzervatívok ellen. És ennyi. Raffay Ernő: Ady Endre kultúrharcai című könyve rámutat, hogy korántsem csak ennyi. Ady Endre nem valamiféle modernség-apostol, hanem nagyon is érdekek mentén cselekvő és író, sok esetben meglehetősen kcsinyes és aljas módon harcoló hétköznapi lélek, akit a pénz éppúgy fogásgban tart, mint bárki mást. Ady Endre elkötelezte magát a keresztényellenes szabadkőművesség mellett. A kereszténységben -és mint kiderül, minden keresztényben-

A publicisztika-gyűjtemények a 20. századi magyar könyvkiadás sikerdarabjai voltak. Gondoljunk Ady Endre vagy Bálint György írásainak egybegyűjtésére! Az irodalom iránt érdeklődők valami mást, ízesebbet, lendületesebbet kaphatnak az amúgy szépíróként ismertté vált alkotótól. Ha- azok a publicisztikák jó stílusúak, és tematikailag is elég változatosak. Miska János a kanadai magyar irodalom talán legnagyobb alakja. Verőfény az esőben című könyvében publicisztikai írásainak javát gyűjtötte egybe. És igen, teljesül mindkét szempont: a stílus érdekes, izgalmas, a tematika pedig eléggé változatos ahhoz, hogy akár egy ültő helyünkben is végigolvassuk a kötetet. Akad itt írás kanadai magyarok hétköznapjairól, csöppet sem hétköznapi napjairól, irodalomról, külföldön megjelent magyar nyelvű könyvekről, közéletről ( ahogy itthon sohasem gondolnánk), de találunk itt nekrológot is, szívettépőt. Miska Jánosról a mai magyar fiatalok keveset hallottak, itthon megjelent könyvei nem váltottak ki jelen