Könyvekről mindenkinek

 A neves magyar író, Krasznahorkai László, Megy a világ című könyvében legjobb esszéit gyűjtötte össze. A magyar esszéírás legnemesebb hagyományait követi a Szerző, ugyanakkor, ami az irodalmi formát illeti, nem hagyja őt érintetlenül az utóbbi évek sok-sok történelmi és irodalom-értelmezési változása. A mondatok lazább szerkesztésűek, általában egy esszé egy nagy, hosszú, bővített mondat. Újfajta, sok Olvasónak szokatlan próza ez, nemes tartalommal megtöltve. Mert miről is szólnak ezek az esszék? Korunk nagy emberi- és világproblémáiról. Elidegenedésről, a változások szinte követhetetlen gyorsulásáról, a hagyományos kommunikációs formák és csatornák visszaszorulásáról. Krasznahorkai könyve igazi látlelet a mi kis, éppen forrásban lévő 21.sázadunkról. Ebben a rövid könyvajánlóban nem áll módomban részletes elemzést adni minden, a könyvben szereplő alkotásról, s nem szeretnék valami általános összképet sem felvázolni- mert az ilyesmi, akár akarja a recenzens, akár nem, befolyásolja az O

 A könyv alcíme:Idő és felelősség- a Hosszú Most órája Stewart Brand kitűnő könyve arra próbálja rábeszélni a Tisztelt Olvasókat, hogy gondolkodjon felelősen, a jövő nemzedékek érdekeit is szem előtt tartva. Az Amíg világ a világ voltaképpen az időről mint olyanról szól, pontosabban arról: hogyan is szemlélehetjük mi, 21.századi emberek az időt. Az alábbi könyvajánlóban nem spoilert szeretnék írni erről a tudományos-ismeretterjesztő bestsellerről, inkább egy-két gondolattal szeretném gazdagítani a mű értelmezését. Ezen gondolatok természetesen csak vélemények, melyekkel lehet vitázni. Mint ahogy magával a könyvvel is. 1. A kétféle idő. Az ókori görögök kétféle időt különböztettek meg. A Kairosz volt a pillanatnyi, tűnékeny idő, emberéletnyi idő, valamilyen terv megvalósításának ideje. A kronosz volt az örök idő, az isteni idő, mely kedélyes nagyvonalúsággal tekintett mindenre, ami födi, anyagi, halandó. Ez a kétféle idő érvényesült az ókori görög és római időszemléletben. Csakhogy volt

 Yuval Noah Harari izraeli történetíró könyve azért fontos, mert szokatlan szemponból vizsgálja az emberiség történetét: azt kutatja, hogy reagáltak az emberek/ emberiség a különböző történelmi változásokra? Nem a nagy birodalmakról, államfőkről és királyokról szól a Sapiens című könyv, hanem az egyszerű emberekről, a földművelőkről, az állatenyésztőkról, a hírfogyasztókról, a hamburger-kedvelőkről, a számítástechikába beletanuló emberről-egyszóval, rólunk. Ebben a könyvajánlóban nem szeretnénk spoilert írni erről a remekműről, inkább csak törénészként reflexiókat fűznék hozzá- a legteljesebb elismerés hangján! 1. Kezdjük a végén! Harari egy nagyon meggyőző adatsorral támasztja alá, hogy a Sapiens végleg a Föld bolygó urává vált:a könyv megírása idején még 7 000 000 000 emberre jutott 1 milliárd szarvasmarha- Szerző többször is kitér az emberi haszonállatok embertelen körülmények között való tartására- ,1 milliárd sertés, ugyanennyi juh, és 25 milliárd (!!) csirke. Jelenleg az ember és

Sándor Iván:Drága Liv című könyvében a magas szintű, nívós,hagyományokra épülő és újításokra büszke elbeszélő szépirodalom találkozik az esszé műfajával, a személyes az általánossal, a kultúra és a közélet világa a magánszférával. Egy magyar fiatalember szemszögéből beszél el eseményeket, olyan történeteket, melyeket nem mindenkinek volt módja átélni. Ez a fiatalember ugyanis, a szocializmus időszakában, a hidegháború egyik legélesebb helyzetében,az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idején, éppen útlevéllel tartózkodik Párizsban.  Akkoriban nagon sok fiatal szeretett volna a szabadság és kulturális élet európai fővárosaként számontartott Párizsban tartózkodni, de a Kádár-rendszer nem akarta a magyar fiatalokat Párizsba engedni, úgyhogy sokan nem kaptak útlevelet. A kevés szerencsés ezért igyekezett mindent látni és átélni és megtudni, hogy majd itthon mesélhessen. A többieknek, akik itthon maradtak.  Ebben a könyvajánlóban azt szeretném elmesélni, amit jómagam éreztem, miközben olvastam

