Könyvekről mindenkinek

 Agatha Christie egyik legjobb Poirot-története,a klasszikus krimi kedvelői számára letehetetlen könyv. Egy picit kukucskáljunk bele a cselekménybe! Ariadne Oliver,az ismert krimiírónő,egyébként Agatha Christie alteregója,megtisztelő felkérést kap. Sir George Stubbs,az Amerikából hazatért dúsgazdag üzletember felkéri,hogy szokásos kertipartijára rendezzen meg egy bűnűgyi játékot. Különböző nyomokat kell megtalálniuk a játékosoknak,és aki az utolsót is megtalálja,nyer. Csakhogy Mrs.Olivernek rossz előérzete van. Úgy érzi,valóban meg fog halni valaki. Ezért segítségül hívja Hercule Poirot-t. Poirot azonnal rájön,hogy nem egyszerű emberekkel lesz dolga. Sir Stubbsról ordít a nagyképűség és az ízléstelenség,ráadásul nég féltékeny is az építész miatt. Felesége,Hattie Stubbs,kissé gyengeelméjű,hiszterikus. A birtokon lakik a korábbi tulajdonos,Hattie gyámja,Mrs.Folliat,aki folyton az emberi gonoszságról beszél. Aztán van egy képviselő,akinek Sir George pénze kellene a kampányához. A házvezet

 Ian Douglas:Megbetegít-e a modern technológia c.könyve arra keresi a választ,tudunk-e együtt élni azzal a szédítően gyors technológiai fejlődéssel,ami korunkat jellemzi. Megismerkedünk az emberiség technológiai fejlődésével,a neolit kortól az ipari forradalmon át a huszonegyedik század csodáiig:a számítógépekig,a laptopokig,a mobiltelefonokig. Elgondolkodhatunk azon,hogy a gyors technológia ugrás mindig is megviselte az emberi szervezetet(lásd neolit kor,vagy éppen a 19.századi ipari forradalom hatásai az egészségre),lassan azonban az ember megtanult alkalmazkodni. Megismerkedünk olyan fogalmakkal,mint elektroszenzitivitás,neoludditizmus.  A 2.fejezet arról az emberiségről szól,amely lassan ugyan,de magába fogadja a technika csodáit. Igaz,ennek ára van,nem is kicsi. A munkáltatónk otthon is elér bennünket,összekeveredhet privát élet és munka. Folyamatosan megfigyelnek bennünket,munkahelyen és otthon is. Már gyermekkorban fel kell készülnünk a zaklatásokra. Ha főállásban foglalkozunk a

 Bondarev ezt a könyvét 1981-1983. között írta,magyarul 1986-ban jelent meg. A Szovjetunióban még a kőkemény kommunista rendszer az úr,de azért kellő óvatossággal,már lehet beszélni tárasadalmi problémákról:az ifjúság új értékrendjéről,a középgeneráció hitevesztettségéről,az alkoholizmusról,a fogyasztói értékrend eluralkodásáról. Sőt,még Istenről is.  S ha már lehet beszélni,Bondarev:Játék című könyvében meg is teszi. Megoldást persze ő sem tud a problémákra,de a hatvanas évek hurráoptimista szocreál irodalmához képest már a problémafelvetés is előrelépés.  A regény főhőse,Krimov,sikeres szovjet filmrendező,díjat nyer Párizsban,de nem vágyik Nyugatra. Hazamegy,otthon azonban döbbenetes hír várja:nem engedik leforgatni új filmjét. Ennek az az oka,hogy a kiszemelt főszereplő,Irina,titokzatos körülmények között meghalt,állítólag belefulladt egy tóba. Baleset?Öngyilkosság?Netán gyilkosság? Nem lehet tudni. Azt viszont mindenki rudta,hogy Krimovnak viszonya van Irinával. A botrány elmúltáig

Alcím: Ponponos ötletek gyermekeknek Azért szeretem -és ajánlom minden kisgyermekes családnak- Barbara Kalk könyvét, mert olyasfajta önmegvalósítást kínál a gyerekeknek, ami - valóban kreatív - nem virtuális, emberi kéz és emberi szem szükséges hozzá - fiúk és lányok is jól szórakoznak rajta - a szülőket is be lehet vonni a buliba, együtt lehet és beszélgethet egymással a család. Egyik kedves ismerősöm kipróbálta a címszereplőt, azaz Ponpon Brekit elkészíttetni a gyerekkel, a kislány feladta, aztán Anyuka és Leánya kb. háromnegyed óra alatt elkészítette Breki komát. És ez nem múló szeszély: a kisgyermek mindig szívesebben játszik olyan játékkal, amit ő maga készített. Ez egy családbarát könyv egy családbarát játékról, jó szórakozás, a rajzok, leírások érthetők a gyerek számára is- bár az elsőnél azért nem árt, ha a szülő segít, már csak azért sem, mivel a gyerekek többsége nem találkozik ilyen jellegú feladattal- de aztán jöhet a móka! Legyen tele minden Kedves Olvasó lakása p

Bár a címlapon elhelyezett meztelen hölgy kissé provokatív, a folyóirat tartalma nagyon is értékes, és a dizájn sem akármilyen, messze felülmúlja a tíz évvel ezelőtt megszokottat. A közölt cikkek közül leginkább az Operaház premierjéről szóló kritika/ajánlás ragadta meg leginkább a fantáziámat, valahogy így kell írni színpadi bemutatóról: mértéktartóan, arányosan, nem agyondicsérve, mégis, felkeltve az érdeklődést. Akit a film- és színháztörténet érdekel, bizonyára szívesen fogadják Kővári Orsolya Lugosi Béláról szóló írását, aki nemcsak Drakula volt, hanem komoly színművész is- de azért a világélvonalba, legalábbis utóbbi kategóriába sohasem tartozott. Annak külön örülök, hogy sakkfeladvány is került a lapba, ugyanis az utóbbi időben valóságos sakk-ellenes hadjárat bontakozott ki a lapok hasábjain, mondván: pókerezni érdekesebb. A sakkban van valami klasszikus, valami modernül nemes, olyasvalami, ami más játékokból, így a számítógépes tűzijátékokból is, hiányzik. A póker is felszínes