Könyvekről mindenkinek

 Gyáni Gábor:A történeti tudás című könyve a történetelmélet tudományának egyik kiemelkedő alkotása. Arra a kérdésre keresi a választ,amely kérdést már jó ideje igyekeznek megválaszolni a történetírás amatőr és professzionalista művelői:mi a történelem és hogyan kell ahhoz hozzáállni írónak és olvasónak. Gyáni Gábor részletesen elemzi Carr:Mi a történelem?c.könyvének főbb gondolatait. Carr szerint a történész csak konstruálja a múltat,objektíven ábrázolni nem tudja. Ugyanakkor Carr egy ponton jelentősen eltér a posztmodern elméletalkotóktól:hogy ti.szerinte a történelem fejlődés,valamiféle folyton előremutató dolog. A következő nagy mű,amelyet Gyáni Gábor górcső alá vesz,Peter Burke-nak a kora újkori népi kultúráról szóló,magyarul is megjelent könyve. Burke szerint a történésznek modelleket,típusokat kell alkotnia,valamint le kell kicsinyítenie vizsgálódása tárgyát,és ezt a mikro-közeget kell kvantitatív módszerekkel vizsgálnia.  Mi a történeti tény? Ezzel a hatalmas témával foglalkozi

A Tanulmányok Budapest múltjából Európa egyik legszínvonalsabb várostörténeti tanulmánykötet-sorozata, olyan nevekkel a szerkesztőbizottságban, mint a legendás Bácskai Vera vagy Gyáni Gábor. A XXV. kötet 1996-ban jelent meg, Demszky Gábor akkori főpolgármester előszavával. Az apró késlekedésért kárpótol bennünket a könyvben közölt tanulmányok színvonala. Olvashatunk a 18.század végi-19.század eleji tisztviselőréteg anyagi viszonyairól, a Mátyás-templom képzőművészeti remekeiről, vagy éppen a magyar történetírás által többnyire " pesti liberális"-ként elkönyvelt Vázsonyi Vilmos és a városvezetés viszonyáról. Meg kell mondani, Vázsonyi alaposan odamondogatott a mindenkori vezetésnek, egy írásában feudálisnak és falusiasnak(!- micsoda sértés) nevezve Budapest városi tanácsát. Mit szóljon akkor a sok vidéki város... A mai Olvasó számára- véleményem szerint- a legérdekesebbnek két tanulmány ígérkezik. Az egyik Nagy-Budapest kialakulásáról szól, kiderül belőle, hogy már az ominózu