Könyvekről mindenkinek

 Frdrik Logevall könyve két szempontból is jelentős és hiánypótló. A JFK-A fiú, aki együtt nőtt fel Amerikával- A fiatalkori évek című kötet az eddigi legjobb és legrészletesebb, magyar nyelven megjelent Kennedy- életrajz. A másik szempont:Logevall kitűnő történelmi érzékkel rendelkezik, tud objektívan, elfogulatlanul írni, stílusa ráadásul kitűnő, minden, átlagosan művelt ember számára élvezhető. Bármiféle spoilert írni a könyvről nehéz, mivel az maga is tíz-tizenöt oldal lenne. Inkább csak kiemelnék néhány dolgot ebből a remekül sikerült történelmi életrajzból.  Alaposan megismerjük az Írországból Amerikába vándorolt Kennedy család történetét, Honey Fritz nagypapával az élen- merthogy a politikacsinálás már generációkra nyúlik vissza a Kennedy családban. Részletesen foglalkozik a Szerző magával az elnök családjával, mert csak így érthető meg John Fitzgerald pályafutása. Az apa, Joe, az Egyesült Államok nagy-britanniai nagykövete volt (bár ennél azért többre vágyott). A második világh

Joseph Davies Franklin D. Roosevelt elnök bizalmasa volt, és az elnök kinevezte moszkvai nagykövetté. Mint kiderült, ez félelmetes történelmi hiba volt. Davies: Mission to Moscow című könyve ugyanis nem más, mint a sztálini szovjet rendszer apológiája. Ez az amerikai ügyvéd, noha jogi végzettséggel rendelkezett, egyszerűen elhitte a koncepciós pereket, a tárgyalásnak nevezett színjátékokat, a beismerő vallomásokat. Szerinte egyszerűen meggyőző volt, ahogy a vádlottak viselkedtek. Nem Davies volt az egyetlen hülye. André Gide és G.B.Shaw is teljesen odáig volt a Szovjetuniótól. Ennek a könyvnek az a tanulsága, hogy az ember, még ha intelligens ember is, hajlamos arra, hogy elveszítse az önkontrollját. Hajlamos megbékélni a helyzettel, és ilyenkor az agya átírja a valóságot. Kényelmesre. Elhinni a terrort: kényelmes. Jól érezni magunkat, miközben egy fél ország éhezik: kényelmes. Megnyugtató. Ugyanakkor Daviesnek van egy történelmi érdeme. A második világháborúra megalapozta az USA

A szovjetek tudtak kémtörténeteket írni. A hidegháború korabeli szovjet-orosz irodalom egyik jellegzetes műfaja volt az, amit az amerikai- és ezáltal az európai-  könyvpiacon csak politikai thrillernek neveznek. Viktor Jegorov könyve, A meghiúsult merénylet, remek példa erre. A második világháború idején járunk. Egy öregedő náci, aki korábban Hitler legbelsőbb köreihez tartozott, megtudja, hogy egyetlen rokona, unokaöccse, a Szovjetunióban él. Méghozzá nem is akárhol:a kaukázusi német kolónia oszlopos tagja. Hans bácsi tehát elhatározza, hogy kimenti rokonát ebből a bolsevista szellemi fertőből... Meghívja unokaöccsét Németországba. Csakhogy nem a valódi rokon utazik, hanem egy szovjet csekista, azaz titkosrendőr. Hosszas bonyodalmak után a fiatalember karriert fut be a náci pártban. Canaris, az elhárítás vezetője is megkedveli. Iránba küldi, azzal a feladattal, hogy szervezzen be ottani tekintélyes személyeket, jól menő kereskedőket a náci pártba. Csakhogy közeledik a teheráni k