Könyvekről mindenkinek

 Mezei András (1930-2008) a huszadik századi magyar irodalom egyik keveset emlegetett csodája. Szeretnénk őt és jobbnál jobb műveit megmenteni a hálátlan és kicsit túlpörgött utókor feledésétől.Mezei rendkívül szerény, zárkózott ember volt, talán ezért nem is visszhangozta dicsőségét a korabeli kritika vagy az utókor irodalomtörténete. A Csodatévő és más történetek című könyve egy rettenetes történelmi korba, a második világháború végéhez vezet el bennünket. 1944.március 19-én Magyarországot megszállták a német csapatok. A könyv kamaszkorú gyermekek szemszögéből, mély empátiával beszéli el ezeknek a tragikus hónapoknak a történetét. Nem valami átlagos spoilert közlünk erről a gyönyörű könyvről, hanem egy-két történetet kiemelünk az ízletes termésből, ezen keresztül próbálunk eljutni a mű lényegéig.  A történeteknek nincs külön címe, pontosabban: hol van, hol nincs. Az elbeszélés szerkezete teljesen laza, pontosabban: annak tűnik.Kezdjük mindjárt az első történettel! Egy Izraelben élő i

Szablya Ilona memoárja, a Vasfüggöny kölnivel, egyike azoknak a visszaemlékezés-köteteknek, melyek az egész nemzet történelemtudását gazdagíthatják. A Szerző gyermekkorától kezdve követi végig egy polgári egzisztenciával rendelkező család ( illatszergyártással foglalkoztak, innen a " Vasfüggöny kölnivel" cím) széthullását. Német megszállás a második világháború alatt, nyilasuralom, átmeneti fellélegzés a koalíciós idők alatt, aztán a gyászos 1951-es esztendő, a kitelepítések ideje, majd az 1956-os forradalomhoz vezető út. Mindez elképesztően személyesen, a Résztvevő tudásával, szinte napról napra, rendkívül plasztikus jelenetekben. Mert mi, akik nem mentünk, s valószínűleg soha nem is fogunk átmenni hasonló élményeken, honnan is tudhatnánk, milyen érzés 51 napot tölteni egy óvóhelyen, egyre fogyatkozó élelem- és ivóvízfejadag mellett? Az Olvasó szinte látja azt a koszt, érzi azt a büdösséget, ami ezeknek az embereknek az életét eluralta. S mégis: nem hiába mondják, hogy sze