Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:A magyarországi írók és a hatalom viszonya a Rákosi- és a Kádár-korszakban Ha lenne ilyen díj vagy verseny, Beke Albert bízvást sikerrel pályázhatna a " Legszigorúbb magyar irodalomtörténész" címre.A behódolt velszi bárdok kora című könyvében kökeményen számon kéri az íróktól az erkölcsi tisztességet, azt, hogy mennyire " feküdtek" le vagy álltak ellen a diktatorikus kommunista hatalomnak. És nekem ezért ez a könyv nagyon tetszik.Bátor, és bátorságra sarkallja az Olvasót is.Hogy válogassa meg, kiket olvas. Ugyanakkor, mivel nekem nagyon tetszett a könyv, éppen ezért fűznék hozzá néhány, többnyire személyes élményből táplálkozó megjegyzést, reflexiót, szempontot, szóval:hozzáfűznivalót. (Kritikának nem nevezném, mint ahogy egyik könyv esetben sem a könyvkritikus vgy irodalmi kritikus szerepében lépek fel.) 1. Volt-e irodalmi életünk az 1945-1989 közötti időszakban? Beke Albert szerint nem. Én nem fogalmaznák ilyen erősen. A szakmai szempontok átitatód...

 Beke Albert, kitűnő irodalomtörténész,nagyon őszinte, korrekt könyvet írt Illyés Gyuláról, a huszadik század nagy- vagy nem is annyira nagy- költőjéről, írójáról. ebbben a rövid könyvajánlóban nem tudunk a monumentális ( több, mint 650 oldalas) mű minden megállípításáról szólni, inkább néhány észrevételt, megjegyzést fűznék Beke Albert könyvéhez.  1. A könyv nagyon jó,nagyon tetszett, élmény volt olvasni. Megdöbbentett, ahogy Szerző felvállalja véleményét, ritka dolog manapság az ilyesmi. 2. Ez a könyv nagyon időszerű. Éppen ideje volt, hogy Illyésről valaki megírja az igazat, bírálóan merjen szólni róla. 3. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az a fajta kultusz, az a piedesztál, melyre " követői" Illyést helyezték", teljesen indokolatlan. Illyés nem volt tehetségtelen ember, de hogy " költőfejedelem" vagy " írófejedelm" lett volna, az teljesen kizárt. Legfeljebb, ha a "fejedelem" szót rossz értelemben értjük: olyan fejedelem, aki nem tehet...