Könyvekről mindenkinek

 Hogy a sok nagyszerű magyar festő közül miért pont Hajós Hollanda Éva könyv-formátumú és színvonalú kiállítási katalógusát ajánlom mindenki figyelmébe? Az ok teljesen szubjektív:Hajós Hollanda Éva szerettette meg velem a tájképfestészetet.  Korábban úgy véltem, hogy tájképeket csak a felvállaltan6 eltitkoltan impresszionisták festenek, hogy  - legyen mit eladni, mert a tájkép mindig menő - a benyomásaikat rögzítsék, technikájukat tökéletesítsék, egyfajta ujjgyakorlat ez a " komolyabb", emberábrázolásos képekhez. Ma már belátom: rosszul gondoltam. Hajós Hollanda Éva megmutatta nekem, hogy a tájkép illetve a tájképfestészet is lehet ugyanolyan rangos, ugyanolyan élettel teli, és ugyanolyan virtuóz.  Itt van példának okáért a Vihar című kép. Lenn, a földön csak homályba vesző, merengő, barna színű fák állnak, alig lehet megkülönböztetni őket egymástól. Az igazi dolgok vihar idején fenn az égben történnek, abban a pirosas-fehéres, absztrakt formátlansággal teli közegben...

Ha a huszadik századi magyar képzőművészetről beszélünk, megkerülhetetlen Szabó Zoltán neve. Egri Mária könyve kitűnő bevezetést nyújt ebbe a meglehetősen sokoldalú, formák és témák sokaságát felvonultató életműbe, további kutatásra ösztönözve az érdeklődőket.  Szabó Zoltánnak mély történelmi élmény határozta meg munkásságát. A második világháború végén,1944-ben Magyarországon átvették a hatalmat a nyilasok, szörnyű időszak következett a magyar történelemben. Egy nap a  kamaszkorú, leendő festőművész, egy barátjával pár száz méter távolságról, bujkálva nézte, hogyan lövik a nyilasok a zsidókat a Dunába..tenni, cselekvőleg közbelépni nem tudtak, még tizenéves fiúk voltak....ha a véreskezű gyilkosok észreveszik a leskelődő kamaszokat, valószínűleg őket is megölik. Szabó Zoltán ezt a történelmi élményt, az iszonyatos emberhalál látványát, hurcolta magával- mégpedig oly módon, hogy igyekezett minél többet mondani szeretetről, anyaságról,egymás megértéséről, békéről. Talán így igye...