Könyvekről mindenkinek

 Két kisregény,tükörszövegek adják a mindinkabb kikristályododó Auster-életmű darabjait. A magány feltalálása a kortárs világirodalom talán legszemélyesebb hangvételű prózai munkáit fogja egybe. Életről és halálról,konvenciókról és különcökről szólnak ezek az önfeltárulkozó művek. És,persze,az irodalmi mű megalkotásának folyamatáról. Minden írásmű személyes és/vagy közösségi történet/történelem,ezáltal emlékezés.  Az első kisregény:Egy láthatatlan ember portréja.Lélektani regény,tényirodalmi elemekkel. Paul Auster apjáról szól ez a isregény,melyben a fiú beszél apja halála után közvetlenül arról,milyen is volt az öreg Sam fiának lenni. Objektivitásról,többnyire,szó sincs,de nem is várjuk el. Az önfeltárulkozást várjuk,az érzelmek kimutatását,azt,amihez apjának-iró fia szerint-"egyszerűen nem volt tehetsége". Az idősebb Auster hányattatott élete során azt tanulta,hogy minden előlépés,önmegmutatás csak szomorúsághoz vezet. Ezért aztán megtanult árnyék maradni,úgy élni,mintha mi

 Petőcz András könyve, a Másnap. Feljegyzések a háborúból egy nagy, egyetemes tiltakozás mindenféle háború ellen. " Technikailag" pedig a regény egy trilógia második része. Az első, az Idegenek, valóságos szépirodalmi bestseller lett Magyarországon. A Másnap sem marad el mögötte színvonalában, úgyhogy jó eséllyekkel pályázik a " bestseller" címre.  A regény Anna, egy tíz év körüli kislány, sorsát követi nyomon. A lány a háború áldozata, katonák őt és iskolatársait egy tornateremben tartják fogva, élelem és ivóvíz nélkül, majd a lányt élve eltemetik, de ő kiszabadul, s barátnőjével együtt az alagúton átjutnak a másik, szomszédos országba, a szabadság hazájába. A kislány hosszú kórházi kezelés után egy bevándorlókkal foglalkozó alapítványhoz kerül, a nagyon szép és - Anna szerint igazi anyapótlékot kínáló- Sophie veszi őt pártfogásba. Velük szemben lakik a bevándorlási hivatal illetékese. Az új országban minden szép és jó, senki nem éhezik, mindenki nagy és szép házak

 Jómagam már a Kelta keringő megjelenésekor(2016) megéreztem, hogy van itt valaki, egy olyan íróféle, bizonyos Szabó Ádám, akinek írói produktuma kiemelkedni látszik a nagy közép-európai átlagból. De igazán a Valakik beszélnek című kötet győzött meg ( L'Harmattan ,2020.) arról, hogy hosszú távon is igényes, érdemes szép magyar prózát kapott ajándékba a magyar közönség. Persze, nem ártott volna a könyvet jobban menedzselni, dehát ez elmondható a hazánkban megjelent könyvek túlnyomó többségéről (számszerűsítve:99,9%). A Valakik beszélnek két kisregényt tartalmaz. A Valaki beszél ( és nagyon jó, hogy nem teljesen egyezik a kötetcím a kisregény címével, nagyon jó!) egy idősotthonban utolsó (?) napjait tengető hölgy önéletírása. Pontosabban: intuitív-asszociatív felidézése a múltnak. Gyermekkornak, szerelemnek, elválásnak, elengedésnek, belső és külső háborúskodásnak, jónak és gonosznak. Szabó Ádám annyiban hoz újat a hasonló tenatikájú művekhez ( értem ez alatt: egy idős ember felidézi