 Ez a könyv lényeges és fontos műve a 21.századi magyar tudományosságnak.A holland nyelvű irodalom története a magyarországi néderlandisztika (Hollandiával, a hollandokkal foglalkozó interdiszciplináris társadalomtudomány) eddigi legátfogoóbb produktuma. A Szerkesztőkön kívül 25 szerző rövid tanulmányait, áttekintéseit tartalmazza. Nemcsak a szűken vett irodalomtudomány, irodalomtörténet kérdéseire tér ki e könyv, hanem átfogó képet ad a vizsgált táj és nép nyelvéről, kultúrájáról, történelméről is.  Megtudhatjuk, miért is jelent földrajzi-történelmi-nyelvészeti problémát a " holland" szó, és miért utasítják vissza Hollandiában sokan még ma is, ha hollandnak nevezik őket. Képet kapunk arról, mi a különbség és mi az átfedés, egyezés, a Flandria, flamand, holland, Zeeland, fríz és egyéb, sok magyar Olvasó számára inkább afféle " európai egzotikum"-nak számító szavak, kifejezések között. Megismerjük a flamand/óholland nyelvű irodalom kezdeteit, a sok változatban létező

 Milan Kundera könyve minden igényt kielégítő, magas szintű esszégyűjtemény. Az írások többsége az irodalom és zene kapcsolatával foglalkozik, de akadnak itt igencsak töprengésre késztető gondolatok közép-európaiságról, a régió történelméről, politikáról, az emigráns irodalmárok helyzetéről és még sok másról. Az Elárult testamentumok gondolatilag igen gazdag könyv, nincs módunkban, hogy egy rövid könyvajánlóban összefoglaljuk a tartalmát. Inkább csak néhány markáns gondolatot mondanánk el erről a könyvről, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy elgondolkoztassuk, intellektuális erőfeszítésre késztessük a majdani Olvasót.  Irodalom és zene Kundera szerint, bár irodalom és zene esztétikája különbözik, mégiscsak akadnak párhuzamok, pl. alkotók egyéni sorsában. Jómagam annyit fűznék ehhez, hogy a különböző művészeti ágak esztétikailag különböznek ugyan, lényegüket tekintve mégis egyek. Aki verset olvas, vagy Bach-fúgát hallgat, vagy Janacek- opera szövegének elemzésén töri a fejét, az mind

Carl Gustav Jungnak ez a terjedelmileg rövid, tartalmában annál fontosabb írása először német nyelven jelent meg, Zürichben, 1931-ben, később aztán, több, mint húsz éven keresztül újra és újra kiadták, volt, hogy két részre osztva. A magyar Olvasó a Scolar Kiadó összkiadásának 10.kötetében találkozhat anyanyelvén ezzel a kitűnő, gondolatgazdag tanulmánnyal. Ebben a művében a neves pszichoógus arra keresi a választ, hogy összefüggésben van-e az emberi lélek a földdel,azaz: táj- és kultúrafüggő-e a lélek. Bevezetésképpen Jung magáról a lékekről beszél. Leszögezi:a lélek mindeenképpen több, mint a tudat, hiszen a tudattalan is hozzátartozik, a tudattalanba hulló dolgok továbbra is ott munkálnak az emberi személyiségben. A lámpa példáját hozza:egy éjszakai jelenetet megvilágít egy fényes lámpa. A megvilágtott részek a tudatba, a sötétben maradó részek a tudattalanba kerülnek.  Ezután az archetípusok jelenségét tárgyalja Jung. Szerinte létezik férfi és női archetípus, de ez minden egyes emb

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

 A Stoner a 20.század közepének egyik nagy amerikai könyvsikere, irodalmi bestseller-mondhatnánk harsányan,de mindez nem igaz. John Williams(1922-1994) regényét kiadták,aztán el is felejtették,hogy aztán az újrakiadás rádöbbentse a kritikusokat és az olvasóközónséget:Amerika megint valami nagyot adott a világnak. A mű főhőse,William Stoner,gyermekkorát szüleivel egy közép-nyugati farmon tölti. Reggel napkeltével kel,tehenet fej,csirkéket gondoz,aztán,ahogy nagyobb lesz,segít a betakarításban,a vetésben. Tipikus farmergyerek Ám egyszer váratlan lehetőség nyílik meg előtte:a Missouri Egyetemre kap ösztöndíjat,méghozzá-ahogy mi mondanánk-agrármérnök szakra. Ám a talajkémia órákat nagyon unja,megfogja viszont az irodalom. Egy rendkívül antipatikus tanár óráján valami félelmes, valami bizsergető járja át, olyan, mint azelőtt soha. Hősünkből végül nem lesz agrárszakember, hanem angol szakon végez-szülei értetlenségére,de ez az értetlenség soha nem vezet nyílt ellenségeskedéshez:az apa,bár ne

