Bejegyzések

könyvkiadás címkéjű bejegyzések megjelenítése

Botta Gábor:Gyémántvadász Rt.

 A magyar könyvkiadás ( és tegyük hozzá: az irodalom, a magyar olvasóközönség) már régóta keresi Rejtő Jenő méltó utódját. Az írót, akinek a könyveit egyhuzamban végigröhögjük. Évtizedek óta nincs ilyen írónk. Vagy legalábbis nem volt. Egy könyv alapján persze korai lenne általános következtetést levonni, de azért a Gyémántvadász Rt. elolvasása után bízvást feltehetjük a kérdést: lehet, hogy megvan? Botta Gábor ugyanis nagyszerű könyvet írt, humorában, karakter- és társadalomábrázolásában a legnagyobbakhoz hasonlíthatót.  A sztori az, hogy adva van négy elképesztő lúzer:Néró, a túlzottan becsületes informatikus, akit megzsarolnak, Zorro, az egykor Monacot is megjárt légtornász, Zéró, valamint Boss, aki nem tanult szervezéselméletet, merthogy hidegburkoló. Ez a négy úriember elhatározza, hogy elrabolja Sobri Jóskának, az egykori betyárvezérnek, gyémántokkal kirakott mellényét. Miután rablásban nincs különösebb rutinjuk, de azért mindenre gondolni akarnak, visznek WC-papírt is a tett szí

Molnár Antal: Brahms

A magyar zenei könyvkiadás Európa-hírű- volt. Molnár Antal Brahms-kismonográfiája még német nyelvterületen, Brahms szülőhazájában is érdeklődést keltett. Nem csoda, hisze nagyon jól sikerült könyvről van szó. A bevezető részben Szerző szól a 19.század második felének német zenei életéről, kiemeli, hogy ebben az időben inkább a házi-zenélés volt fontosabb a polgárság számára, semmint nagy kamarazenekarok fenntartása. A második fejezet Brahms egyéniségéről szól. Cáfolja azokat a nézeteket, miszerint Brahms egy keserű, sötét komponista lett volna, hiszen írt ő Cigány- kvartetteket is ( szerintem ez önmagában eléggé gyenge cáfolat). A harmadik fejezetben Brahms rövid életrajzát olvashatjuk, Szerző külön kiemeli Robert Schumannal való barátságát. Amúgy legfeltűnőbb ebben az életrajzban a viszonylagos eseménytelenség: Brahms nem vesz rész forradalmakban egyáltalán nem is politizál, csak alkot. A könyv legterjedelmesebb része foglalkozik Brahms művészetével, mintegy " zeneszerzői sza

Kathryn Croft: A lány, akinek nincs múltja

Sokan vádolják azzal a mai magyar könyvkiadást, hogy pszichothriller-dömpinget folytat, olyan mennyiségű pszichothrillert ereszt rá az Olvasókra, hogy azok már áttekinteni sem tudják, nemhogy elolvasni azt a sok könyvet. Pedig, ha minden, ebbe a műfajcsoportba tartozó könyv olyan lenne, mint Kathryn Croft könyvei, akkor érdemes volna mindennap egy kicsit borzongani. A lány,akinek nincs múltja, egy saját identitása elől menekülő fiatal lányról szól: valamilyen trauma történt a múltban,m valami sötét dolog, amit Leah igyekezne minél előbb kiirtani lelkéből- szelleméből. Találkozik az elbűvölő szőke herceggel, Juliannel, aki házasságot ígér, meg azt, hogy vége lesz a gyötrelmeknek.  Csakhogy jön a zsaroló. Leah mindenféle üzeneteket kap, melyben a zsaroló leírja, hogy mindenről tud.  És itt jön az érdekes kérdés: mi történt a múltban? Leah követett el valamit, vagy ő volt az áldozat? Azzal, hogy Crfot ezt a kérdést folyamatosan nyitva tartja, komoly feszültséget teremt. A végeredmé