 Nemere Istvánt elsősorban krimi- és sci-fi íróként ismerjük. A Keresd meg álmomat! című,1987-ben megjelent könyve is tartalmaz klasszikus krimi és kalandregény-elemeket,a lényege azonban mégsem az izgalom és a szórakoztatás. Hanem a múltértelmezes. Lilla és Gábor afféle előnászúton vannak Európa egyik legszebb városában,Velencében. Azonkívül,hogy egymással foglalkoznak,nagyokat sétálnak,gondolám utaznak,megcsodálják a csodálatos palazzokat,a sirályokban gyönyörködnek. Ám találkoznak Gábor barátjával,Dirannal,aki örmény és nagyon haragszik a törökökre,az első világháború után történtek miatt. Diran rendkívül bosszúszomjas,gyűlöl minden törököt. Törökország miniszterelnöke pedig a közeli napokban látogat Velencébe. Ráadásul felbukkan egy titokzatos férfi,aki Diran nyomában jár,és sötét terveket forgat a fejében... Gábor és Lilla képviselik Európát,a feldolgozott történelmet. A békességet. Diran a Közel-Kelet,a békétlenség,a bosszúvágy szimbóluma. Hogy a két,egymást kizáró értékrend közü

Keresztény pszichológiai csemege... Bert Bauman: A lélek gyógyulása című könyvéből megtudhatjuk, hogyan vélekedik a kereszténység a lélekről, a testről, a Megváltásról, és Isten szerepéről az ember életében. Nagyon fontos könyvről van szó, minden keresztény embernek el kellene olvasnia. Érdekes módon közelíti meg az emberi személyiséget. A hagyományos, jungista- materialista felfogás szerint értelem és érzelem külön egység. A kereszténység szerint nem. Van a Szentlélek/ Szent Szellem, nagyjából ez felel meg a hagyományos pszichológia szerinti tudatalattinak, itt munkál az Isten. Van a Lélek, amely áll - értelemből - érzelemből - tudatból - akaratból. És van a test/ hústest. A megváltás három idődimenzióban történik. A Szellem már a múltban megváltatott a bűntől. Ma a Lélek megváltásának korát éljük. A test pedig a jövőben váltatik meg, a feltámadáskor, vagy Isten országának földi eljövetelekor. Úgyhogy mindenki legyen szíves odafigyelni a lélkére ( értelmére, érzelmeire, akaratára, tu

Rajongok a történelemért, a Rubicon folyóiratért, meg az egész múltért mindenestül. Ezért végeztem történelem szakon. Ennyit elöljáróban.  A Rubicon 2017/4. számának címlapján Kádár Löttyedtarcú János és Mindszenty Töprengő József látható, hát ez a címlap most nem olyan jól sikerült, mint szokott az lenni, mert KLJ  mumifikális pofázmányába  belóg a Mindszenty reverendájának a széle. Nekem ez így nem tetszik. Viszont a tartalom, az ütős. Tulajdonképpen az az egésznek a tanulsága, hogy Kádár Löttyedtarcú János éppen úgy nem szerette a vallást és az egyházakat, mint Rákosi Kerekkobakú Mátyás nem szerette őket, csak Kádár két generációnyi időt azért még adott volna nekik, azonkívül nem akart mártíriumot.( Ld. Tabajdi Gábor: Kádár János és az egyházak című írását!). Bevallom, a Máriabesnyői kapucinusokról még csak " érintőlegesen" hallottam, köszönet Varga Kálmánnak, hogy megismertette a történetet a néppel. Azaz velem. Már tíz éve is tudtam, és nem szégyelltem hangoztatni: A Ru

Rostás-Farkas György: A cigányság hagyomány- és hiedelemvilága című könyvéből elképesztően sokat tudhatunk meg a cigányság múltjáról. Honnan jöttek, valóban India tekinthető-e őshazának, milyen családi szervezetben éltek és élnek, miért a matriarchátus terjedt el köreikben? Hogyan viszonyulnak a születéshez, halálhoz, van-e totemhitük, mit gondolnak az étkezésről, a mindennapi életről. Rostás-Farkas György könyve olvasmányos áttekintés, kiváló alap azoknak, akik az egyes részterületeket kívánják kutatni. Az már más kérdés, hogy az a tradicionális cigány társadalom nem létezik-e még.