 Az Erkölcs és civilizáció című könyv egy trilógia-melynek első darabjáról, a Beteg bolygó c.műről már írtunk- második kötete. Horváth Balázs ebben a könyvben arra a kérdésre keresi a választ, hogy rendelkezik-e az emberiség azzal az erkölcsi-kulturális alappal, mondhatni:tartalékkal, melyek szükségesek lennének a beteg bolygó helyzetének javításához.  Megismerkedünk az emberi erőszak napjainkban egyre szomorúbb mutatóival, megtudjuk, hány helyen háborúznak a Földön, illetve mennyien halnak meg erőszakos bűncslekmény következtében. Szerző hosszasan tárgyalja azt a kérdést, hogy emberszabású eleink körében előfordulnak-e háborúk, gyilkosságok- a válasz: ritkán, inkább csak a csimpánzok esetében (az Olvasó persze felteheti a kérdést, hogy az emberszabású majmok viselkedése mennyire releváns a 21.századi ember számára...). Szerző a környezeti károkat az úgynevezett " rejtett erőszak" kategóriájába sorolja. ezzel is lehet vitázni, de az mégiscsak elképesztő, hogy az USA-ban a mag

 A székelykapu a magyar tradicionális építészet unikuma, gyöngye, történelmünkhöz szervesen tartozó különlegessége. Balassa M. Iván remek monográfiájában kísérletet tesz arra, hogy ennek a nagyszerű építészeti és kultúrtörténeti csodának jellegét, történetét leírja, a művelt nagyközönség számára. Megtudhatjuk, milyen szerepet játszott a székelykapu felfedezésében, leírásában Orbán Balázs és Huszka József. A társadalomtörténeti perspektívákban is elmélyedhetünk: választ kapunk arra a kérdésre, vajon a székelykapu tényleg a jólét, a stabilitás jele volt-e. Ez a kérdés az 1900-as évek székelyföldi gazdasági hanyatlásának idején merült fel. A székelykapu eredete kapcsán eldönthetjük, valóban ősi ( akár honfoglalás-kori) népi "találmányról" van-e szó, vagy voltaképpen a várkapu stilizált, kicsinyített mása szivárgott-e le a népi építészetbe ( várkapu-elmélet). Balassa M. Iván részletesen foglalkozik a kapu fajtáival, például sokak kedvencével, a galambbúgos nagykapuval. Az elterj

 Gilbert Kaith Chesterton a 20.század első felének brit sikerírója volt, tucatnyi bestseller kötődik nevéhez. Többek között ő alkotta meg a minden bűnügybe belekontárkodó pap, Brown atya alakját. Az ember, aki Csütörtök volt című könyve nem krimi, hanem szatíra. A Rémálom alcímet viselő könyv ajánlóját úgy is kezdhettük volna:amikor az angol humor találkozik a politikai szatírával.  London egyik művésznegyedében egy Gregory nevű költő az úr.Ő a szellemi vezér, ő tart előadásokat a művészet és kultúra teremtő erejéről, a költő mindenen felül álló szabadságáról, és némi politikai anarchizmusról. A környéken lakók Gregoryt mint csúcsértelmiségit tisztelik és becsülik. Csakhogy ezt a szellemi királyságot veszély fenyegeti: odaköltözik egy Syme nevű férfi, aki pontosan ellentétes eszméket vall költészetről, politikáról, mint amiket Gregory hirdet. Syme szerint a költészet kispolgári, a jó vers kiegyensúlyozott, mértéktartó. Syme is legalább ugyanolyan karizmával rendelkezik, mint Gregory, a