Cookie O'Gorman: Nindzsalány

Van a magyar és európai könyvkiadásnak egy nagy rákfenéje: a lányregény. A huszadik század óta irtózatos mennyiségű lányregény jelent meg a könyvpiacon, ezek töredéke bizonyult maradandó értékűnek. Ugyanakkor az folyamatosan felnövekvő lány-generációk mindig biztosítanak elegendő fogyasztópiacot az efféle könyveknek. Cookie O'Gorman: Nindzsalány című könyve kamaszlányoknak szól, valószínűleg nem kerül be a világirodalom kánonjába. Főhőse egy koreai lány, akinek élete a kung-fu, ám egyszer csak felbukkan a Nagy Ő, természetesen nem valami közönséges ágrólszakadt melósgyerek, hanem a szenátor fia képében, és megkezdődik az udvarlás... Én nem szeretném, ha a gyerekem ilyen könyveket olvasna, vannak kamaszlányok számára ennél sokkalta építőbb jellegű irodalmi művek. Nem tagadom, hogy ifjúsági irodalomra szükség van, de valahogy össze kellene egyeztetni a piaci igényeket az esztétikummal. Ettől válik a dolog hitelessé. Arról nem is szólva, hogy keresztény szemmel vizsgálva, a kung-f

Andrzej Piwowarczyk: Királynő?!

Amikor az 1950-es évek közepén- végén a kommunista országok könyvkiadása rájött, hogy az embereket nem annyira a szocreál, mint inkább a szórakozás érdekli, megkezdték a ponyvaszerzők felfuttatását. Magyarországon Berkesi András, Mág Bertalan, Csehszlovákiában Antonin Winter, Lengyelországban pedig Andrzej Piwowarczyk lett a sztáríró. Utóbbi megteremtette Gleb kapitányt, aki fondorlatos módszereivel- beszélgetés rogyásig, mint Agatha Christie Poirot-ja teszi- leleplezi a gonoszt. A Királynő?! című könyv voltaképpen nem rossz krimi, csak maga a bűntény már kissé történelmi. A második világháború utáni Lengyelországban járunk, ordít a szegénység, ellátási gondok a boltokban, stb. Egy banda, melynek feje egy titokzatos nő, a Királynő, textilraktárakat foszt ki, hogy aztán a zsákmányt a feketepiacon értékesítse. Ebben az a nagy skandalum, hogy akkoriban ez volt a bűnözés csúcsa...no, meg az is feltűnhet, hogy sem riasztó, sem kamera: hát, igen, ilyen volt a viharos 20. század. Szóval, k

Dékány Kálmán:Vakítás

Dékány Kálmán a Kádár-korszak irodalmi derékhadához tartozott, könyvei valószínűleg soha nem válnak kötelező olvasmánnyá a középiskolákban, ugyanakkor néhány figyelemreméltó alkotást hagyott az utókorra. Ezek közé tartozik a Vakítás című gyűjteményes kötet, melyben hat kisregénye olvasható a Szerzőnek. A könyvben szereplő kisregényeket a főszereplő, Halász Dénes személye köti össze. Dékány főhőse sorsán keresztül kívánja bemutatni a huszadik század magyar történelmét. Ez eléggé ambiciózus vállalkozás, de akad három mű, melyben Dékány jól megoldja ezt a feladatot. Az Ábránd című kisregény, a könyv "nyitódarabja" az ártatlan fiatalságról szól: középiskola, szerelem, iskolai ezmegaz. Ám a véres valóság már ide, a gimnázium falai közé is behatol: Hitler Harmadik Birodalma már bekebelezte Ausztriát, a bécsi zsidóknak már tilos leülni a padokra, a záró történelmi esemény pedig 1939.szeptember 1, Lengyelország megtámadása. Mit számít már, ki lesz az önképzőkör elnöke! A következő

Hét évszázad magyar versei III.

A Hét évszázad magyar versei című antológiát a mára meglehetősen rosszhírűvé vált Király István irodalomtörténész és munkatársai válogatták, a kor viszonyaihoz képest meglehetősen okosan. Az 1960-as években járunk, muszájból tehát be kellett tenni a csapatba néhány szocreál költőt, a III. kötet nagy részét, viszont Illyés Gyula, József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Nagy László, és végül de nem utolsósorban József Attila költeményei teszik ki. A több, mint ezeroldalas könyv nagy része tehát még a 21. században is olvasható. Csakhogy... Bármilyen nagyszerű költők szerepeljenek is a könyvben, két negatív tendencia világosan kiszűrhető: 1. A magyar irodalom a 20. század végén alaposan eltávolodott az emberi lét végső okától és céljától: Istentől. A magyar költők- szándékuk szerint-  folyton Istent keresték, keresték őt a természetben, a szerelemben, a kőművesmesterségben, a nagymama evésre hívó szavában, a Szabadság-híd újjáépítésében, csak éppen abban nem, ami Isten valójában. Is