Könyvekről mindenkinek

 Sean O' Casey a modern ír irodalom egyik megalapozója, talpköve. Prózájában, drámáiban a modern Írország politikai küzdelmeinek a hétköznapi emberekre tett hatását vizsgálja.  Juno és a páva című drámája 1922-ben játszódik. Írország politikailag megosztott a függetlenségpártiak és az uniópártiak között. A darab a boyle család- tipikus, hétköznapi ír família- életébe vezet be bennünket. Boyle "kapitány", aki még soha nem járt tengeren, csak a kocsmában szájhősködik, az apa, folyton egy Joxer Daly nevű élősködő szélhámossal lóg. Egyiküknek sincs se pénze, se munkája. Boyle-t és családját a felesége tartja el. Egy alkalommal küldönc érkezik Boyle-hoz:van munka, csak szólni kell egy építésvezetőnek. Erre a derék családapának fájni kezd a lába...Aztán mindkét lába....Úgyhogy sört iszik rá, amit persze mindig Mrs. Boyle vásárol.  A fiú, Johnny Boyle alapjában véve rendes fickó, de a polgárháborúban megsebesült, elvesztette egyik karját, azóta betegesen túlérzékeny. Bántja, ha

A Gramofon folyóirat klasszikus zenéről és jazzről szól. Ez is jelzi, hogy jazz mára kikerült a " könnyűzene" feliratú skatulyából, színvonalában emelkedett, felnőtt a Nagy Testvérhez, a klasszikusokhoz. Ellentétben a pop-rock alapú zenékkel, melyek inkább lefele ívelő tendeciát mutatnak, de ez a rajongókat csöppet sem érdekli, elvégre nem mindenki a zene miatt jár fesztiválokra... A Gramofon folyóirat 2008.nyári számának rendkívül gazdag tartalmából két írást emelnék ki. Aradi Péter a Semmelweis Vonósnégyes 25 éves jubileumát ünnepli cikkében, Rost Andrea pedig arról beszél, hogy beleszeretett a dalba, mint műfajba. Jó példát nyújt a művészi alázatra, mikor azt mondja, hogy 13 év Traviata-éneklés után kezdi magáénak érezni a darabot. Rendkívül gazdag a Gramofon lemezajánlója, kiemelném belőle Barbara Booney Schubert-lemezét, melyet a megjelenés évében volt szerencsém meghallgatni, és kijelenthetem: hozzátesz Schuberthez, nem pedig elvesz belőle. A rendkívül igényes kiállítá