Kedves Látogatónk! Szoros és húzós volt ez a 2019.év, de itt a vége: eljött az év végi pihenés ideje. Karácsony pedig, melyet a keresztény világ ( melynek jómagam is aprócska részese vagyok) Jézus születése ünnepeként tart számon, bearanyozza az esztendő végét. Áldott Karácsonyt, annak minden örömével: a családdal, a bejglivel, a rántott hallal, a töltött káposztával. Legyen Áldott minden Kedves Látogatónk egészsége, lelke, családja, otthona! 2020-ban pedig újult erővel, sok- sok könyvvel mutatjuk meg a világnak, hogy ebben a materiális szellemű társadalomban van még jövője a kultúrának, a nyomtatott szónak. Áldott Ünnepeket, Boldog Új Évet! Azért egy könyvet, egy igazi családbarát, pszichológia témájú könyvet mégiscsak ajánlanék. Ruth Newton: A biztonságos kötődés megalapozása. A fogantatástól ötéves korig című könyve abban segíti a szülőket, hogy már kisgyermekkorban kialakítsák gyermekükkel azt a bizonyos meghitt kapcsolatot, s ezt fenntartsák a későbbiekben is. (Kulcslyuk

S.A.Chakraborty fiatal amerikai írónő a Rézkirályság című könyvében újra elvisz bennünket sajátos mesevilágába, mely egyedi, ugyanakkor olyan kulturális hagyományokra támaszkodik, mint a Közel-Kelet kultúrája, az indiai irodalmi hagyomány, a nyugat-európai meseirodalom toposzai illetve az amerikai eredetű fantasy-kultúra bizonyos elemei. A könyv ezáltal bárki számára olvasható, élvezetes, igazi bestsellerré válik. Az Olvasó beleképzeli magát Ali herceg, Dévábád vagy éppen a dzsinnek karakterébe. Álmodunk, mint a gyerekek. Emlékszünk még rá? Chakraborty nem esik abba a nagyon sok fantasy-író és újabban,sajnos, meseíró által elkövetett hibába, hogy egy kulcsszóra járó, túlzottan homogén karaktereket alkot, s ezek aztán a könyv első oldalától az utolsóig ugyanazt teszik: nem, A Rézkirályság alakjainak jelleme dinamikus, ezzel is fokozva azu izgalommal párosuló esztétikai örömöt. Számomra a Rézkirályság igazi felfedezés, szép álmokat hozó, az igazság erejét hirdető, remek könyv. Leginká

Steven Pinker amerikai pszichológus könyve magáról a nyelvről szól. Arról, melyet mindannyian beszélünk, melynek segítségével írásban kommunikálunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit beszélünk, írunk, azt mindet tanultuk. Steven Pinker: A nyelvi ösztön című könyvének alapgondolata az, hogy a nyelv, mint készség, ösztönös és csak az emberre jellemző ( ezt sok pszichológus és nyelvész vitatja). Minden ember képes nyelvet használni, sőt, alkotni, ez nem kultúrafüggő. Hogy ez mennyire így van, azt számomra leginkább a nicaraguai gyerekek esete illusztrálja. Nicaraguában sokáig nem volt elfogadott jelnyelv a siketek számára. Hát, a tízéves kis siketek alkottak maguknak egyet. Tízéves gyerekek komplett nyelvet alkottak, szavakkal, mondatokkal! Pedig ők nem tanulták ezt sehonnan, nem voltak kulturális mintáik. Csak kommunikálni akartak egymással, és kész. De ami a legmegdöbbentőbb:amikor a tízévesek nagyobbak lettek, a következő tízéves generáció megint alkotott magának egy nyelvi

Yuval Noah Harari izraeli történész, közíró könyvében arra keresi a választ: hogyan akarja a ember átalakítani önmagát és a világot a 21. században. Hogyan válik (újra?) önmagát istenné emelő teremtővé, Homo Deussá. Szó esik a könyvben az ember fizikai testének átalakításáról éppúgy, mint azokról a projektekről, melyek azt célozzák, hogy átalakítsák az emberi gondolkodást. Algoritmusok,mint a teljes kultúra irányítói, önszerető humanizmus, techno-humanizmus, szuperember, DNS-tesztek és abból levonható következtetések, adat-kultúra, az ember-gép, mint feldolgozóegység, önálló spirituális utak- szóval, effelé haladunk. Hogy ennek aztán örülünk, vagy visszasírjuk a régi, emberi léptékeket, a szabályzott, ámde biztonságosabb társadalmat, az már más kérdés. Harari- bár határozottan nem nyilvánít véleményt- úgy veszem ki, hogy igen. Aztán, hogy a feldolgózegységek számának növelése boldogabbá teszi-e a világot hát, azt majd a jövő fogja eldönteni. Animus, Budapest, 2017. animuscentral.h

