Könyvekről mindenkinek

 David Epstein könyvét mindenkinek el kellene olvasnia. Olyan, a köztudatban nagyon is élő és káros paradigmákat cáfol meg, melyek nagyon sok ember teljesítményét visszavetették.  A 21.század általánosan elterjedt gazdasági-társadalmi felfogása szerint az embernek minél inkább specializálódnia kell, mert mindenki csak egy szakterületen lehet jó, ráadásul ezt a spacializálódást minél korábban el kell kezdeni, akár már kisgyermekkorban. Epstein ezzel ellentétben a sokoldalúságot vallja követendő példának. Nézzük meg, hogy miért! A világ élsportlói között akadnak olyanok, mint Tiger woods, aki már csecsemő korában egy lábon egyensúlyozott, háromévesen pedig egy ttévéműsorban golfozott, tízévesen pedig már félprofi felnőtt játékosokat vett palira a helyi glofklubban. A sakkozók között is akadnak olyan személyiségek, mint a Polgár lányok, akik már gyermekkorukban felnőtt nagymestereket vertek meg, Polgár Judit pedig a világ legfiatalabb nagymestere lett. De- Epstein szerint- ez a ritkább. A

Nagyon nagy divattá vált az utóbbi években a labdarúgás beemelése a kultúrába. Számtalan történészi és írói kísérlet szemtanúi lehettünk, melyek Puskás vagy Albert állítólagos aranykorszakának megidézésével nyújtottak szellemi élvezetet. Borsi-Kálmán Béla könyve nem ilyen. A Pszeudo- fociesszék alkotója számára a foci csak alkalom ( az "ürügy" szót azért túlzás lenne használnunk...), hogy kifejthesse véleményét a huszadik század társadalmi és politikai mozgásairól. Teszi mindezt szellemesen, jó stílusban, és kellő alapossággal. Külön öröm volt számomra az Aranycsapat mítoszával foglalkozó esszé. Ez a téma a mai napig érzékeny pontja a magyar futballszerető közvéleményben. Puskásék istenítése ma is gyakori, és helytelen. Ám éppolyan helytelen a revizionista felfogás is, mely a valóságoshoz képest kisebbíteni igyekszik Sebes Gusztáv csapatának sikereit. Borsi-Kálmán Béla megtalálja az arany középutat. Jót tenne, ha mindenki így tenne. Nemcsak a fociban. L'Harmattan- Ur