Könyvekről mindenkinek

 László Ferenc nem kevesebbre vállalkozott Honi bestiárium című könyvében, mint arra, hogy pályaképet rajzol a XX.század magyar irodalmának másod-és harmadvonaláról. Azokról az írókról, akiket pár évtizd múlva talán a felejtés jótékony köde vesz körül- vgy éppen ellenkezőleg, a könyvkiadás és az irodalmi közvélemény változó ízlése újra divatba hozza őket. 33 íróról olvashatunk ironikus hangvételű, jót és rosszat sem elhallgató néhány oldalas életmű-összegzést. Egy-két évtizedig tündöklő irodalmi fenegyerekek, kabaré-népszerűségből íróvá válni nem tudó bohémek, zseniális apa árnyékából kitörni nem tudók, stb. Politikailag megalkuvók, politikailag folyton ellenszegülők, szürkék és zseniálisak, és zseni szerepében tündöklők, és mindenféle szerzetek. Ebben a rövid könyvajánlóban néhány gondolatot írnék erről a kitűnő könyvről, afféle személyes reakciókat az olvasottakra, spoiler gyanánt.  Kezdeném egy kevéske negatív bírálattal: én Móra Ferencet nem szerepeltetném ebben a csapatba...

A könyv alcíme:klasszikus magyar írók a futballról. Csillag Péter:Ady stoplisban című könyve sajátos magyar irodalmi tabló. Megmutatja, nagy íróink hogyan viszonyultak a sporthoz, azon belül is leginkább a labdarúgáshoz. Ahogy olvassuk halhatatlan nagyjaink könyveiből, verseiből, újságcikkeiből származó idézeteket, kialakul bennük, Olvasókban, egyfajta tipizálás, arra vonatkozólag, hogyan vélekedtek szellemi nagyjaink a sportról. 1.Az első csoportba azok tartoznak, akik teljes egészében elítélték a versenysportot. Ide sorolhatjuk, Márai Sándort és Szabó Dezsőt. Mindketten úgy érezték, az egyre inkább üzletiessé váló sport figyelemelterelés, a nagy nemzeti és emberi problémáktól való menekülés. 2. A második csoport tagjai elfogadták ugyan a sportot, de különösebben nem érdekelte őket: nagy költőink, íróink zöme ide tartozik. Példaként említjük közülük Pilinszky János, Zelk Zoltán, József Attila,Ottlik Géza, Örkény István ( utóbbi azért szeretett meccsekre járni) nevét. Jómagam Radnó...

Aki arra gondol, hogy ez valami istenkáromló könyv, ezért veszi kézbe, az bizony csalódni fog. Vámos Miklós ebben a kötetben emlékezik. Pályatársakra, sztorikra, cenzorokra és áldozatokra, kocsmákra és vendégeikre, háziasszonyokra és dörzsölt szinglikre. Egyvalami köti össze őket: mindannyian írók voltak, vagy az irodalmi élet közelében mozogtak. Olyan emberekkel találkozunk a könyv lapjain, mint Karinthy Ferenc, Örkény István, Arthur Miller (bizony!), Gáll István, Ring Lardner, Berkes Erzsébet, Mándy Iván- és a második részben sok könyv, ami ma már alig kapható. Az isten szerelmére voltaképpen személyes kultúrtörténet, néha pletykázós, néha komoly, mindenesetre nagyon élvezetes olvasmány. Nálam a Vámos TOP 10 listán a Zeng a zének mögött stabilan a második helyet birtokolja. Nem akarok értekezni arról, hogy milyen jól elviszi az Olvasót a történelemhez, sokkal jobban, mint egy tudományos mű- szerintem ezt a tapasztalt Vámos-olvasó már úgyis tudja. Mindenesetre azon elgondolkodtam, ...