Könyvekről mindenkinek

Herta Müller német írónő: Szívjószág című könyve voltaképpen két történet: egy fiatal, egyetemista lány felnőtté válásának története, és egy egyetemistákból álló négyes kommunizmus elleni tiltakozásának története. Adina, pechjére, a kommunista NDK-ban él, mindenki megfigyel mindenkit, állandóan rettegni kell a titkosszolgálattól. Egy ízben Adina barátnője holttestét találja a szobában. Vajon őt is a Stasi ölette meg? Nem tudni. Három fiú azonban potenciális ellenzékit lát Adinában, elhalmozzák tiltott könyvekkel, lemezekkel, megtanítják konspirálni. A helyzet fonákja ott van, s ezért tartom a Szívjószágot zseniális regénynek, hogy Adinának nincs túl nagy kedve mártírrá válni. Ő nem arra van elhivatva, hogy politikai értelemben vett hőssé váljon. Ő csak szeretne békés, szabad életet élni, sakkozni a nagypapával, amíg lehet, rendezni a szülőkkel való kapcsolatát, aztán diploma után valahol elhelyezkedni,valamiféle karriert csinálni, családot alapítani. Kétségkívül izgalmas számára a f

Olvad a jég- nekem ezek a szavak jutottak eszembe Garai Gábor verseskönyvét elolvasván. Aki azt gondolja, hogy valami Kádár-korabeli pszeudo-ellenzékiségről van szó, az csalódni fog. Nincs politika, nincs történelem. Egyén van, és környező világ. A jégkorszak után című kötet versei olyanok, mintha valami hatalmas, nagyerejű napsugár végigpásztázta volna a fagyos földet. Ahogy haladunk előre- oldalról oldalra, kiderül, hogy Garai Gábor több, mint a Kádár-korszak egyik támogatott irodalmára. Mindenre reflektáló énje ( sokan emiatt nem is kedvelték) képes feloldódni a külvilág apró jelenségeiben. Nincs már avantgarde világmegváltó szándék ( ld. Tűztánc antológia), éppen emiatt az Olvasó sokkal több erőt, sokkal több világmegváltó gondolatot kap Jégkorszak után, mint előtte. Ami az egyes verseket illeti, persze, hogy egyenetlen színvonalúak. A világ minden verseskötete egyenetlen színvonalú. A Távozz tőlem, Nárcisszusz!  például remekmű. Nem értem, miért marad ki a középiskolás irodalom