Az ember úgy kezdi, hogy nevet. Neveti Szomory Dezső sajátságos nyelvhasználatát, a szecessziós túlburjánzást, a kultúrába való önfeledt szerelmet, felmagasztalást. Szomory Dezső: Levelek egy barátnőmhöz című könyve semmihez sem hasonlít, amit eddig olvastam. Sőt, Szomory Dezső sem hasonlít senkihez sem, akit eddig olvastam. Elképesztően művelt. Mindent megtesz, hogy ezt a világ tudomására hozza. Ő nem műveli az irodalmat, ő maga az irodalom. Ebben él, versekben és filozófiákban, megnemesített fiatalkori szerelmekben. Őt teljes egészében átjárta a kultúra. Behatolt a szellemébe, hogy ott valami irodalom-félét hozzon létre, valami írottat, amit talán az Olvasók egy része is ért, vagy legalábbis próbál érteni. Nem árt hozzá tudni németül és franciául. Mi a műfaja a Levelek egy barátnőmhöz c.alkotásnak? Hát, alkotás. Szívből fakadó,bennsőből táplálkozó levélregény, önvallomás, önéletrajz, de nem fizikai, mert a külső élet sosem érdekes Szomory számára, csak a belső, lelki-szellemi.

Frank Tibor a magyarországi amerikanisztika vezető egyénisége, több évtizedes külföldi kutatói tapasztalattal rendelkezik. Amerikai világai című könyvében ( mely az Angol-amerikai történelmi tanulmányok sorozatban jelent meg), az USA 19-20. századi történelméről, kultúrűjáról olvashatunk igen érdekes, a mávelt laikus számára is hasznos tanulmányokat. Megtudhatjuk, milyen volt és milyen ma az amerikai történetírás idő-és térszemlélete. Megismerjük azoknak az amerikai-magyar történészeknek a munkásság,t akik sokszor a magyar történelem " hézagait" javították ki, méghozzá sikerrel. Igen hasznos lehet fiatal kutatók számára, hogy Frank Tibor részletesen elemzi az USA kutatási és könyvtári infrastruktúráját. Igencsak bonyolult rendszerről van szó, hiszen az Óceán túlpartján több, mint 4700 egyetem és főiskola működik, természetesen mindegyik saját könyvtárral... Több tanulmány foglalkozik az USA menekülpolitikájával. Engem, mint történészt igencsak meglepett, hogy a 20. század

A világhírű izraeli író legújabb magyarul megjelent (2016) regénye nem okoz csalódást. Nagyon szépen, okosan megírt könyv, mely egyszerre szól történelemről, kereszténységről, illetve a modern ember gondjairól. A történet főhőse egy tizenéves, helyét kereső egyetemista fiatalember, bizonyos Smuel Asch. Teljesen elidegenedett a világtól, nincs pénze, nincs lakása- de olyan nagyon nem is hiányzik neki. Van ugyanis egy elhívása- Júdásnak az evangéliumi történetben játszott szerepét kutatni. Ahogy egyre jobban beleássa magát a Bibliába, arra a következtetésre jut, hogy nem Júdás árulta el Jézust. Világi élete furcsán alakul: állást kap, a lényeg: egy meglehetősen szenilis, de rokonszenves idős urat kell gondoznia. A megbízó pedig az úriember lánya, aki már régóta nem beszél apjával. Merthogy politikailag összevesztek: egyikük Izrael-párti, másikuk inkább az arabokhoz húz. Smuel magánélete egyre inkább a bűn felé hajlik el: beleszeret megbízójába, immár nem idősgondozás, hanem szerelme

A könyv alcíme:Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban Jan Assman könyve a kultúra és az írásos történelem keletkezéséről szól. Arról, hogy a különböző kultúrák megemlékezési formái hogyan segítették vagy gátolták az adott közösség fejlődését, koherens szellemi gyarapodását. A könyv első része általános elméleti ismereteket és véleményeket tartalmaz. Nagyon szimpatikus, hogy Assman túllép a fogalmak puzta definiálásán, rendszerbe szervezve tudatosítja elméleti alapállását. Használja a kontraprezentív emlékezés és az anakron struktúra fogalmát. Foglakozik rítus és szöveg különbségével, ritualizálástól a textualizálásig tartó folyamatot szükségszerűnek tartja. Véleménye szerint az etnogenezis textualizálása felerősíti a kollektív identitás alapszerkezetét. Részletesen elemzi integráció és központosítás különbségét. A könyv második része négy esettanulmányt tartalmaz. A görög, a héber, a hettita és az egyiptomi kultárn keresztül mutatja be, hogyan alakultak ki a